Nem bírta idegekkel az Újpest

A mérkőzés első félideje igazi sorsdöntő rangadókat idézett, volt itt a pályán minden, küzdöttek a játékosok foggal-körömmel, de igazán jó játék nem alakult ki. Az világosan látszott, hogy mindkét csapat számára nagyon nagy a tét. Az újpestiek a bajnoki címért, a fehérváriak pedig a bronzért szálltak harcba, éppen ezért egyik csapat sem kockáztatott semmit. Az újpestiek alaposan megszervezték a védekezésüket, ha valamelyik vendégtámadó mégis meg tudott volna lódulni, akkor azonnal szabálytalankodtak vele.

A mérkőzés kezdeti szakaszában a lila-fehérek birtokolták inkább a labdát, de ennél sokkal többet nem tett az Újpest. Néhány perc múltán azonban a játékot minden lehető alkalommal lassító fehérváriak szép lassan átvették a kezdeményezést, igaz, az első negyvenöt percben ők sem találták el a kaput. Ám a vendégek beívelései, szabadrúgások utáni emelései végig magukban hordozták a veszélyt, és a már említett sok újpesti szabálytalanság miatt volt is alkalmuk a piros-kékeknek gyakorolni ezt a figurát.

A 21. percben járt a meccs, amikor jött a hír, hogy a Debrecen megszerezte a vezetést, ám erről meglepő módon sem a szép számú szurkolósereg, sem pedig az Újpest nem vett tudomást. Aztán amikor húsz perccel később a pápai egyenlítés miatt ismét bajnoknak tekinthette magát az Újpest, akkor sem tudtak örülni a lila-fehér szimpatizánsok, mert egy perccel később Rajczi Péter piros lapot kapott, így az amúgy sem túl veszélyes újpesti támadójáték elveszítette főszereplőjét.

Ez a két perc így elég gondot jelentett a pályaválasztónak, hiszen azzal a tudattal vonulhatott szünetre a lila-fehér gárda, hogy a félidőben a Debrecen áll a tabella élén, ráadásul Mészöly Géza csapatának a gólkirályjelölt nélkül kellett tovább folytatni a mérkőzést. Kellemetlen kilátások.

Fordulás után az a meglepő esemény történt, hogy az Újpest jobban futballozott emberhátrányban, mint korábban teljes létszámban. Az Újpest átszervezte a játékát, a kiállított Rajczi helyére Tisza Tibor lépett fel, Kovács Zoltán kihúzódott a jobb oldalra, így a védekező középpályások előtt maradt némi űr. A negyedik helyzet meghozta eredményét, és a sokkal aktívabb bal oldalról induló akció végén az Újpest megszerezte a vezetést, így ekkor bajnoknak mondhatta magát a lila-fehér együttes. Hat percig...

A találat után Ulbert Tibor kiszaladt a sajtópáholyhoz, és az ott helyet foglaló Csertői Auréltól kapott utasításokat. Jött is két csere, és nem sokkal később az egyenlítő gól. A két csatárral támadó Fehérvár a döntetlen tudatában tartotta a labdát, és ismét lassította a játékot. Igen ám, de nem annyira, hogy egy védelmi megingást kihasználva ne szerezzen újabb gólt. A csereként beállt Nagy Dániel találata után elszabadultak az indulatok a lelátón, az elkeseredett újpesti fanatikusokat a rendőröknek kellett lecsitítani, be kellett vetni a könnygázt is, ám sikerült megelőzni a komolyabb balhét. Horváth Ferenc gólja már nem osztott, nem szorzott. Az újpesti játékosok közül pedig jó néhányan sírva fakadtak... ---- M ---- &