A Császár után itt a Király és a Herceg

Hogy miben bíznak a hazaiak oly szenvedélyesen?

Nos, 1990-ben, Olaszországban a Jürgen Klinsmann, Rudi Völler ékpárral küldte harcba csapatát az akkori kapitány, Franz Beckenbauer, és e két ragyogó futballista összesen hat góllal vette ki részét a világbajnoki sikerből. A jugoszlávok ellen mindketten egy-egy gólt szereztek, az Arab Emírségek hálójába Völler kétszer, Klinsmann egyszer talált be, míg utóbbi a hollandok ellen is eredményes volt. Érdekes, hogy az utolsó három meccsen (Csehország, Anglia és az Argentína elleni finálé során) a két ék már nem szerzett gólt, miközben a balhátvéd Andreas Brehme a hollandok ellen lőtt szupergólja után az angolok és az argentinok hálójába is betalált.

Szóval két ék, hat gól – világbajnoki cím.

Most pedig már az eddigi négy meccsen szerzett tíz német gólból hetet Miroslav Klose és Lukas Podolski szorgoskodott össze! A maradék hármat Philipp Lahm és Torsten Frings Costa Rica, míg Oliver Neuville Lengyelország ellen lőtte. Szóval a két csatár már jobban teljesített, mint nagynevű elődeik (akik – milyen furcsa a futballélet – éppen egymást váltották a német kispadon: Völler után Klinsmann lett a kapitány).

Az önzetlenségük miatt is szimpatikusak lettek

Nem csoda hát, ha a „Király” és a „Herceg” becenevet kapta e két futballista, akiket a „Császár”, Beckenbauer is dicsért.

„Nagyon tetszik, ahogy együtt játszanak – mondta Beckenbauer. – Gyorsak, veszélyesek. A nagy csatárok szükségképpen önzőek valamennyire, a kapu előtt már csak a gólszerzés, a lövés lehetőségét keresik, és ezért nem hibáztathatók – az a dolguk, hogy a kapuba küldjék a labdát. Mégis, rendkívül megnyerő számomra, hogy például Miroslav Klose szívfájdalom nélkül hozza helyzetbe Lukas Podolskit: nincs féltékenység benne, nem érdekli, ha a társát ünneplik gólszerzőként, ha úgy véli, az a jó megoldás, átpasszolja neki a labdát. Nem akar mindenáron ő lenni a vezér, a körülrajongott sztár, hanem győzelemre tör, és ez néha nem ugyanaz: a sikerhez valóban gólok kellenek, de ő belátja, hogy néha nem neki kell lőnie, hanem a passz hozza meg a helyzetet. Ez a mentalitás, a csapategység az, ami miatt én is úgy érzem immár, ez a gárda sokra viheti!”

A vb szervezőbizottságának elnöke, aki játékosként 1974-ben, kapitányként 1990-ben lett világbajnok, hozzátette: Argentína láthatóan Mexikótól is tartott, Németországtól pedig egyenesen retteg majd.

Autentikus személy a csatárkérdésben a hetvenes-nyolcvanas évek nagy német gólvágója, Karl-Heinz Rummenigge. A Bayern München klubigazgatója is dicséri az utódokat.

„Jürgen Klinsmann remekül összehozta, és formába lendítette a két srácot – mondta Karl-Heinz Rummenigge. – Tudom, hogy nem könnyű ott, elöl, a világ legjobb hátvédei között labdába rúgni, az egész csapatnak küzdenie kell azért, hogy a csatár helyzetbe kerülhessen, de magam is úgy látom, két roppant veszélyes fegyver van a kezünkben: Miroslav Klose és Lukas Podolski.”

A két csillag azonban szerényen viselkedik a dicséretek ellenére is, a jelek szerint nincsenek elszállva maguktól. „Rengeteget dolgoztam, hogy minden összejöjjön ezen a világbajnokságon, és jó játékkal segíthessem Németországot, de magam is csak ámulok, hogy ilyen fantasztikusan alakul minden – mondta Klose. – A legszebb álmaink váltak valóra az eddig mutatott játékunkkal, a gólokkal. Fel vagyunk dobva, és izgatottan várjuk az Argentína elleni ütközetet. Hogy én lennék a Király? Ugyan már, egy futballista vagyok a német keretben, semmi több.”

A támadó fémlappal az arcában futballozik

Dicséretre méltó szerénység attól a játékostól, aki vezeti a góllövőlistát, az előző, ázsiai világbajnokságon szerzett öt góljához négyet hozzátéve immár kilenc vb-gólnál jár, és egy ország reméli, e tekintetben pénteken „tizedes” válik belőle.

„Várjuk a szaltót” – írták ki egy transzparensre a svédek elleni nyolcaddöntő előtt, és mindenki tudta, ez Klosénak szól, aki góljai után előszeretettel repked a levegőben. A csatár háromszor jobbal, egyszer ballal talált be, pedig a szakértők és megannyi ellenfél szerint fejjel a legveszélyesebb, nem múlhat el a vb anélkül, hogy ne bólintson a hálóba – e gondolatmenetet követve tehát még egyszer legalább gólt kell szereznie.

Apropó, fejjáték...

A remekül emelkedő csatár egy évvel ezelőtt védőjét megelőzve csúsztatta meg a labdát, a bekk egy ütemet késve fejelt – éppen Kloséba. Arccsonttörés volt a diagnózis, azóta két fémlemez tartja az elmozdult csontot. Még szerencse, hogy a csatárt átengedik a fémdetektoros kapukon, pedig azok visítanak, ha a német labdarúgó közelít.

Német himnusz a cipőbe hímezve

S akkor a csatártársról is essék szó: Lukas Podolski 15 góljával a legeredményesebb játékos azóta, amióta Jürgen Klinsmann a kapitány. Harmadszor duplázott a válogatottban, a svédek elleni két találattal szorosan követi Klosét a mesterlövészek listáján. Kétszer ballal, egyszer jobbal lőtt gólt – a vb-k történetének harmadik leggyorsabb duplázása volt ez, és szintén a harmadik a leggyorsabban szerzett német vb-gólok tekintetében a negyedik percben lőtt találata.
El sem hinnék, a hazafias érzelmektől sem mentes szakmai analízis során micsoda hisztéria övezte például azt a kulisszatitkot, hogy Podolski cipőjébe belehímezték a német himnusz szövegét! A Bundesligából kieső 1. FC Köln mezét a Bayern München trikójára cserélő klasszis persze támadás közben aligha a lábbelit olvasgatva kap új erőre, mégis: új és még újabb ötletek születnek a lelkesedés, a lelkesítés fokozására.

Abban amúgy bizonyos Monicának is nagy szerepe van. A húszéves hölgy június 4-én, Podolski huszonegyedik születésnapjára egy fehérarany nyakláncot ajándékozott kedvesének, aki mellesleg egy ország imádott kedvence is egyben. A lánc végén hatalmas medálként egy P betű lifeg, és a hölgy azt kívánta: ez a lánc legyen a vőlegényénél, és hozzon neki szerencsét.

Már megtörtént! ---- O ---- I