Éles József élvezi a balatoni nyarat

– De jó újra itthon – huppant le a fotelba korábbi játékostársai közé, a Csoki fagyizó teraszán Éles József. – Most aztán augusztus elejéig nem megyek sehová. Irány Balatonalmádi, a Neptun-strand, ott véresen komoly lábteniszpartikat játszunk. Van mit törleszteni Fazekas Nándiékkal szemben. Persze, ilyenkor a család is többet van együtt. Büszkén mondom, hogy nagyobbik fiam, Benedek a balatonfüredi kézilabdás táborba jár. Török Lajos, egykori KEK-győztes együttesünk jobbszélsője foglalkozik a gyerekekkel. Hallom, hogy ő lehet a Veszprém új utánpótlás szakvezetője Velky Mihály távozása után.

– Mostanában mintha több időt töltene Magyarországon.
– Tényleg gyakrabban vagyok itthon. Egykori csapattársam, Gál Gyula meghívott az esküvőjére, közben pedig Győrben vitézkedtünk a masters Európa-bajnokságon, amit a harmincöt év feletti kategóriában meg is nyertünk. Remek érzés volt újra egy csapatban kézilabdázni Perger Zsolttal, Zsigmond Gyurival, Pásztor Pistával és persze válogatottunk többi tagjával. Továbbra is vallom: bárhol, bármikor, bármiben győzni felemelő érzés. Ráadásul a döntőben a dán Kolding alaposan megizzasztott bennünket, kőkeményre sikeredett a mérkőzés, de a végén mi örülhettünk.

– Szerencsére egy cseppet sem változott, ugyanúgy rajong a kézilabdáért, mint ifista korában. De azért edzőjével nem volt szép szembeszállni. Mit szólna, ha Svájcban egyik játékosa is ezt tenné?
– Csak teszteltem egy kicsit Csoknyai Pista idegrendszerét. Két góllal vezettek a masters Európa-bajnokság fináléjában a dánok, amikor szólt, hogy menjek le a pályáról. Véletlenül sem akartam, hogy egy esetleges hibás edzői döntés miatt derékba törjön a szakvezetői pályafutása. Na és persze az aranyérem is veszélybe került volna, ezért maradtam a pályán. Egy kis bolondozás ilyenkor belefér a játékba.

– Nyár végétől viszont élesedik a helyzet.
– Svájci klubom, az Amicitia Zürich lépésről-lépésre halad előre. Egy éve az volt a feladat, hogy maradjunk bent a másodosztályban. Az elmúlt szezonban az élmezőnybe vártak minket, bronzérmet nyertünk. Most viszont még komolyabb a célunk: fel kell jutnunk az élvonalba!

– Ehhez azonban nem elég egy egykori világválogatott játékos-edző, erősíteni kell…
– Természetesen igazolunk is, ezért talán kevesebbszer kell majd pályára lépnem. Visszatér hozzánk a kapuba régi veszprémi csapattársam, a cseh Lubomir Svajlen, aki hoz magával két játékost, és egy szerb kézilabdázó is velünk kezdi az alapozást jövő hónap elején. A feljutás most már edzőként is igazi kihívást jelent számomra.