Köszönet a bronzérmesnek is

– Kivigadta magát?
– Többé-kevésbé. A következő napokra is gondolnom kellett, mivel vasárnap hajnalban már tengerparti vakációra indultam a családommal és a barátaimmal – mutatott rá a felelősségtudat futballon túli területeire Sándor Tamás.

– A maga nemében tengerben vagy pezsgőben fürdeni egyaránt mennyei élmény.
– Per pillanat a pezsgőre szavazok, tudniillik amit szombat este a főtéren egymásra és a közönségre locsoltunk, kellemesebb hőfokú volt, mint a tenger vize. Persze itt sem maradok örökké szárazon, egyszer nekem is be kell merészkednem a gyerekekkel.

– Apropó, nem froclizták a srácok azzal, hogy „Apu, azt a díjat, amelyet a meccs előtt kaptál, miért nem nyerted korábban meg?”
– Elég nagyok hozzá, hogy tudják a választ – habár ahhoz is, hogy ugrassanak.

– Igencsak meglepett arccal fogadta, hogy önt nevezték meg az évad „Loki-legjének”.
– Nem sikerült palástolnom a csodálkozást.

– Elégedetlen önmagával?
– Nem akarok álszerénynek tűnni, mert nem volt éppen rossz szezonom, csak szerintem más inkább megérdemelte volna az elismerést. Olyan éve volt a Lokinak, amelyben folyamatosan kiemelkedő, látványos teljesítményt sem egyénileg, sem csapatként nem nyújtottunk, a jó átlagot ellenben valamennyien hoztuk. Ebből a körből lógott ki – felfelé – két-három társam.

– Kik szerepelnek Sándor listáján?
– Szatmári Csaba régi motoros, és nagyon jó tavaszi idényt futott, Ibrahim Sidibe légiósként pillanatok alatt beilleszkedett, ő lett a házi gólkirály, nagy erősítést jelentett, és hiba lenne megfeledkezni Máté Péterről, egyre érettebben futballozik. Sorrendet ne várjon!

– Ön erre számított az utolsó forduló előtt?
– Legalábbis bíztam benne: magunkban és a Fehérvárban, a köszönet, szurkolóink után, így Csertői Aurél csapatának is jár.

– A drukkerek előtt már a Kossuth téren földig hajolt.
– Tavaly egy álló hétig mást sem tettünk, csak a fiesztára készültünk, most nem volt rá lehetőségünk. Óriási volt az öröm, de ezzel együtt a kapkodás is, és akkor még nem beszéltem a felhőszakadásról. Ezúttal kevesebben mulattunk ugyan, de a frappáns végkifejlet miatt talán lelkesebben, mint egy éve.

– Kósa Lajos polgármester triplaígéretekor nem látszott a fizimiskája.
– Örömittas, bátor szavak voltak, nem kétséges.

– Fentebb kritizálta csapatát, mondván: a látványos focival olykor adósak maradtak, viszont nem indokolt, miért.
– Számos összetevője van a válasznak. Az idény elején érkező játékosoknak meg kellett szokniuk a stílust, s alapvetően elmondható róluk: kevésbé játszanak színesen, mint akiknek a helyére érkeztek. Másfelől viszont hatékonyabbak. Elvétve találtunk jó minőségű pályára, és teher alatt is fociztunk, el kellett viselnünk az esélyesség súlyát. Az egyes mutatókban – a kapott gólokat leszámítva – jobbak az eredményeink, mint tavaly, s hogy ennyire kiélezett lett a bajnokság vége, abban az ellenfeleink javuló produkciója is benne van.

– Folytatja?
– A futballt? Eljön majd a nap, amikor úgy érzem: ennyi volt, elég lesz. Fogalmam sincs, minek kell történnie előzőleg, de pillanatnyilag nagyon jól érzem magam a bőrömben – futballistaként is. Ha a labdarúgással kapcsolatban lehetne egy kívánságom, azt szeretném, jövőre se legyen rosszabb évem, évünk, mint amilyen ez volt.