Munkanap lévén kicsit lassabban gyülekeztek a nézők a Tiszaligeti Sportcsarnokba, aztán hat óra előtt néhány perccel megindult az áradat a szépen felújított létesítmény felé – szerencsére a folyó már visszahúzódott, de így is hatalmas területet önt még el a környéken.
Színes meccs: a két légiós, Monroe (balra) és Kelley szórta a pontokat
Színes meccs: a két légiós, Monroe (balra) és Kelley szórta a pontokat
Szolnokon tehát már nem a víz az úr, de nem is az Olaj, legalábbis az első percek után erre a következtetésre jutott, aki látta a párviadal negyedik felvonását. Czigler László, majd Mészáros Zalán öt pontjával ugyanis a vendég, a címvédő ASE vett jobb rajtot, miközben az ötödik percben mindössze hat pontot mutatott az eredményjelző a hazaiak neve mellett, amit amúgy két triplából szereztek az ezúttal fehér mezben játszó piros-feketék. Hiába, aki nem él a tiszta dobóhelyzeteivel, sőt a büntetőit is elhibázza, csak a hátát nézheti az ellenfelének...
Aztán jött Andrius Jurkunas, akinek kezéből csak úgy záporoztak a labdák a paksiak gyűrűjébe a hárompontosvonalon túlról, így pedig hamar eltűnt a vendéglátó hétpontos hátránya. Sőt a nyitó negyed hajrájában már folyamatosan előnyben tudhatták magukat az olajosok, köszönhetően még annak is, hogy jól védekeztek a bajnok két amerikaija ellen, és a válogatott irányítót, Mészáros Zalánt is belekergették néhány olyan hibába, amilyet nem szokott elkövetni. Elhúzni azonban nem tudott a Szolnok, mert játékosait kenterben verte centerben Czigler: Igor Kurasov, majd Fülöp Gábor is bakik sokaságát követte el a 215 centis óriás szorításában, miközben ő eleinte szokatlanul ponterősen játszott.
A második tíz percben már sokkal jobban meg kellett dolgozni minden egyes kosárért, de a közönség nagyobbik részének így is tetszett a találkozó, hiszen szinte végig vezetett az Olaj. Ráadásul köztudomású, hogy a kevés pontos meccs Pór Péter védekezésre építő, kevesebb kosárvirtuózt felvonultató gárdájának jó. Jurkunas tripláit ekkor már kivédte az ASE, így jött Thomas Kelley, az irányító, akinek betörései végén mindig a gyűrűben landolt a labda. Ha nem rontanak el annyi büntetőt, biztosan vezethettek volna a nagyszünetben a Tisza-partiak.
A második félidőt az Atomerőmű kezdte jobban, és nem csak Djordje Djogo triplája miatt. Javult ugyanis a vendégek védekezése, igaz, megkönnyítették a dolgukat ebben az időszakban a szolnokiak, mert amikor zavartalanul kísérletezhettek, akkor is hibáztak. Fordított az ASE, de szoros maradt a mérkőzés, köszönhetően hazai részről a lelkesen és jól játszó, fiatal Harazin Tamásnak, aki viszont a pontok mellett hamar összegyűjtött négy személyi hibát is. A 28. percben azonban egyszer csak kizökkent addigi jó ritmusából a vendég, ami főleg az idegesen és sok hibával játszó Jan Pavlík számlájára írható, és az esélyt megragadta az Olaj. Helyenként kevésbé szalonképesen, ám kétségkívül fergetegesen szurkoló, igazi hazai pályát teremtő közönsége által új erőre kapva kilenc pontot dobott sorozatban, és máris minden addiginál nagyobb előnnyel vezetett.
Jött az utolsó negyed, amelynek első két és fél percében egyáltalán nem esett kosár, aztán Kelley megtörte a jeget. Az amerikai újabb és az orosz Kurasov első duplájával 14 pontnyira nőtt a különbség a felek között, amikor megszerezte első találatát a játékrészben Horváth Zoltán révén az Atom – ám ekkor már a 35. percben jártunk. A maradék kevés időben mindent bevetett az ASE, például hosszú perceken át egész pályán letámadott, és két pont híján el is tüntette hátrányát az utolsó percre, de már nem tudta utolérni a korábban nagyon elszökő Olajt. Ez tehát az egyetlen párharc, amelyben vasárnapra maradt a döntés.
Mestermérleg Pór Péter, a Szolnok edzője: Ezúttal is jól védekeztünk, amihez kicsivel jobb támadójáték párosult, mint amit eddig mutattunk. Köszönjük fantasztikus közönségünk buzdítását.
Zsoldos András, az Atomerőmű edzője: Túl sokat hibáztunk, a Szolnok pedig a szokásos lelkes játékát hozta, és még pluszt is adott hozzá. Bízom benne, hogy vasárnap, az ötödik mérkőzésen kivívjuk a továbbjutást.