Pont ragadt a sárban

Jelentjük, tökéletesen sikerült a kispesti létesítmény kőkemény gyepszőnyegét fellocsolni. Szombaton ugyanis a művelet közben valaki elfelejthette elzárni a csapot, így a földrajzilag tájékozatlanabb szemlélő a Bozsik-stadiont a Balatonnal keverhette össze, ám most a körülményekhez képest megfelelő volt a hol füves, hol homokos, hol mészporos pálya.

Ahhoz képest, hogy a Honvéd–Fehérvár meccset egy hónapja még csak zárt kapuk mögött lehetett volna megrendezni, most egyenesen betuszkolták a stadionba a nézőket. Amikor ugyanis a főbejáratnál megjelentek a rendőrök által kísért fehérvári szurkolók, a botrányt elkerülni kívánó biztonságiak jegy nélkül is beengedték a kapun kívül ácsorgó néhány tucatnyi hazai fanatikust.

A drukkerek meghökkenését azonban inkább az váltotta ki, amint rápillantottak a kezdéshez felálló Kispestre: Aldo Dolcetti rotációs rendszerének ezúttal Pomper Tibor, Dobos Attila és Genito esett áldozatul.

Legalábbis furcsa volt, hogy a szombaton a Győr ellen szerzett három kispesti gól két tulajdonosának (Dobos Attila, Genito) csupán a kispad jutott a taktikai elképzelésekben (Pomper Tibor pedig csak a lelátóra fért fel), míg a másik oldalon – a fájó vádlija miatt – Dvéri Zsolt maradt ki az együttesből.

A gyógyír persze hamar jött, hiszen Nagy Dániel már a meccs elején vezetéshez juttatta a vendégcsapatot. Mivel a félidő hátralévő negyven percében sok érdemleges nem történt, különösebb kockázat nélkül állapíthattuk meg, hogy a meccs első részében még mindig magasan a talaj volt a legjobb…

A szünet után a Kispest rögvest kihasználta a hazai pálya előnyét, az egyik ismerős dagonyában megpihenő labdával Lantos István remekül ugrott ki, Schrancz Balázs pedig okosan helyezett a kapuba – sokkal okosabban, mint tíz másodperccel később, amikor a mez levételéért kiállította őt a játékvezető. Meglepő, de jócskán feljavult a tíz emberre fogyatkozó, ugyanakkor Dobos Attilával és Dancs Rolanddal megerősödő Honvéd. Fölénybe került a hazai csapat, majd húsz perc után ugyan kiegyenlítettebb lett a játék, a vendégek előtt is kínálkozott egy-egy lehetőség, az eredmény azonban már nem változott: a Honvéd pontszerzése megérdemelt, a Fehérvár ugyanakkor szerdai játékával egyáltalán nem tűnt bajnokesélyes csapatnak. ---- 7. perc: Csizmadia passzolt két ember között a jobb oldalon Györökhöz, aki középére ívelt, a csavarodó labda több játékos előtt is elszállt, a hosszú oldalon azonban Nagy Dániel érkezett, és négy méterről, jobbal a kapu jobb oldalába továbbított.
0–1
14. perc: Farkas Balázs ívelt a védők mögé, Sitku és Györök azonban egymást zavarta, végül utóbbi lőtt fölé.
36. perc: Schrancz ívelt balról a hosszú oldal irányába szabadrúgást, középen senki sem ért bele a labdába, Tudor azonban résen volt, és oldalra ütötte.
42. perc: Györök ívelt középre jobbról szöglettel felérő szabadrúgást, Kuttor pedig kilenc méterről centikkel a léc fölé fejelte a labdát.
49. perc: A jobb oldalon megállt a labda a sárban, Lantos csapott le rá, Vincze Zoltán mellett befelé húzott, majd a bal oldalon üresen érkező Schrancz Balázshoz paszszolt, aki a balösszekötő helyéről, tíz méterről, jobbal a bal alsó sarokba lőtte a labdát.
1–1
A gól után Fábián Mihály játékvezető túlzott gólörömért sárga lapot adott Schrancz Balázsnak, és mivel neki ez már a második ilyen színű kártyája volt, számára véget is ért a mérkőzés.
56. perc: Miro húzta jobbról középre a labdát, Lantos hat méterről, jobbal lőtt, Tudor a jobb felső sarok elől szögletre ütötte.
64. perc: Vincze Zoltán bal oldali szabadrúgása után Horváth Gábor kilenc méterről alig fejelt fölé.
87. perc: Kocsis Gábor ívelt balról középre, a rövid oldalon helyezkedő Dajics öt méterről fölé fejelte a labdát. ---- A mérkőzés 49. percében Schrancz Balázs gyönyörű gólt lőtt, majd kiállíttatta magát. Örömében ugyanis a fejére húzta dresszét, nyilván elfeledkezve arról a szabályról, hogy eme cselekedet sárga lapos figyelmeztetést von maga után (mivel a középpályás egyszer már szembesült a kártyával, a második értelemszerűen pirosat ért). Hogy a szolid sztriptíz egy kategóriába tartozik-e mondjuk a rivális vádlijába való beleszállással, vagy a lest intő asszisztens arcába fröcsögéssel, ez esetben mellékes – még akkor is, ha a szabály kiötlője tétmeccsen még bizonyára nem talált a kapuba. Az elmúlt hetek tapasztalatai azt mutatják, a magyar játékosok figyelmét elfelejtették felhívni arra, hogy a szerelést csak a lefújást követően célszerű levenni: aligha akadt olyan forduló a tavasszal, amelyben ne büntették volna ily módon a „meztelenkedőket”. Nem ártana hát, ha ez ügyben mihamarabb továbbképzést tartanának a labdarúgóknak, különben másokkal is könynyen megeshet az, ami Schrancz Balázzsal: egyenlített, aztán hátrányba hozta csapatát. ---- A kispesti kapuban Tóth Ivánnak unalmas estéje volt. A védelemből Kovács Norbert nyújtotta a legjobb teljesítményt. A középpályán állítólag játszott Eric, de mi nem vettük észre. Ellenben Lantos István egy-két szép elfutással, no meg egy gólpasszal vétette magát észre. Külön említést érdemelnek a cserék: Dancs Roland beállítása sem volt rossz húzás, de Dobos Attilával egyenesen megtáltosodott a hazai együttes. A másik oldalon Daniel Tudornak kétszer is bravúrral kellett hárítania. Nemcsak a Fehérvár, hanem a mezőny legjobbja volt Kuttor Attila, akit bár nyugdíjasként aposztrofáltak a kispesti szurkolók, gyaníthatóan örömmel látnák a Honvédban. A piros-kékek középpályássora ezúttal igen halovány volt. Nagy Dánielt gólja miatt érdemes külön megemlíteni.