Ha nem a szokásosnál több időt vízben töltő, ráadásul két személyi hibával álló Steinmetz Ádám áll szemben Benedek Tiborral, akár másként is alakulhatott volna a finálé negyedik találkozója.
Meggyesi Bálint
Egy nagy csata hôsei egymás közt: Gergely István azt ünnepli, hogy hárította Steinmetz Ádám (fehérben) ziccerét ? ekkor mehetett volna el 5?3-ra a Vasas (a meccsen egyszer sem volt két gól különbség), de hogy gól esetén miként alakultak volna az események
Meggyesi Bálint
Egy nagy csata hôsei egymás közt: Gergely István azt ünnepli, hogy hárította Steinmetz Ádám (fehérben) ziccerét ? ekkor mehetett volna el 5?3-ra a Vasas (a meccsen egyszer sem volt két gól különbség), de hogy gól esetén miként alakultak volna az események
Mindkét oldalon többen fogták a fejüket: a Dominóén örömmel átitatott hitetlenséggel, a Vasasén pedig szomorúsággal vegyített értetlenséggel. Hat tizedmásodperc maradt hátra a férfi vízilabdabajnoki fináléból, a Komjádi uszoda eredményjelzője 9–8-as vendégvezetést mutatott, miután Benedek Tibor a lehető legjobb időzítéssel, levakarva magáról Steinmetz Ádámot, kilőtte a jobb alsó sarkot. Ez a mozdulat sok mindent eldöntött. A Honvéd, csakúgy mint négy éve, újra 0–2-ről egyenlített az aranypárharcban, egyúttal lélektani előnyhöz jutott, a Vasas megint izgulhat, és kénytelen ellátogatni vasárnap a Kőér utcába, az ötödik találkozóra.
De térjünk vissza az utolsó pillanatokra, amikor is Benedek és Steinmetz összegabalyodott. Az egész mérkőzésen látványos háborút vívtak, hol egyikük, hol másikuk „vezetett”. Az első negyedben például az őt őrző Benedek levette a pályáról a piros-kék centert, aztán két ötméterest is kibrusztolt a jobbszélső ellen Steinmetz. (A harmadikat Kovács Olivérrel szemben erőszakolta ki.) Aztán eljött a vég. A csütörtökön a szokásosnál sokkal több időt vízben töltő Steinmetz két személyi hibával állt, így meglehetősen nehéz helyzetbe került a minden hájjal megkent Benedekkel szemben: szabályosan megtartani őt ugyanolyan kockázatos volt, mint szabálytalanul, hiszen utóbbi esetben begyűjti a harmadik kiállítást, és nélküle kevés esélye lett volna a Vasasnak a hosszabbításban. Talán ez a bizonytalanság eredményezte azt, hogy a Domino 34 esztendős klasszisa végül David Merlini módjára kiszabadult Steinmetz bilincséből, a Vasas vesztét okozva.
A TEVA saját magát okolhatja a történtekért, tudniillik óriási ziccerekben hibázott, vagy fordítsuk meg a dolgot: a Domino kapusa, a sziporkázó Gergely István befalazta a kaput. A második negyed utolsó perce táján, 3–3-nál Heinrich Dávid Varga Dániel álompasszát nem tudta gólra váltani egy megúszás végén; a harmadik felvonás harmadik percében Varga Dénes nem tanulható módon játszotta meg a kapu torkában tisztán tartózkodó Steinmetz Ádámot, akit Gergely megbabonázott (Varga Dénes felbukkant a víz alól, a levegőbe öklözött, majd értetlenül nézte, hogy hol lehet a labda, ha nem a hálóban – egy világ omlott össze benne, amikor a rózsaszín Epsant megpillantotta az alapvonalon túl); ráadásul Gergely kikapta a labdát a Vasas harmadik ötméresénél, megfosztva Vindisch Ferencet a 3/3-as mutatótól. Vagyis a Vasas elhúzhatott volna két góllal, de nem tette, holott ezen a mecscsen szó szerint aranyat érhetett volna a kétgólos előny.
A minden igényt kielégítő, feszes ritmusú, mini tragédiákat és mennybemeneteleket tartogató találkozó lefújása után egy órával Vasas-szurkolók egy csoportja toporgott az utcán, és az egyik drukker – kemény szavak kíséretében – felnézett az égre: „Hogy nem piros-kék az Isten, az egyszer biztos!”
Aztán adott egy esélyt a Mindenhatónak, mondván: „Vasárnap bajnokok leszünk!”