Túlságosan megbízott a lóban

– Most éppen lovon ülök. Tudnánk egy kicsit később beszélni? – reagált hívásunkra Vörös Zsuzsanna, majd kis idő múlva csörgött a telefon, és készségesen válaszolt kérdéseinkre.
– Kezdjük a közepén! Milyen volt a lovasedzés? Nem volt önben rossz érzés a vasárnapi gyengébb produkció után?
– Nem. Csupán azt szeretném, ha kicsit több szerencsém lenne lósorsoláskor. A nőkét megelőző férfidöntőben ugyanis már látszott, vízválasztó lesz a lovaglás. Tartottam tőle, hogy olyan lovat kapok, amellyel a fiúk másként lovagoltak, mint egy nő tette volna... Feladatos lovat húztam, előttem az olimpiai bajnok Andrej Mojszejev ült rajta. Az orosz mindent erőből próbált megoldani, pedig szerintem finomabb kézre lett volna szükség. Tudásra, nem pedig erőre. Mojszejev kétszer rombolt és négy akadályt vert le, én egy-egy rombolás és kitörés, valamint két verés után, száz ponttal többet gyűjtve jöttem le a pályáról.

– Nem törte le, hogy ez a teljesítmény megfosztotta az éremtől?
– Ezt a lovaglást másként kezelem, függetlenítem a pontszámtól. Az edzők felvették videóra, azóta elemeztük is, és azt állapítottam meg, hogy kicsit jobban megbíztam a lóban, mint kellett volna. Azt hiszem, ha előbb a nők lovagolnak, más eredmények születnek. Igazából egyetlen rossz ló sem volt a versenyen, csak másként kellett volna bánni velük.

– A többi számmal elégedett?
– A világbajnoki erősségű mezőnyben már a döntőbe jutás sem volt egyszerű, különösen azután, hogy a selejtezőben a vívásom gyengére sikerült, egyszerűen nem állt össze a kép a páston. A fizikai számokra nagyon figyeltem, így aztán nem volt gond a továbbjutással.

– A finálénak milyen elképzelésekkel vágott neki?
– Különösen a vívásra készültem, emellett reméltem, hogy ami jó volt a selejtezőben, azt sikerül megismételnem. Igaz, hogy a lövészetben hat körrel kevesebbet értem el, ennek ellenére elégedett voltam, mert nem hibáztam. A különbség csak annyi volt, hogy ekkor már nem jött annyi tízes, mint előtte. Vívásban sikerült javítanom, az első fele nagyon jól ment, a végére kicsit elfáradtam. Ha nem marad bennem egy-két tus, tökéletesen elégedett lennék.

– A lovaglásról már volt szó...
– ...a futásról pedig el kell mondani, hogy a körülmények nagyon rosszak voltak, esett az eső, hideg szél fújt, sapkában, kesztyűben futott a mezőny, én még magas nyakú pulcsit is vettem magamra. Ráadásul egy órát csúszott a rajt. Mit mondjak, Anglia most sem vált a kedvencemmé. Eddig háromszor szerepeltem ott versenyen, az egyik sem sikerült igazán.

– Következő fellépése Moszkvában lesz. Ez jó jel, hiszen ott lett harmadszor egyéni világbajnok.
– Onnan tényleg jobb emlékeim vannak... Bánt ugyan, hogy most nem sikerült érmet nyernem, de még csak az idény elején járunk. Tudom, hogy akad még tennivaló, s időnk is van rá: a fehérvári Világkupa-viadalig két, az Európa-bajnokságig pedig három hónap. Millfield csak egy állomás volt. Bár a verseny nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, azért hiszem: jó úton járunk.