Az út végén az úttörő

„Mondhatni, a bokszolók közül az egyik, hozzám legközelebb álló sportoló. Együtt kezdtük a profi karrierünket, ő bokszolóként, én menedzserként. Voltak jobb és kevésbé jobb periódusaink, de összességében nagyon örülök, hogy annak idején nem valamelyik osztrák vagy magyar istállót választotta, hanem bennünket, az akkor alakuló klubot. Tizenkét évet húzott le, és remélem, a csúcson hagyja abba.”

Rácz Félix, a gálát rendező Felix-Promotion első embere méltatta így Bognár Lászlót, aki szombaton első magyarként szerezhet már a negyedik súlycsoportban valamilyen bajnoki övet. Korábban pehelysúlyban a WBU-nál nemzetközi bajnok volt, kiskönnyűsúlyban a WBO interkontinentális koronájáig jutott, könnyűsúlyban pedig a magyar bajnoki trófea mellé az IBC, majd az IBU világbajnoki övét is begyűjtötte. Most, hazai közönség előtt, kisváltósúlyban összejöhet az újabb, immár utolsó korona.

„Azt hiszem, a nagy többség hihetetlenül boldog lenne, ha annyit letett volna az asztalra, mint én – mondta Bognár László. – Persze jó lett volna amatőrként olimpiát meg világbajnokságot nyerni, profiként meg valamelyik nagy szervezetnél befutni, de nekem ennyit adott a sors, nem elégedetlenkedem, sőt. Profiként két kis szervezetnél is világbajnok lehettem, remélem, meglesz a harmadik is, és a bunyónak köszönhetően a fél világot bejárhattam. Szeretem a sportágat, valószínűleg azért bokszolok még most is, az egyetlen, amit bánok, hogy jobb lett volna hamarabb befutni. Sajnos az amatőröknél megéreztük, hogy mi, paksiak vidékinek számítottunk, így kevesebb volt a lehetőségünk, profiként meg az úttörő szerep minden hálátlanságával is találkoztam. Ha most lennék tizenéves, valószínűleg ugyanezt csinálnám, csak sokkal könnyebb lenne az utam. Ott van a média, Félixnek a televízió segítségével könnyebb menedzselnie a srácokat, és anyagilag is sokkal kedvezőbb a kép. De a sok lemondás dacára így is megérte!”