Hőstett – de csak majdnem

Manfred Vater, a LEN német ellenőre kedd este fél nyolc előtt jelent meg az albisolai medence partján, és bólintott: igen, alkalmas a játékra a létesítmény.

Ezzel eldőlt, hogy nem a nyolcvan kilométerrel arrébb található imperiai fedettben rendezik meg a Savona–Vasas meccset. Az uszodát megpillantva minden magyarnak tátva maradt a szája, és csak csodálkozott, hogy felelhet meg a LEN-nek. Magára hagyatva, szerény kiszolgáló egységgel felszerelkezve terül el egy folyóvölgyben, ráadásul a kedd esti tréningen hihetetlenül erős szél fújt, kedvére játszadozhatott a hullámokkal, a játékosok pedig sapkában, melegítőben dideregtek.

Jó lett volna befűteni a hazaiaknak szerda este, már egy döntetlen is elegendő tüzelővel ért volna fel. A szél csak lengedezett, ám az olasz cserejátékosok végig a vízben áztatták magukat, a magyarok viszont vállalták a kispadot is.

Sajnos a pályán nekünk lett előbb melegünk, mert a Savona jóval pontosabban célzott, mint négy hete, amikor négy negyed alatt lőtt öt gólt, most egy is elég volt a négyhez. Kásás Tamás kezdte, és sajnos Alekszandar Sapics is a legjobbját hozta, egy alkalommal hat méterről emelt Nagy Viktor felett a kapuba. A negyedik találat Bogdan Rath nevéhez fűződött, a Vasasban Vindisch Ferenc és Heinrich Dávid tartotta a lelket.

Sajnos elöl továbbra sem ment a játék, tulajdonképpen semmi veszélyt nem jelentett a Vasas a kapura. Amikor másodszor jutott előnyhöz, Vindisch elhamarkodottan lőtt, ám hátul végre betolta a reteszt az angyalföldi gárda, és a védőzónában megszerzett szilárdság elöl is fizetett. Steinmetz Barnabás fórban jelentkezett messziről, Kuncz Tamás arcátlanul pattintott jobbról a hosszúba, hét másodperccel a félidő előtt pedig Steinmetz Ádám a maga által kiharcolt szabaddobásból nézte ki a bal sarkot.

No, ezt az egy gólt kellett tartani, de a harmadik felvonásban újra beindult Kásás, két találatából azonban az egyiket vitattuk, úgy tűnt, elrúgta magától Steinmetz Ádámot, így a visszakapott labdát könnyedén terelte be a hálóba. A Vasasnak mindenre volt válasza, mégpedig ütős felelete. Steinmetz Barnabás úgy kilenc-tíz méterről bombázott a kapuba, és bár Kásás révén újra vezetett a Savona (7-6), ezúttal Varga Dániel vállalt el egy szabaddobást: két másodperccel az utolsó szünet előtt kipúpozta a hálót.

Alakulgatott az eredmény, és már nemcsak a hidegtől, hanem az izgalomtól is remegtünk. Nyolc perc, és tartani kellett a döntetlent. A feladatot Steinmetz Ádám vette a legkomolyabban: kiállítást harcolt ki, kétszer mattolta Ferrarit. A Jelenicsre kijátszott figura újra bejött, így az öszszesítésben döntetlenre állt a párharc. Egy kivédekezett akció után a Vasasnak 11 másodperce maradt, hogy továbbjutást érő gólt lőjön, ám nem sikerült neki.

A ráadás sem hozott döntést, mert bár Rath előnyből kétgólosra növelte a házigazda előnyét, a második három percben Kállay bátor kísérlete lehetővé tette, hogy ötméteresekkel a final fourba jusson a Vasas. Nem indult jól, hiszen Steinmetz Barna mindjárt az első párban hibázott, ám a negyedik körben a bakit semlegesítette Nagy Viktor, aki kivédte Valerio Rizzo próbálkozását. Jöhetett a hirtelen halál, azaz a páros csaták sorozata. Ennek során Kállay Márk hibázott, így hiába küzdött oroszlánként a Vasas, alulmaradt, kiesett.

Mestermérleg

Claudio Mistrangelo, a Savona edzője
Az idény egyik legnehezebb mérkőzését vívtuk a kitűnő Vasas ellen. A szerencsésebb gárda nyert, ám a jövő a Vasasé, amelyből nagyon nagy csapat válhat.

Földi László, a Vasas edzője
Sok fordulópontja volt a mérkőzésnek, a bírókkal pedig kivételesen azért foglalkozom, mert többször volt olyan periódusa a meccsnek, amikor kétszer annyi kiállítással álltunk, mint a Savona. A fáradtság miatt dekoncentráltabbá váltunk, de újra bebizonyítottuk, hogy fiatalságunk ellenére mindenkire veszélyt jelentünk. Mindenki büszke lehet erre a csapatra.