Menekülés a győzelembe

Gyászszünettel kezdődött a két csapatnak a honi futballtörténelemben új fejezetet nyitó meccse (Rákospalotán korábban még sohasem vívott bajnoki mérkőzést a REAC és a Ferencváros). A főszereplők a pályán, a drukkerek pedig a lelátón Simon Tiborra emlékeztek, akit négy esztendeje vertek agyon máig tisztázatlan körülmények között egy budai szórakozóhely előtt a nyílt utcán; a Fradi néhai játékosa Rákospalotán is edzősködött. A Vasas pénteki hazai vereségével a bentmaradásra újabb esélyt kapó házigazdák agilisan kezdték az ütközetet. Olyannyira, hogy a két fél őszi, Üllői úti mecscsét kiállítással záró Tímár Krisztián már a 4. percben sárga lapot kapott Bede Ferenctől, mégpedig Nyerges Krisztián bodicsekeléséért. Apropó, Bede: a bíró beugróként fújta a sípot ezen a délutánon, az eredeti kiírás szerint ugyanis Szabó Zsolt lett volna a találkozó dirigense. A REAC a folytatásban is bátrabban akciózott, míg a Budai II László Stadionba 200 napos idegenbeli veretlenséggel a háta mögött érkező FTC jobbára kontrákkal operált. Jól érzékelhetően hiányzott a zöld-fehérek fedezetsorának közepéről a sárga lapjai miatt eltiltását töltő Lipcsei Péter. A csapatkapitány távollétében Tőzsér Dániel próbálta begyűjteni és elosztani a labdát, mégpedig javarészt a jobb szélre, ahol Szalai Tamás a tőle megszokott szenvedéllyel robogott fel és alá. A találkozó első helyzetét is egy jobb oldalon felépített FTC-támadás hozta el, de a hét közben egy női élvonalbeli meccsen partjelzőként debütáló Szentpéteri Viktor látványosan védett (a kapus egyébként partjelzőként sem tudott elszakadni szakmai főnökétől, a Femina– Szombathely meccs vezetőbírója ugyanis Urbán Flórián volt…). A pergősebb nyitány után fölöttébb békés tempóra váltottak a csapatok, igencsak kocogós lett a futball. Kevés ötlet akadt, ellenben sok-sok hiba keserítette a publikumot. Az egykedvű unalmat Nyerges Krisztián ziccere törte meg, aki azonban elrontotta a lehetőséget – ez akkor is drága mulatság lehet a kiesés elől menekülő együttes számára, ha az egyenetlen talajon a sorsdöntő pillanatban kétségkívül megpattant a labda a csatár előtt. Lényegében ennyi volt, s nem több, ami az első félidőből megmaradhat; ha nincs a Fradi-tábor zajos drukkolása, a játékrész hajrájában talán könnyű tavaszi álom jött volna sokak szemére. Leandro lövése vezette fel a második felvonást – a ferencvárosiak el-eltünedező balszárnyának ez volt talán az első látványos felvillanása a meccsen. Pedig lehetett volna aktívabb akár a brazil-magyar bekk is, a REAC jobb oldali szárnyjátéka legalábbis nemigen indokolta az óvatos viszszafogottságot. Gellei Imre sem volt elégedett a látottakkal, mert Szalai Tamást átvezényelte jobbról a bal partvonal mellé, míg a jobb oldalt a csereként szóhoz jutó Takács Ákosnak kellett volna befutnia. Többet is volt valamelyest a vendégeknél a labda ebben a szakaszban, viszont a kedélyes lelátói beszélgetések csupán ritkán szakadtak félbe egy-egy akció láttán. Nincs mit szépíteni: ez bizony gyönge futball volt. ,,Rúgjatok egy gólt!” – skandálták a Ferencváros szurkolói, ám arra alighanem rémálmaikban sem gondoltak, hogy könyörgésük a rákospalotaiaknál talál meghallgatásra. A zöld-fehérek alkalmi fellángolással reagáltak a kapott gólra, ám a produkciójuk összességében az őszi, motiválatlan Fradit idézte, amely az Üllői úton 2–0-ra kapott ki az újonctól. A rákospalotaiaknak így nem kellett megizzadniuk a végjátékban azért, hogy a számukra arany értékű három pontot megőrizzék. ---- M ---- &