Blamaközelben a Vasas

Hat pont? Beláthatatlannak tűnő távolság, és nem csupán Olaszországban, ahol ekkora előnynél, három-négy fordulóval a szezonzárás előtt kvázi bajnokot lehet hirdetni. Nálunk is sok. Konkrétan éppen ennyi pont különbséget regisztrálhattunk az összecsapást megelőzően a Tatabánya és a kieső zónától egyetlen helyezésnyire álló Vasas között, s utóbbinak – a párosítás okán – most pompás lehetősége nyílott arra, hogy eme szakadék felét eltüntesse. Ha csak a Csőszer tavasszal hazai pályán nyújtott produkcióját vennénk alapul, a hátrány ötven százalékos lefaragása nem is tűnt volna lehetetlennek, tudniillik három addigi fellépésén egyetlen gólt rúgva egy pontot gyűjtött (az Újpesttel szemben) Sisa Tibor csapata, csakhogy az „előrejelzés” az angyalföldi „eredmények” felsorolásával teljes. Maradjunk anynyiban: a Fáy utcai alakulat márciusban és áprilisban mostani vendéglátóját is alulmúlva, csupán öt pontot szerzett hét forduló alatt – szemben a Csőszer hatjával…

A két, majdnem azonos eredményességi mutatót felvonultató csapat azonos felállásban kezdett, ám a Vasas csakhamar váltott: Pintér Zoltán egy sorral feljebb lépése Csordás Csabát Gyánó Szabolcs vonalába, azaz a csatársorba emelte. Habár a vendégek birtokolták többet a labdát az első félidőben, s játékosai többször változtatták helyüket, mint a tatabányaiak, a hadrendhez szigorúan ragaszkodó Csőszer előnnyel zárta a nyitó negyvenöt percet.

A nagyérdemű elégedett is lehetett, végtére is az egyenlő erők küzdelméből övéi jöttek ki jobban, hozzátéve, hogy az utolsó percben a Vasas akár meg is fordíthatta volna az állást, csakhogy Vukasin Polekszics eszén nem sikerült túljárnia sem Gyánó Szabolcsnak, sem Tóth Andrásnak.

A Vasas egyenlítő találata kizökkentette szerepéből a helyi műsorvezetőt – „Lázok beadását Filó értékesítette...” –, és értelemszerűen a Csőszert is. Mindamellett a találat nem mondható előzmény nélkülinek, a játékrész tudniillik vendéghelyzetekkel kezdődött.

Na és Pintér Attila lelátóra küldésével (a Vasas trénere tizenegyest reklamált Gyánó földre huppanásakor, a protestálás hangnemét illetően azonban nincs információnk...)

Mintegy tizenöt percre volt szüksége a Csőszernek, hogy felvegye a Vasas által diktált, és az első félidőben mutatottnál nagyobb iramot, s hogy átvegye a kezdeményezést. Joseph Ngalle rövid időn belül duplázhatott volna, ám a kameruni légiós legújabbkori tatabányai hős helyett nevetség tárgya lett. A hazai játékosok minden helyzetből kapura lőttek, de meglehetősen silány hatékonysággal találták el az egyébként bizonytalannak tetsző Németh Gábor kapuját. A Vasas játékosának hibája eredményezte az újbóli Csőszer-vezetést, ugyanis a kapusnak legalább is illene elhagynia a gólvonalat a szemből az ötösre érkező labdára. Nem tette meg, ahogy a hosszabbításban a túloldalon Vukasin Polekszics sem, s noha Dupai János a találkozó utolsó momentumaként feltehette volna a hazaiak szempontjából az i-re a pontot, az eredmény nem változott. A döntetlen igazságos eredmény. ---- M ---- &