A vidék háromszoros legjobbja

– Akár hirdetést is feladhatna: „Az a vidéki klub, amelyik első akar lenni, keressen nyugodtan…”
– Jól hangzik, ám ilyen könynyen azért nem adják a sikert – hárította el az önreklámozás lehetőségét Éger László. – Ha tíz évvel ezelőtt valaki kedvesen hátba ver, és azt mondja, Lacikám, be sem töltöd a harmincat, de már három aranyérem lesz a birtokodban, bizonyára azt felelem: ó, beérem én eggyel is, csak legyek bajnok. Erre tessék, már háromnál tartok. Talán hozzá sem kell tennem, mennyire büszke vagyok erre. Azt ellenben mindenképp megjegyezném, hogy hiába dolgoztam sokat azért, hogy idáig jussak, társak nélkül semmire sem mentem volna. Úgyhogy az említett hirdetés legfeljebb akkor jelenhet meg, ha kibővítjük azzal, hogy még néhány játékos jönne velem…

– A szombat délutáni mérkőzés abból a szempontból is fontosnak tűnt, hogy ha lekörözik az Újpestet, három hétig vakációzhatnak, ha nem, be kell érniük tizennégy nappal.
– Látja, már jól jártunk. A viccet félretéve: szerintem megérdemelten végeztünk az élen, hiszen azt a csapatot, amely ilyen kiélezett helyzetben az utolsó kilenc meccsét megnyeri, megilleti az arany.

– Zsebrádiót nyilván nem dugott a sportszárába, így érdekelne: miként értesült az Újpest–Fehérvár találkozó alakulásáról?
– A szurkolóink segítségével. Igaz, nemegyszer téves következtetést vontam le a lelátói hangokból. Még az első félidő sem ért véget, amikor hatalmas ovációban tört ki a publikum: gyanítottam, vezet a Fehérvár, ám kiderült, csupán Rajczi Pétert állították ki – hírnek persze ez sem volt rossz. A második játékrészben újabb ováció a tribünön, mondtam is magamban, most már biztos egy nulla a vendégeknek, mígnem közölték velem, csak egy egy. Aztán jött a harmadik össznépi örömujjongás, na, ekkor már inkább nem gondoltam semmire, megvártam, amíg megsúgják, hogy kettő egy a Fehérvárnak. A mi meccsünk már véget ért, néhányan rá is kezdtek a „Bajnokcsapat, bajnokcsapat!” rigmusra, de leintettük őket, mert sokunknak beugrott: az Újpest nemegyszer fordított a hajrában. Jött is egy gól – szerencsénkre Horváth Ferenc lőtte. Ezután már lehetett „bajnokcsapatozni”…

– Hallom, nem volt pezsgő a hűtőben.
– Ugyan hittünk a sikerben, de nem készültünk rá. Negyedórába is beletellett, hogy előkerüljenek a sörök meg a pezsgők, de ki törődött ezzel, amikor a csodálatos drukkereinkkel ünnepelhettünk. Én például még a nadrágomat is kidobtam a szurkolóknak, igaz, a nagy esőben kis híján rá is fáztam erre…


– Szép lett volna, ha belebetegszik az elsőségbe. Odahaza külön falrészt biztosítottak az aranyaknak?
– Drága feleségemnek többek között megvan az a jó szokása, hogy egy mez társaságában bekeretezteti a medáliát, és így, együtt akasztjuk fel őket a falra. Egy pillanat türelmet kérek… A párom éppen mellettem ül, s azt mondja erre, akad még szabad hely. Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Ha rajtam múlik, jövőre is felkeresheti a képkeretezőt…

– Előbb azért a múltról, a múlt hétről beszéljen.
– Bárcsak mindig ilyen napjaim lennének! Kedden, noha kikaptunk Angliától, jó szájízzel vonultunk le a gyepről, szombaton aranyérmes lett a Loki, vasárnap pedig már otthon, Pakson ünnepelhettem barátomék, Lengyel Ferencék másodoszályú bajnoki címét. Utóbbinak legalább annyira örülök, mint a saját sikeremnek.

– Nem irigylem, az ősszel megmérkőzik egymással a Paks és a Debrecen.
– Bízom benne, hogy azon a találkozón nem kell részt vennem. Szeretnék ugyanis külföldre igazolni, egy komoly bajnokságba, s úgy érzem, most, huszonkilenc évesen van erre lehetőségem utoljára. A hírek szerint Angliából, Franciaországból, Spanyolországból és Norvégiából van érdeklődés irántam, remélem, hamarosan megköttetik az alku. A szerződésem egyébként decemberben jár le, azzal szerintem mindenki jól járna, ha nyáron váltanék klubot. Sokat köszönhetek tulajdonosunknak, Szima Gábornak, ha jó áron elad, azt talán ő sem bánja meg.

– Tegyük fel, választhat az angol, francia, spanyol, norvég négyesből.
– Akkor Anglia! Kilenc hónap alatt kétszer volt részem abban az élményben, hogy Manchesterben, az Old Traffordon futballozhassak, a legutóbbi fellépés óta másra nem is vágyom, csak hogy visszatérhessek oda.

– Sir Alex Fergusont azért nehéz lesz meggyőznie.
– Ja, nem a Unitedre gondoltam, bár ha hívna, ingyen is mennék.

– Lehet még fokozni a boldogságát?
– Talán ha a paksi kosárcsapat is bajnok lenne… ---- A