A szertárosunk és titkai

„Kapusmez, Király Gabi kabalanadrágja, mez, nadrág, sportszár, a cserék megkülönböztető trikója, bemelegítőpóló, a labdaszedők ruhája, a meccslabda” – a listát Ambrus Imre, a magyar válogatott szerelésfelelősének (klasszikus nevén szertáros, fellengzős nemzetközi szakszóval kit-manager) noteszéből puskáztuk. Ezek azok a holmik, amelyeket az Európa-bajnoki selejtezők reggelén, a meccs stadionjában megtartott technikai értekezleten be kell mutatnia a hazai csapat képviselőjének. Ez esetben Magyar Zoltán menedzsernek, de aki a keze alá dolgozik, az a felszerlések felelőse, a válogatott stáb új tagja, Pipi bácsi, vagyis Ambrus Imre.

„Király Gabi maga szerzi be és hozza el az edzőtáborba a speciális kabalanadrágot, amelyben véd, ezt nem mi biztosítjuk számára, szereti ő maga kiválasztani a megfelelő szürke mackóalsót – avatta be a szakmai titkokba a Nemzeti Sport olvasóit a tatai edzőtáborban Ambrus Imre. – A norvégok ellen használatos nadrágja már itt van nálam, hiszen a kapus felszerelésének részeként ezt is be kell mutatnunk a játékvezetőknek a meccs előtt.”

A csapatok, a kapusok és a játékvezetők felszerelésének színe ugyanis nem egyezhet, nem lehet zavaróan hasonló.

A szertárosnak természetesen nem ez az egyetlen feladata.

„Most például két-két garnitúra rövid és hosszú ujjú mezt készítünk be, lehetetlen megjósolni, mennyire lesz hideg szombaton. Vannak játékosok, akik az időjárástól függetlenül mindig hosszú ujjúban játszanak, s olyanok is, akik a második félidőben mindig frissen mosott, száraz, új dresszben vonulnak ki. Ezeket az igényeket, személyes apróságokat nekem szem előtt kell tartanom, ki kell szolgálnom.”

A híres angol öltözők képein gyakran láthatók a vállfán lógó, gyönyörűen kikészített mezek. Vajon nálunk is így van ez? – kérdeztük a játékosok között máris igen népszerű, amúgy az Újpest első csapatától igazolt Pipi bácsitól.

„Igen, mi is legalább három-négy órával a kezdő rúgás előtt a stadionba megyünk masszőr kollégáimmal, Eisemann Lászlóval és Fekete Jánossal, hogy mire a játékosok megérkeznek, előkészítve várják őket az egyes szerelések, a különféle vitaminok, minden, amire szükség lehet. Ami a vállfát illeti, könnyen el tudom képzelni, hogy én vezettem be a fogasra készített mezek gyakorlatát Magyarországon, az Újpest első csapatánál. Az Új-Zéland elleni meccsen a válogatott is ilyen kiszolgálásban részesült, hiszen a Megyeri úton játszottunk, ott pedig adottak a vállfáink” – mondta mosolyogva Ambrus Imre, aki maga sohasem futballozott komoly szinten, régi vendéglátósként azonban jó néhány futballista volt és van a barátai között. Kezdetben, vagy másfél évtizede az újpesti öregfiúk technikai vezetőjeként került be a Megyeri úti öltözőkbe Sarlós András, Törőcsik András, Tóth József és társaik jóvoltából, aztán ott ragadt, később már az első csapat mellett is szükség volt rá.

„Miután az Új-Zéland elleni meccsen besegíthettem a nemzeti csapatnak, kaptam egy meghívást, hogy Manchesterben, az angolok ellen legyek én is a stáb tagja. Igencsak meglepődtem és el is érzékenyültem – mondta a 62 éves Ambrus Imre, majd így folytatta. – A játékosokkal kitűnő a kapcsolatom.”

Főleg persze az újpestiekkel, de a többiek is szeretik őt, s persze a német légiós, de amúgy ősújpesti Lőw Zsolt is csak viccelt, amikor azt mondta, hogy „Pipi bácsi azért van a csapatnál, hogy kijavítsa a fradista Eisemann László gyúró hibáit...”

Gera Zoltán egyik érdekes szokását is megismerhettük. Kiderült, hogy a játékos nem szívelheti a sportszárakat, valamiért nem érzi komfortosan magát a lábszárvédőkben, legalábbis amióta az a divat, hogy ezeket zokni résszel egybekötve gyártják. Ezért aztán külön zoknit használ az edzéseken és a meccseken is (a neve mellett ez esetben plusz három pamutzokni szerepelt a szertárosi jegyzetek között), s erre húzza rá a sportszárat, amelyről ugyanakkor levágja a lábfejre való részt. A stáb akceptálja a csapat legnagyobb sztárjának kérését, miért is ne tenné, amikor ez a feladata.

A magyar válogatott egyébként csütörtök délelőtt tréningezett (immár kiegészülve a korábbi ballábas sérültekkel, Lőw Zsolttal és Halmosi Péterrel, ám továbbra is nélkülözve a szombaton sem bevethető Szabics Imrét, aki naponta budapesti kezelésekre jár), délután aztán megtörte az edzések monoton rendjét, és moziba ment. A tatai Est filmszínházban az egyik aktuális magyar filmvígjátékot (Tibor vagyok, de hódítani akarok) nézték meg a fiúk, majd a tóparti Pikanto étterembe mentek egy közös vacsorára a helyi női kézilabdacsapat tagjaival, a sportbaráti kötelékeket erősítendő... Pénteken budapesti sajtótájékoztatóval és tatai edzéssel folytatódik a válogatott programja.

És még egy hír első kézből, Ambrus Imrétől: hazaiak lévén, a magyar válogatott tagjai szombat este a hagyományoknak megfelelően piros mezben, fehér nadrágban és zöld sportszárban futnak majd ki a Szusza Ferenc Stadion zöld gyepére...