Jön az igazi előadás!

A barcelonai visszavágó előtt mindenki arról beszélt, hogy a katalánoknak gólt kell szerezniük, sőt arra is nagyon kell ügyelniük, hogy a Benfica ne találjon a kapujukba.

Alaphelyzetben persze ez joggal várható el a Barcától, csakhogy ezúttal a nyomás sokkal nagyobb volt Frank Rijkaard játékosain. Egyrészt azért, mert Európa-szerte a gránátvörös-kékeket tartják a BL fő esélyesének, másrészt mert a lisszaboniak nincsenek egy súlycsoportban a kontinenselittel. Ehhez párosult még az első összecsapásról hozott gól nélküli döntetlen, ami azt jelentette, hogy a Benfica minden esetleges gólja szinte kettőt ér, miközben a Barca az ezt megelőző három mérkőzésén mindössze egy, tizenegyesből szerzett találatot jegyzett.

Az élgárdák zömére bénítóan hatna ekkora nyomás, a Barcelona mégsem roppant össze, és az első perctől igyekezett a saját játékát játszani, amit még Ronaldinho korán elpuskázott büntetője sem tört meg. Mindamellett látni kell: a Barca annak is köszönhette fölényét, hogy a Benfica képtelen volt érvényesíteni saját akaratát, ráadásul Ronald Koeman együttese időnként fölöttébb ijedten játszott. A portugál védők, miként a Luzban is, nemegyszer hozták helyzetbe az ellenfél csatárait azzal, hogy idegességükben rosszul passzoltak. Meglehet, számottevő javulásnak minősíthetjük az egy héttel ezelőtti produkcióhoz képest, hogy Moretto kapus ezúttal csak parádés védéseivel tűnt ki, és életveszélyes módon nem ajándékozott el labdákat.

A mérkőzés fordulópontja Ronaldinho gólja volt, hiszen a barcelonaiakat tökéletesen megnyugtatta az előny, mert ráéreztek, hogy a Benfica a betonvédekezésnél többre nem képes. Nem feltételezhetjük, hogy olyan profi gárda, mint a katalán, belenyugszik a minimális előnybe, elvégre a Bajnokok Ligája legjobb nyolc csapata között még a harmatosnak tűnő ellenfél is megrázhatja magát, ám mivel a Benfica a szünetig egyetlen helyzetet sem dolgozott ki, a fordulást követően a Barca mégis visszavett az iramból. A területhez és levegőhöz jutó portugálok ziccerig eljutottak, amely kimaradt ugyan, de a nyugtalanság azonnal belengte a Camp Nout.

A Barca szerencséje, hogy a gárdát két olyan játékos vezeti, mint Ronaldinho és Eto’o. Egyikük sem állt le egyetlen pillanatra sem, vállukra véve a csapatot a mostanában divatos „jogo bonito”, azaz „szép játék” helyett a „jogo eficaz”, azaz az „eredményes játékra” törekedtek. A katalánok saját térfelükön támadták le a portugálokat, a labda alig volt a Benficánál, de a második gólig azért így sem dőlhettek hátra a gránátvörös-kékek szurkolói.
Korántsem biztos, hogy ez a teljesítmény a Milan elleni elődöntőben elegendő lesz, már csak azért sem, mert az olaszok alighanem többször jutnak el Víctor Valdés kapujáig, hiszen náluk is kiváló támadók futballoznak.

Csütörtökre virradóan Barcelonában persze senki sem foglalkozott azzal, hogy több kell-e a Milan ellen, a városban ünnepelték, hogy Katalónia büszkesége kilencedszer jutott be a legnagyobb presztízsű európai klubtorna elődöntőjébe.

Ronaldinho: akcióból sikerült
Játszott perc: 90
Gól: 1
Kaput eltaláló lövés: 2
Kapu fölé-mellé szálló lövés: 1
Elkövetett szabálytalanság: 4
Elszenvedett szabálytalanság: 3
Les: 0
Sárga lap: 0

Ha a Barca visszafogott vezére, Ronaldinho a harmadik percben a Petit kezezéséért megítélt 11-esből bevette volna Moretto kapuját, még fenségesebb lenne a kaput eltaláló lövés/gól együtthatója, így be kellett érnie a – szintén pazar – 0.5-ös mutatóval.

