A „kis” Dobos nagy meccse

Nem hittük volna, hogy a Bozsik-stadion még tud meglepetéssel szolgálni, ám helyenként a pálya talaja úgy nézett ki, mintha az előmeccset a Duna és a Tisza játszotta volna. A pályán 8-10 helyen elszórva több négyzetméteres pocsolyák díszelegtek, jelezve, hogy igencsak ráfér majd a nyári szünet és az akkorra ígért részleges talajcsere a stadionra.

Nem állítjuk, hogy a gyepszőnyeg minősége miatt, de kétségtelen: a tavasszal rendkívül visszafogott a kispestiek támadójátéka. Ha az idén lejátszott hat bajnoki és két Magyar Kupa-meccset nézzük, akkor két találatával Schrancz Balázs volt a legeredményesebb, utána Bozori Balázs következett, harmadik helyezettet pedig egyszerűen nem találtunk. Még szerencse, hogy Dobos Attila gyorsan besegített, és nagy bólintásával, valamint okos gurításával húsz perc alatt társbérletes házi gólkirálynak vallhatta magát.

Hogy ekkorra még nem dőlt el a meccs, az a kispesti védelem bűne. Az utóbbi időben sokat bírált hátvédsor egyik frontemberének, Kovács Norbertnek esélye sem volt beérni a kapuig haladó Vincze Ottót, de eleinte nem tűnt igazán jó választásnak a középső védőként kipróbált, természetesen Benjinek becézett Benjamin sem, akinek az első két megmozdulását látva az volt az ember érzése, hogy sorozatsztár névrokonához hasonlóan ő is ugatja a focit. A hátsó csapatrész külön versenyét mégis a kispestiek nyerték meg, mivel az ETO időnként a meglehetősen újszerű kétvédős felállásra tért át. Hogy Mátyus János és Hegedűs Tibor igencsak kevés volt ott hátul, azt az jelzi, hogy ha a partjelző a hazai támadások felénél kötelességszerűen nem emelgeti lest jelezve a zászlaját, akkor a nagy rössel játszó Honvéd alaposan megszórhatta volna a jobbára csak alibiző zöldeket.

Bár Aldo Dolcetti a szünetben nem cserélt, új játékost köszöntöttek a kispesti szurkolók: Miro több nagyszerű szólóval és átadással jelezte, hogy a közhiedelemmel ellentétben a pályán van. A Honvéd mozambiki légiósa vezérletével így bátran kontrázott, hiszen a Győr a hazai térfél közepénél sehogy sem tudott beljebb jutni. Az ETO futballistái mindent megtettek, hogy a számukra nem túl biztató állás ne nagyon változzon – legalábbis a javukra ne. Íme, öt perc termése: Hanák Viktor háromméteres, stresszmentes környezetben kapott körömpassz után nem tudta lekezelni a labdát; Mátyus János békésen nézte, ahogy a jókora hátrányban lévő és ránézésre feleakkora Miro elfejeli előle a labdát, és csaknem gólt rúg; Zsók József jobb oldali beadása nyomán majdnem ki kellett cserélni az eredményjelző táblát; Hegedűs Tibor felszabadításnak szánt rúgása hátrafelé kanyarodva a gólhelyzetben meglépő Schrancz Balázst indította.

A találkozó végén mindkét oldalon esett még egy-egy gól, így a Honvéd helyenként jó játékkal, megérdemelten nyerte meg a meccset a nagyon gyenge napot kifogó vendégek ellen. Mivel a bajnokság előtt arról írtunk, hogy a Győrt dobogóra pályázó, képzett, motivált játékosok alkotják, az érintett labdarúgóktól ezúton kérünk elnézést. ---- M ---- &