A hazaiak nem adtak esélyt…

Búcsúztatás és köszöntés: mindkettőből jutott a szombaton rendezett ZTE–REAC találkozóra. Mert amíg Radu Sabót, az egerszegiek csatárát az utolsó hazai bajnokin elbúcsúztatta a város, a klubvezetőség és a szurkolók (a légiós ugyanis a szezon végén visszatér Romániába), addig Urbán Flóriánt, a ZTE 2002-ben bajnokságot nyerő együttesének csapatkapitányát óriási tapssal köszöntötték a ma már csak a szép emlékekből élő drukkerek. Az ünneplőket az sem zavarta, hogy Urbán Flórián ezúttal ellenfélként érkezett a városba, és hogy a ZTE legyőzésére szövetkezett tanítványaival. Mert bár a találkozó előtt nem állt kieső helyen a rákospalotai együttes, a biztos bentmaradáshoz pontra, pontokra volt szüksége. Optimistán és önfeledt játékkedvvel kezdett a REAC: tehette, hiszen amelyik csapatot az ősszel legyőzték Somorjai Tamásék, azoknak bizony – a Lombard kivételével – a tavasszal is odavágtak (FTC, Sopron). Bizony, a ZTE is szenvedője volt az őszi sorozatnak, talán éppen ezért gondolták úgy Sebők Józsefék, hogy visszavágnak a szégyenletes vereségért. Ennek megfelelően a bátran kezdő REAC ellen már a 6. percben vezetést szerzett a ZTE, aztán újabb hat perc elteltével már kétgólossá vált a hazai előny.

Vesztésre álló csapatot még oly nagy nyugalommal nem láttak kijönni szünetben az öltözőből a zalaegerszegiek, mint a REAC-ot. A vendégek ugyanis, értesülve a kaposvári eseményekről (akkor már 2–0-ra vezetett a Rákóczi) mosolygós arccal, amolyan sörmecscses hangulatban kezdték el a második féildőt. Tudták, hogy akkor is az élvonalban folytathatják, ha 10–0-ra kapnak ki, így pedig izgalommentessé vált az amúgy sem valami érdekes találkozó. A közönség persze kevésbé tolerálta a vendégek elégedettségét, s a hazaiak belenyugvását.

A ZTE drukkerei újabb gólokat vártak kedvenceiktől, no meg azt, hogy Simon Antal vezetőedző pályára küldje a búcsúzó Radu Sabót. Ám a csere csak nem akart bekövetkezni, ezért az 58. percben tüntetésbe kezdett a publikum. Közel hat percen át Radu Sabo nevét zúgott a stadion, és így Simon Antalhoz is eljutott az elégedetlenkedők hangja, s a 64. percben végre pályára küldte a csatárt. Mondani sem kell, üdvrivalgásban tört ki a lelátó népe. A fontos gólok szerzőjét köszöntötték a hazaiak, hiszen bár Radu Sabo többnyire csupán tartalékként jutott szóhoz a ZTE együttesében, mégis emlékezetes és rendkívül fontos gólokat tudhat magáénak. Gondoljunk csak a 2002-es bajnokságban a Ferencváros ellen elért találatára. Radu Sabo pályára lépésének köszönhető, hogy nem fulladt unalomba és érdektelenségbe a találkozó, no meg Józsi György parádés második góljának.

A ZTE fölényesen nyert, s vágott vissza az őszi vereségért az újonc és élvonalbeli tagságát megőrző REAC-nak. Így aztán, bár sokan jósolták az ellenkezőjét, nem esett csorba Sebők Vilmosék becsületén. Igaz, a búcsúzó román légiós a végén kihagyott egy tizenegyest, de a szurkolókat ez sem különösebben zavarta. ---- M ---- &