Tombolva ünnepeltek a pápaiak

Nyugodt, mosolygós pápai szurkolók és vezetők várták csapatuk utolsó hazai bajnoki meccsét. Nem csoda, mert a Lombard vezetői beadták nevezésüket a következő első osztályú bajnokságra is. Hogy aztán melyik ligában indulnak, azt egyelőre nem tudni, mindenesetre az első félidőben mutatott teljesítményük inkább a másodosztályra emlékeztetett. Meglehetősen unalmas, eseménytelen 45 percet láthattak a nézők. A pécsiek voltak aktívabbak, úgy voltak vele, fociznak egy jót, annyit futnak, amennyit éppen muszáj… Lehet, hogy a kiesés vette el a pápai fiúk kedvét, mindenesetre az első valamirevaló támadásukat a félidő hajrájában vezették, s ebből mindjárt gólt is szerezhettek volna.

A hazai publikum nem fütyült, nem kiabálta, hogy ébresztő, a helyi szurkolók beérték azzal, amit a csapatuktól kaptak ebben a szezonban. Ha a Pápa úgy kezdte volna az őszt, mint ahogy Zsivóczky Gyula irányításával a tavaszi szezon közepén játszott, akkor nem a kiesés elkerülése, sokkal inkább a középmezőny elérése lehetett volna a cél. No, hát így danolászó pécsi drukkerek s halkan tapsoló pápaiak asszisztálása mellett vonultak öltözőbe a csapatok. Igazi idényvégi első félidő után.

A szünetben jött a legjobb dopping a pápaiak számára: a hír Kaposvárról, hogy vezet a Rákóczi a gyalázatosan szereplő Vasas ellen. Rögtön osztott-szorzott mindenki a lelátón, és gyorsan megállapították, elég egy aprócska, pici gól, és a Lombard elkerülhet az utolsó helyről. A hazaiak ennek szellemében kezdtek el futballozni, sokkal gyorsabban játszottak, mint a szünet előtt, akcióikat ugyanaz a tűz és lendület jellemezte, mint mondjuk az Újpest ellen. A közönség űzte, hajtotta kedvenceit, és a nagy akarásnak meglett az eredménye, a csereként beálló Lipták Zoltán gólja azt jelentette, már nem sereghajtó a sárga-fekete alakulat. Ám úgy tűnt, korai még örülni, hiszen a Pécs egyenlített. Csakhogy ez a Pápa bizony nem az a csapat, amely az ősszel öt gólt kapott a Mecsekalján.

A hajrában még nagyobb fokozatba kapcsolt a Lombard, és úgy hajtottak a fiúk, mintha a bennmaradás lett volna a tét. A közönség már fölállva, eksztázisban drukkolt, az ember szinte nem hitt a szemének, hogy micsoda futballszeretet uralkodik ebben a stadionban, ebben a városban. A Lombard teljesen megérdemelten szerezte meg a győzelmet, és bizony ezt a csapatot, ezt a Zsivóczky Gyula által összerakott és időnként stílusosan, látványosan futballozó pápai alakulatot lehet szeretni, még akkor is, ha kiesett az első osztályból. Ami a lefújás után történt, az talán még a pápai játékosokat is meglepte, immár tizenötödikként, teljesen megérdemelten megelőzve a Vasast jöttek le a pályáról, vagy csak jöttek volna, ha nem rohamozzák meg őket a szurkolók, ha nem szedik le róluk a mezt, és nem úgy ünneplik, mint valami kupagyőztest.

A pápai éjszakában a következő rigmus hallatszott: NB I, NB I. Hogy aztán mi lesz ebből, az hamarosan eldől. Eközben a maroknyi lelkes pécsi drukker tapssal búcsúzott kedvenceitől, ám azzal a mondattal: jó lenne, ha ezek a klubvezetők máshol tevékenykednének. Pedig nem a Pécs esett ki az első osztályból. ---- M ---- &