Vérében van a profizmus

– Gratulálok a teljesítményéhez. Ön hányast adna magának egy ilyen produkció után?
– Ha Rajczi Péter tizenegyesét is megfogom, akkor tízest – mondta Rabóczki Balázs.
– De az újpesti gólfelelős túljárt az eszén. Most akkor hányas az érdemjegy?
– A büntetőnél Rajczival szemben valóban tehetetlen voltam, bár bevallom, minden idegszálammal arra koncentráltam, hogy kivédjem a lövését. Sajnos balra mozdultam, ő pedig középre rúgta a labdát, így az, hogy hányast adnék magamnak, maradjon az én titkom.

– Az első félidő közepén még gól nélküli állásnál, amikor a soproni játékosok azt sem tudták, hol vannak, jellegzetes karmozdulatokkal jelezte a kispadon ülőknek, hogy cserét kér. Azt gondolta, hogy Dario Bonetti lehívja a pályáról az FC Sopron legjobbját?
– Valóban mutogattam, ám nem azt, hogy le akarok jönni a pályáról. Az volt a célom, hogy jelezzem a szakmai stábnak, valamit tenni kell, mert nagy baj lehet. Az Újpest percenként dolgozta ki helyzeteit, a hazai csatárok állandó veszélyt jelentettek a kapura. Tűz alatt tartottak bennünket, mindkét oldalon megbontották védelmünket. Ezt jeleztem Dario Bonettinek, egyúttal kértem, tegyen valamit, mert katasztrófa lehet a vége.
– Úgy tűnik, hatott edzőjére, mert végül csak kettő egyre kaptak ki a bajnokesélyes otthonában. Mi történt a szünetben az öltözőben?
– Edzőnk, akit rendkívül jó szakembernek tartok, emelt hangon közölte mindenkivel, hogy az első félidőben nyújtott teljesítmény kevés. Kérte és követelte, hogy a játékosok tartsák be a taktikai utasításokat, ne engedjük az újpesti csatárokat a védelem mögé. Felhívta a figyelmünket arra, hogy az Újpest jobb erőkből áll, de van esély a bravúrra.

– El kell ismerni, igazat beszélt Dario Bonetti, hiszen aki látta a mérkőzést, az bizonyíthatja, hogy az Újpest akár gólkülönbséget is javíthatott volna, ám a mérkőzés végén mégis örülhetett a kínkeservesen megszerzett három pontnak. Önnek mi a véleménye erről?
– Nézze, a játékvezető ténykedését nem kívánom minősíteni. Egy biztos, ha ellenünk befújta a két tizenegyest, akkor úgy hiszem, illő lett volna Cristian Cigan lerántásáért is tizenegyest ítélnie. Egy szót sem szólhattunk volna, ha az első félidőben látottak alapján az Újpest kiütéssel győz ellenünk, de most, a meccs után mégis azt mondom: szomorú vagyok, mert a három pont akár a miénk is lehetett volna.
– De ez csak azért van, mert Rabóczki Balázs védte az FC Sopron kapuját...
– Sokan gratuláltak a mérkőzés után, és bevallom, jólesett a vállveregetés. A Sopron jó szereplése azonban nem csupán nekem köszönhető, társak is kellenek, mert a kapus egyedül sokat nem tehet. Ott van Szűcs Lajos esete, akit kiváló kapusnak tartok, és Pápán mindent megtesz a csapat sikeréért, de egyedül ő is kevés. Én is az lennék Sopronban, de szerencsére nekem segítenek a társak.

– Tulajdonképpen mindent védett, amit lehetett, némi bizonytalanságot csupán Tisza Tibor gólja előtt éreztünk. Hogyan emlékszik arra az esetre?
– Nagyon jó helyzetben kapta Tisza Tibor a labdát, ezért úgy éreztem, ki kell lépnem, mert ha élesen meglövi a labdát, úgy nagyobb szöget zárok a kapu előtt. Tiszát nem véletlenül tartják jó futballistának, okosan átemelte fölöttem a labdát. Dicséretre méltó helyzetfelismerés volt.
– A légiósélet után jól érzi magát itthon?
– Természetesen. Erőt ad a bizalom, serkent, hogy védhetek, újra megmutathatom magam. Huszonnyolc éves vagyok, minden vágyam, hogy újra válogatott lehessek. Profik közt éltem, de a helyzet itthon sem változott, továbbra is profi módon gondolkodom és élek. Tudom, hogy ha nem így tennék, képtelen lennék jó teljesítményre. ---- T ---- A