„Szeretnénk végre aranyat”

– Igaz, hogy gondolkodik profi pályafutása befejezésén?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy keresem a módját annak, milyen körülmények között, milyen feltételek mellett tudnám folytatni a kézilabdát – mondta a 36 éves Mezei Richárd, a válogatott egykori világklasszis beállósa, a Pick-Szeged egyik kulcsjátékosa. – Egyelőre semmi sem biztos, bár a klub vezetői már szóltak, szeretnék, ha a következő évadban is a csapat tagja lennék.

– Akkor mi a gond?
– Az egyik legfontosabb kérdés, mit enged meg az egészségem. A másik pedig, hogy leendő edzőnk, Zoran Kurtes elfogadja-e, hogy bizonyos fokig más jellegű és intenzitású edzéseket végezzek, mint a csapat fiatalabb tagjai.

– Kovács Péter edzővel ezt meg tudta beszélni?
– Jó a munkakapcsolatunk, megértette, hogy olykor az egyéb elfoglaltságaimhoz, illetve az egészségi állapotomhoz kellett igazítanom az edzésprogramomat.

– Az egészségét már másodszor említi.
– Persze, hiszen tavaly gerincműtéten estem át, amely után nem volt könnyű és egyszerű a visszatérés.

– Most már minden rendben van?
– Igen.

– A családja miként fogadná, ha folytatná a játékot?
– A párom elfogadja a döntésemet, ő egyébként is minden tekintetben maximálisan támogatja a munkámat és a pályafutásomat. Bendegúz fiam, aki sporttagozatos általános iskolába jár, szintén örülne, ha folytatnám.

– Bendegúz kézilabdázik?
– Még csak szivacslabdával, de kétségtelenül vonzódik a sportághoz.

– A városi sportigazgatói tisztség összeegyeztethető a kézilabdázással?
– Nem egyszerű, de megoldható, a Pick-Szeged vezetőinek és csapattársaimnak, valamint hivatali munkatársaimnak a segítségével.

– Két éve végzi ezt a munkát. Mi a legfőbb tanulsága, legfontosabb tapasztalata ennek az időszaknak?
– Roppant gyorsan fejlődik Szegeden a sportélet, amelyet példásan támogat a városi önkormányzat, valamint a polgármester. Enélkül nem mondhatnánk el, hogy a vidéki városok közül nálunk működik a legtöbb első osztályú csapat és szakosztály.

– Azt mondja, nálunk. Pedig ön Hatvanból származik.
– Az új otthonom mégis Szeged, ahol tizennégy éve élek. Igaz, nyolc esztendendővel ezelőtt négy évadra Veszprémbe szerződtem, de Szegedhez akkor is hűséges maradtam.

– Milyen szálak kötik ide?
– Nagyon szeretem az itt élő barátságos, nyílt szívű, nyitott gondolkodású embereket. Tetszik az is, hogy nyüzsgő diákváros, amely mégis békét és nyugalmat áraszt.

– Mit tart a Pick-Szeged legfőbb vonzerejének?
– Ez a csapat egy nagy család. Mindenkivel megoszthatja az ember az örömét vagy a bánatát, nekem is kitűnő a kapcsolatom a vezetőkkel, a játékosokkal és a szurkolókkal.

– Ezért nem szerződött külföldre?
– Sok jó ajánlatom volt, de nekem üzleti vállalkozásaim is régóta működnek, és ezeket nem hagyhattam itt. Ráadásul a magyar bajnokságban is mindig a legjobb klubokban játszhattam, és ez elégedetté tett. A legkomolyabb ajánlat a német Hamelnből érkezett a kilencvenes évek közepén, de akkor engem szerződés kötött a Szegedhez.

– A pénz sem csábította?
– Inkább amiatt lett volna hasznos néhány év külföldön, hogy a fiam és én is jól megtanultunk volna valamilyen idegen nyelvet.

– Közeleg a bajnoki döntő, amelyet újra a Veszprémmel vívnak.
– Ez így megy évek óta, és már nagyon szeretnénk végre aranyat ünnepelni.

– Milyen plusz kellene ehhez?
– Elméletileg nem bonyolult, csupán nyernünk kellene Veszprémben. A döntő párharc három győzelemig tart, és azon leszünk, hogy az otthoni két remélt sikerünk mellett egyszer idegenben is legyűrjük a bajnokot.

– Ráadásul a Magyar Kupában is Szeged–Veszprém csata várható a döntőben.
– Elégedett lennék, ha a bajnokság vagy a Magyar Kupa közül legalább az egyiket a Szeged nyerné meg. Az igazi persze az lenne, ha mindkét trófeát megszereznénk. ---- A ---- A