A Loki még nem adta fel

A Tatabánya elleni mérkőzés előtt néhány szurkoló összesúgott a lelátón: egy ilyen fontos bajnokira „kispályás” bírót küldtek... Attól tartottak, hogy Török Sándor minden ötödik szabálytalanság után büntetőrúgást fog ítélni a csapatoknak... A játékvezetőről ugyanis nem árt tudni, hogy ő a futsal Puhl Sándorja, egymás után három Bajnokok Ligája-döntőt, közben pedig egy Európa-bajnoki finálét vezetett le, persze mindezt kispályán. Török Sándor mindazonáltal „kispályásnak” semmiképpen sem nevezhető, igaz, Debrecenben csupán a második élvonalbeli találkozóján fújta a sípot.

A szurkolókat ennél sokkal jobban érdekelte, hogy legnagyobb kedvencük, a Fehérvár elleni hétközi Magyar Kupa-elődöntőt kihagyó Sándor Tamás a Tatabánya ellen már Supka Attila rendelkezésére állt. A fájdalmas kupabúcsú után a debreceni cél igencsak leegyszerűsödött: meg kell nyerni a hátralévő öt bajnokit, közben pedig töretlenül bízni abban, hogy az Újpest valahol ismét megbotlik.

A szakvezetők nem bonyolították túl a hadrendet, mindkét csapat négy védővel, négy középpályással és két csatárral kezdte az összecsapást, az alaptaktika azonban nagyban különbözött.

Amíg a Tatabánya a kapuja előterét megszállva a biztos védekezésből kiindulva futballozott, addig a Debrecen nyomban támadólag lépett fel. De így is volt ez rendjén, a bajnoki címre törő Lokinak gólt, sőt gólokat kellett lőnie. A hazai csapat játékának lényegét a remek szélsőjáték jelentette, a két szélső középpályás, Halmosi Péter és Dombi Tibor rendre a védők mögé került, ha pedig ők nem, akkor a felfutó hátvédek segítették felváltva a Loki támadásait.

Húsz perc elteltével kész csoda volt, hogy Supka Attila együttese még nem vezetett, hiszen akadt olyan támadás, amelyben például Igor Bogdanovics három másodpercen belül kétszer is a kapufát találta telibe. A Loki azonban rohamozott tovább rendületlenül, a Tatabánya pedig fejvesztve védekezett, igaz, azt legalább szintúgy rendületlenül tette. Nem sok sikerrel, hiszen a félidő derekán a Loki csak bepasszírozott egy gólt: ekkor úgy tűnt, ez lökést adhat a hazaiaknak, és lesz itt még gól, nem is egy.

A második félidő nagyjából ott folytatódott, ahol az első abbamaradt, a Debrecen továbbra is sportszerű, rövid passzos futballt játszott, a vendégekben pedig nem volt annyi erő, hogy legalább egy-egy nagyobb helyzettel ráijesszenek a Lokira. Hatalmas különbség volt a két csapat között, még úgy is, hogy a fordulást követően a Loki jóval több hibával futballozott, mint az első játékrészben. A Debrecen mindent összevetve megérdemelten győzött, ám a rengeteg helyzetből illett volna többet is belőni. ---- M ---- &