---- Samuel Eto’o (Barcelona)
„A gólom a Barca gólja, a győzelmem a Barca győzelme. Az első mérkőzésen is ugyanilyen jól játszottunk, csak most pontosabbak voltunk. A Milant tiszteljük, de nem ijedünk meg tőle.”

Ronald Koeman (Benfica, vezetőedző)
„Elismerem, a Barcelona jobb csapat, a saját erejéből jutott tovább. Ugyanakkor emlékezzenek rá, mit mondtam a lisszaboni mérkőzés után: ha a Camp Nouban lesz hasonló kezezés, mint Mottáé volt nálunk, azt azonnal befújják. Sajnos a játékvezetők elfogultak a nagyobb klubok iránt.”

Deco (Barcelona)
„Gratulálok a Benficának, nagy meccset játszott. Ezzel együtt megérdemelten jutottunk tovább, kár, hogy a milánói mérkőzést eltiltás miatt ki kell hagynom.”

Moretto (Benfica)
„A Barca megmutatta, miért az egyik legjobb csapat a világon. Végigtámadta a mérkőzést, és a gólszerzéssel sem állt hadilábon. Nekünk sem kell szégyenkeznünk, partiban voltunk az utolsó pillanatig.” ---- Frank Rijkaard, a Barcelona edzője elsősorban megkönnyebbültnek látszott a mérkőzés után, mert bár csapata előzetesen és az összkép alapján is jobbnak tűnt a Benficánál, a teljes megnyugvást elhozó gól nehezen született meg.

– Az ellenfél ugyan nem veszélyeztetett sokat, a Barcelona előnye mégsem tűnt biztosnak. Mennyire volt idegtépő a mérkőzés a kispadról?
– Tudtuk, hogy az első mérkőzésről hozott gól nélküli döntetlen roppant veszélyes eredmény, hiszen minden esetlegesen kapott gólra kettővel kellett volna felelni – mondta a holland szakvezető. – Azzal is tisztában voltunk, hogy a Benficának idegenben még jobban fekszik a kontrajáték, ezért hiába irányítottunk mi, a feszültség szinte az utolsó pillanatig tapintható volt. Csak Eto’o gólja után dőlhettünk hátra.

– Miként értékeli csapata teljesítményét?
– Nem lehet panaszom a játékosaimra. Már az első félidőben jól játszottunk, és gólt szereztünk, amely azért vízválasztónak bizonyult, hiszen a Benfica abban a játékrészben a tizenhatosunkig sem jutott el. A folytatásban is a Barcelona tartotta kezében az irányítást, igaz, az ellenfélnek ekkor már kockáztatnia kellett, de leszámítva egyetlen lehetőséget, nem forgott veszélyben sem a kapunk, sem a továbbjutásunk.

– Mit szól a tizenegyeshez? A lisszaboniak a fejüket fogták, hiszen egy hete a Luzban ugyanilyen kezezésért az ő javukra nem ítéltek büntetőt.
– Megmondom őszintén, a lefújás után már úgy éreztem, hogy megérte kihagyni. Örülök neki, hogy nem ment be, mert így legalább nincs miről beszélni, nincs meg az egyébként jogos vita alapja, hiszen nem befolyásolta a párharc kimenetelét. Persze abban a pillanatban, amikor Ronaldinho elrontotta a büntetőt, bosszankodtam egy sort, viszont éreztem, hogy ha nem veszítünk ritmust, nem érhet minket meglepetés.

– Az elődöntőben a Milannal találkozik a csapata, amelynek a színeiben a legnagyobb sikereit érte el játékosként. Miként készül egykori együttese ellen?
– Nem ez lesz az első eset a pályafutásom során, hogy volt csapatom ellen készülök. Megmérettem már játékosként és edzőként is a Milan ellen, és ezúttal is ugyanúgy kezelem a párharcot, mintha bármelyik más csapat ellen játszanánk. Az pedig nem nekem köszönhető, hogy óriási csata lesz.