Szombatig kitör a futball-láz

Talán az atlantai olimpia előtt történt hasonló. Akkoriban – hosszú idő után – futball-láz tombolt az országban, a már temetett, leszálló ágban lévő magyar labdarúgás egyszer csak újra az érdeklődés középpontjába került. Nem kellett hozzá több, mint a Ferencváros Bajnokok Ligája-szereplése, no meg az olimpiai válogatott remeklése. A Dunai Antal által irányított „ötkarikás” együttes emlékezetes csatákban győzve, edződve jutott el Atlantáig, de ez már történelem. Mindenesetre tény, hogy akkor gyűlt össze így, ilyen hangulatban a sportág szakmai vezetése.

Hogy arra az összejövetelre hol került sor, melyik étteremben, mi volt a menü, ma már aligha érdekes. Sokkal inkább az a tény, hogy ezen a hideg, már-már őszies augusztusi délutánon a múlt ismételte önmagát. Kisteleki István MLSZ-elnök, no meg Magyar Zoltán a nemzeti csapat menedzsere – aki nem mellékesen a fentebb említett olimpiai együttesnél is hasonló teendőket látott el – újra „összetrombitálta” a sportág színe-javát, mondván: csak az összefogás segíthet a célok elérésében.

A céljaink pedig merészek.

Talán túlságosan is merészek.

A nemzeti csapat az összekötő kapocs

Két Európa-bajnokságról van szó, az előbbire (a 2008-asra) ki kellene jutnunk bravúrokkal, régen várt, emlékezetes győzelmekkel – a későbbit (a 2012-est) meg kellene rendeznünk, a horvátokkal karöltve. Egyiket sem lesz könnyű elérni, ezt mindenki tudja. Talán ezért is jött el baráti beszélgetésre a tatai edzőtáborba Kaposvárról, Győrből, a Ferencvárostól, Újpestről és az összes profi csapattól egy vagy több képviselő, hogy jelezzék, fontos, nagyon is fontos számukra a válogatott.

Jó volt látni, ahogy együtt kanalazta a húslevest a sok klubvezető, ahogy beszélgettek az elmúlt hetek, hónapok, sőt évek eseményeiről. Volt miről diskurálni. A magyar futball válsága évek, évtizedek óta mélyül, klubcsapataink ilyen gyorsan, ilyen rövid idő alatt még soha nem búcsúztak az európai porondtól.

A válogatott lehet a kapaszkodó. ---- & ---- &