Vb-sorsolásra vár a gárda

Tudtuk, hogy esélyesebb a továbbjutásra a magyar férfiválogatott, mint a szlovák, mégis nagy kő esett le a szívünkről, amikor Vágbesztercén 33–24, majd Szombathelyen 32–28 lett a végeredmény a világbajnoki selejtezőben a mieink javára. Skaliczki László szövetségi kapitány gárdája ezzel kiharcolta a szereplés jogát a jövő januári németországi vb-n, amelyen a 24 csapat hat csoportban kezdi meg a küzdelmeket (sorsolás július 14-én, Berlinben). A vb-selejtező visszavágójának hőse Tombor Csaba volt, aki kilencszer talált be leendő klubtársa, Richard Stochl és a PLER-ben védő Michal Melus kapujába.

– Vágbesztercén kétszer volt eredményes. Szombathelyen mitől jött meg ennyire a lövőkedve?
– Az első mérkőzésen a belső posztokon játszók, vagyis Buday Dániel, Nagy László, Ilyés Ferenc és Gál Gyula lőtték a gólok zömét, és a szlovákok a visszavágón főleg az ő semlegesítésükre készültek – válaszolta a veszprémi jobbszélső. – Bizonyos fokig meglepetésnek szántuk vetélytársunknak, hogy sok támadásunk befejezésekor rám jön ki a lövés sora. Ugyanakkor társaim is eredményesek voltak, hiszen Buday hatszor, Nagy négyszer és Császár háromszor talált be.

– Mikor lőtt hasonlóan sok gólt legutóbb?
– Mostanában nem, de 2000-ben Barcelonában, még Dunaferr-színekben Bajnokok Ligája-találkozón kilencszer voltam eredményes. Ilyen kiugró teljesítményhez persze elengedhetetlen a társak fegyelmezettsége és önzetlen segítsége. Megjegyzem, az idei bajnoki döntő párharcában a Szeged ellen szintén jól ment a hazai mérkőzéseken a csapatomnak és nekem is.

– Érezte a gárda, hogy sokan már lefutottnak tartották a szombathelyi visszavágót?
– Ezt csak néhány túl derűlátó szurkoló gondolta így, aki a városban sétáltunkkor nem is titkolta, hogy tíz-tizenöt gólos sikert vár tőlünk. Nekünk azonban óvakodnunk kellett a túlzott elbizakodottságtól. Nyilvánvaló volt, hogy a szlovákok még egyszer nem játszhatnak olyan gyengén, mint Vágbesztercén, ugyanakkor azt képtelenség volt figyelmen kívül hagynunk, hogy idegenben is győztünk kilenc góllal. Ilyen körülmények között, az évad összes fáradtságával a lábunkban kellett helytállnunk.

– Mi volt Skaliczki László taktikájának vezérfonala?
– Vágbesztercén kiderült, hogy a szlovákok a beállósuk és az átlövőik játékkapcsolatára próbálnak alapozni. Nekünk ezt, valamint gyors szélsőik lerohanásait kellett megakadályoznunk.

– A kapitány inkább a támadásokkal volt elégedett.
– Lehet, ugyanis a védekezésünk színvonala és ezáltal a hatékonysága is hullámzó volt. Többször felhoztuk magunkra ellenfelünket, amely végül huszonnyolc gólig jutott. Ez túl sok! A támadásaink viszont gyorsak, ötletesek és kiismerhetetlenek voltak, ráadásul a hajrára is megőriztünk némi erőt a kétségtelenül fogyatkozó tartalékokból.


– Mi volt a csapat legfőbb erénye?
– Az idény utolsó erőpróbáján, amikor már karnyújtásnyira álltunk a nagyon várt nyári szabadságtól, össze tudtuk szedni magunkat. Átéreztük, hogy a világbajnoki részvétel kiharcolásával megőrizhetjük a magyar férfi kézilabda és a magunk tekintélyét a nemzetközi élmezőnyben.

– Beszélhetünk-e már világbajnoki reményeinkről és esélyeinkről?
– Ez egyelőre korai, most még örüljünk a továbbjutásnak. Aztán pedig meg kell várnunk a csoportok sorsolását. Annyi biztos, hogy az új kvalifikációs rendszerben a pekingi olimpiai szereplés megszerzéséért azok indulnak jobb eséllyel, akik a világbajnokságon az élcsoportban végeznek. Remélem, hogy végre nekem is lesz lehetőségem a bizonyításra, nem csupán a selejtezőkben, hanem a sportág legrangosabb tornáján, a világbajnokságon is. ----