Most Teasley sem hiányzott

Nagy meglepetésre egyrészt csak lassan gyülekeztek a nézők, és maradtak bőven üres helyek a nemrég felújított miskolci Városi Sportcsarnokban, másrészt nem melegített a soproniak között Nikki Teasley. Az amerikai légiós különböző okok miatt nem vett részt edzéseken a héten, ezért a szakmai vezetés nem tervezte pályára küldeni. Teasleyvel tehát gondok vannak, pedig a zöld-sárgák hatosa éppen együttese miskolci, őszi összecsapásán nyújtotta a legjobb teljesítményt: a novemberi találkozón hét hármast szórva jutott el 29 pontig.

Az elején még úgy tűnt, hiányzik társai közül, mert amíg a DKSK jól dobott, vezetett, noha a piros-fehérek mindössze hét felnőtt játékosa közül a hírek szerint egyedül Englert Orsolyának nem volt semmi baja a héten. A furcsamód éppen nagypéntekre tett meccsen mégis vállalta a játékot mindenki a Tapodi-tanítványok közül, és akárcsak a párharc első meccsén, ezúttal is kezdetben Ambrus Erzsébet érdemelte a legtöbb dicséretet a Diósgyőrből. A második negyedre összeállt a vendégek játéka, és Kocsis Boglárka irányításával nemcsak átvették a vezetést, hanem el is húztak: a hajrában már 14 pontos előnyt mondhattak magukénak.

Nem mutatott semmi jel arra, hogy a fordulás után újabb változás következne be a játék képében. Szép csendben eljátszadoztak a felek, de a különbség nem csökkent, mert a Diósgyőr nem nagyon tudott pontot dobni a Sopronnak, és bár a látogató sem gyártotta a kosarakat a hazaiak zónája ellen, a közte tizen-egynéhány tökéletesen megfelelt neki. Akadt olyan háromperces szakasz a harmadik játékrészben, amikor egyáltalán nem módosult az állás, kvázi „befagyott” az eredményjelző, szóval nem ez a csata volt a kosárlabdázás reklámja...

Ugyanígy folytatódott minden a befejező negyedben is: a soproniak jól használták ki a palánk alatt Ivana Matovics magasságát, a szerb center kettő plusz egyes kombinációjával már tizenhat ponttal léptek el. Ám mielőtt végképp lefutottá vált volna a mérkőzés, sorrendben Fürész Emőke, Ambrus és Angela Djelmis is közbeszúrt egy-egy triplát, amivel hirtelen hétpontnyira találta magát ellenfelétől a DKSK. Sőt 55–62-nél azért támadhatott, hogy még közelebb kerüljön, ám pontos befejezés híján nemhogy nem dobott, hanem kosarat kapott, ráadásul mindjárt egy hárompontost, amelyet a rutinos Károlyi Andrea a legkritikusabb pillanatokra tartogatott.

Bár még hátravolt négy perc, nagyjából itt dőlt el a meccs és az elődöntő, hiszen az MKB-Euroleasing diadalával véget is ért a két győzelemig tartó párharc. Még az sem tudta izgalmassá tenni a végjátékot, hogy a soproniak egy perccel korábban nyilvánították befejezettnek a találkozót, mint ahogy az valójában véget ért, és így sokat faragott le hátrányából a DKSK, amelyet lelkes közönsége még ekkor sem hagyott elcsüggedni. Az utolsó percben Ivana Matovicsot, a vendégek centerét bokasérülés miatt le kellett támogatni a pályáról. Sikerével két tételt is egy csapásra megcáfolt Natália Hejková együttese: egyrészt azt, hogy az amerikai Teasley nélkül nem elég erős a társulat, másrészt azt, hogy a csereként beállva is remeklő ukrán Olekszandra Gorbunova nem tud együtt játszani a másik kitűnő bedobóval, Károlyival. Jelentjük, tud.

Mestermérleg

Tapodi Péter, a DKSK edzője
Bár vereséget szenvedtünk, mégis győztesnek tekinthetjük nagyszerű sportembereinket, akik mind a két meccsen teljesítőképességük határán jártak, és ezzel kivívták szépszámú közönségünk szeretetét és elismerését. Utóbbi mindennél fontosabb.

Natália Hejková, a Sopron edzője
Azután, ami a közelmúltban a csapat körül történt, jóval nehezebb meccsre számítottam. Az utolsó másfél percet leszámítva uraltuk a találkozót, akaratunk érvényesült. Büszke vagyok arra a három nézőre, aki elkísérte csapatunkat.