Henryék most sem bírtak a helvétekkel

Raymond Domenech francia kapitány a mérkőzés előtt csattanós választ adott a napokban magának helyet követelő David Trezeguet-nek: kispadra ültette a csatárt és Sylvain Wiltord-t nevezte a kezdőbe Henry mellé (vagy inkább mögé...), a kapuba pedig a tékozló fiút, Fabien Barthezt állította. A fiatal svájciak viszont meglepetésre két csatárral kezdtek, jelezve, hogy nem adják fel a győzelmet.

A gallokon látszott, hogy ezúttal nem bíznak semmit a véletlenre: az első percekben jóformán labdához sem engedték jutni a svájciakat, akik ha mégis akcióba kezdhettek volna, nem jutottak át az agresszívan védekező, jól záró francia középpályán. Henryék viszont jobb egyéni képességeiket kihasználva igyekeztek egy az egyben megverni a helvét hátvédeket, több-kevesebb sikerrel.

A franciák többet birtokolták a labdát, ám hiába: egy-egy jó indítást vagy rögzített játékhelyzet utáni beívelést leszámítva lehetőséghez sem jutottak a betömörülő svájci védők között. A legközelebb nem is a kékek, hanem Philippe Senderos került a góllövéshez a másik oldalon, aki az ötösön hagyott ki két óriási helyzetet.

A félidő közepe után valamivel kiegyenlítettebbé vált a találkozó, ám ennek csak annyi eredménye volt, hogy a szorításból kibújt svájciak is járathatták kicsit a labdát, ám helyzetek nélkül. A hajrája felpörögtek a gallok: Senderos hibája után a legfiatalabb francia, az amúgy igen agilis 23 éves Franck Ribéry lőhetett volna ziccerből, de a a Maloudát helyettesítő szélső megijedt a lehetőségtől, Henry lövését pedig kézzel ütötte ki a tizenhatoson belül Patrick Müller – adtak már ilyenért tizenegyest. Az utolsó percekben még Henry kisebb sérülése borzolta a kékek idegeit, de az Arsenal sztárja szerencsére hamar rendbejött.

A második játékrész is francia mezőnyfölénnyel kezdődött, ám két sovány helyzetet leszámítva minden átütőerő hiányzott Zidane-ék játékából. A karmester sem játszott épp fenomenálisan, de Wiltord például tökéletesen elveszett valahol a mezőnyben, Vieira pedig jobbára csak a rombolással foglalkozott.

Negyedóra elteltével az addig jobbára bekkelő svájciak észre is vették, hogy bőven lehet keresnivalójuk, és Gygax kisvártatva a meccs második legnagyobb helyzetét puskázta el, illetve Barthez védett remek reflexszel.

A 70. percben Domenech lehozta a némiképp elfáradt Ribéryt, és Louis Sahát küldte be Henry mellé második csatárnak. Különösebb változást azonban ez sem hozott: a manchesteri csatár ugyanúgy nem jutott labdához, mint arsenalos társa. A nagy melegben (27 fok volt, ami az ezen a vébén szereplő futballisták szerint valamiért rekkenő hőségnek számít) egyre kevesbbet vállaltak a csapatok: lassan a maradék lendület is kiveszett a franciák játékából, a svájciak pedig végképp csak a labda megtartására és a biztonságos védekezésre törekedtek.

Az utolsó percekben a csereként beállt Dhorasoo, illetve Frei is megszerezhette volna a győzelmet, de előbbi tíz centivel mellé lőtt, utóbbi pedig kézzel, amúgy maradonásan próbálta a hálóba továbbítani a labdát, így maradt az annyiból mindenképpen jól megérdemelt 0-0, hogy a mai teljesítményért egyik csapatnak sem jár egynél több pont. Franciaország egyébiránt az 1998-as döntő, négy mérkőzés óta nem rúgott gólt világbajnokságon – felkészül Trezeguet, David.