Könnyedén űzték el az átkot

„Fontos szempont, hogy ne engedjük helyzetig jutni az Újpestet” – mondta a találkozót megelőzően a hazaiak mestere, Supka Attila, és bizony azt kell mondani, a Debrecen labdarúgói az első negyvenöt percben tökéletesen megvalósították azt, amit az edzőjük kért tőlük. Az Újpest az első félidőben egyetlenegyszer sem jelentett veszélyt Csernyánszki Norbert kapujára, és mindez még akkor is furcsa, ha tudjuk, a „Loki-specialista” Kovács Zoltán akkor még a kispadon ült. Jól láthatóan a hazai futballisták kezdték agresszívabban a mérkőzést, és bár helyzetig sokáig a Debrecen sem jutott el, elsősorban a bajnoki címvédő akarata érvényesült a pályán.

Gyorsan eldőlt, hogy nem lesz hosszabbítás

A DVSC két belső ékkel kezdett, Ibrahim Sidibe és Igor Bogdanovics teljesen ráhúzódott az Újpest két középső védőjére, Vaskó Tamásra és Vanczák Vilmosra – Erős Károly ilyenkor a középpályáról visszalépett segíteni a társainak –, míg az oldalvonalak mellett Böőr Zoltán és Halmosi Péter játszott szélsőszerűen. A Debrecen fölénye elsősorban annak volt köszönhető, hogy a középpályán a hazaiak agresszívabban futballoztak, az ebben a csapatrészben szereplő játékosok képesek voltak gyors ritmusváltásra, és mivel sokat futottak a piros-fehérek, rendre akadt megjátszható ember is. A játékrész közepén már biztosak lehettünk benne, hogy nem lesz hosszabbítás a kilencven perc letelte után, félórai futballt követően pedig az is valószínűsíthető volt, hogy az Újpest búcsúzni kényszerül a Magyar Kupától.

A vendégek játéka félénk és erőtlen volt

Bármilyen hihetetlen, a fővárosiak alig-alig jutottak el a debreceni büntetőterület környékére, és ez még annak tudatában is érthetetlen, ha tudjuk, Tisza Tibor és Kovács Zoltán az első félidőben a kispadról csak szurkolhatott a játékostársaknak.
Amiről Mészöly Géza a mérkőzést megelőzően beszélt, vagyis, hogy az Újpest évek óta jól teljesít Debrecenben, az erre a mérkőzésre nem volt igaz: a körülményesen felépülő lila-fehér akciók, a túlzottan pontatlan játék 45 percnyi futballt követően sejtetni engedte, hogy a Debrecen kettős győzelemmel kerül be a legjobb négy közé a kupában.

A szünetben a vendégek mestere, Mészöly Géza pályára küldte Kovács Zoltánt is, ám ez sem segített a vendégeken. Mezőnyben ugyan valamivel kiegyenlítettebb lett a játék, kapura azonban – az egyetlen Vanczák Vilmos-fejest leszámítva – továbbra sem jelentettek semmi veszélyt a fővárosiak. Kétgólos előnye birtokában a Debrecen magabiztosan kontrázhatott, és ha Igor Bogdanovics jó döntéseket hoz a lilák kapuja előtt, akár meg is duplázódhatott volna az előny. A második félidőben is a hazai futballisták voltak motiváltabbak, egyetlen pillanatra sem kellett a debreceni szimpatizánsoknak attól tartaniuk, hogy az Újpest fordítani tud.

Négy csapat küzdhet tovább a serlegért

Kétség sem férhet ahhoz, hogy a két mérkőzés alapján a Debrecen megérdemelten jutott kettős győzelemmel, 3–0-s gólkülönbséggel a Magyar Kupában a legjobb négy közé. Hogy az elődöntőben milyen párosításban játszanak a csapatok, az ma kora délután kiderül, ugyanis a Magyar Labdarúgó-szövetség Magyar Kupa-bizottsága 17.30 órakor tartják majd a sorsolást
Egy biztos, a DVSC-n kívül már csak az FC Fehérvár, a Vasas és a Honvéd reménykedhet abban, hogy megszerzi majd a serleget, és kivívja a jogot arra, hogy az ősszel az UEFA-kupa-selejtezőjében szerepelhessen.
Jó: Máté, Sándor T., Virág B., Halmosi, ill. Vanczák

Mestermérleg

SUPKA ATTILA (DVSC):Az első tíz perc kapkodó játéka után a csapat megtalálta önmagát. Rá tudtuk erőltetni akaratunkat az Újpestre, és nyugodt játékkal több nagy helyzetet is kialakítottunk. Akár nagyobb különbséggel is megnyerhettük volna ezt a mérkőzést.

MÉSZÖLY GÉZA (ÚJPEST):Gólt kellett volna rúgni, de nem sikerült… Az első mérkőzés után kritikával illettek minket a debreceniek, akik elsősorban Erős Károlyt találták meg. Most Komlósi Ádám többször átlépte a sportszerűség határát, és mégis megúszta sárga lap nélkül.

Hangok és rajzok a lelátóról

A találkozó legfontosabb eseményeit – szokásaink szerint – percről perce nyomon követtük, ám ezúttal azt is megnéztük, hogy a debreceni szurkolók miként reagálnak a mérkőzés legizgalmasabb történéseire.

3. perc: A debreceni reményeknek megfelelően Tóth Norbert kapu fölé bombázta a szabadrúgást, a másodpercekkel korábban még a körmüket rágó drukkerek egy „ennyit tudsz, teeee!” felkiáltás kíséretében dőlhettek hátra a műanyag székükben.
14. perc: A hazai B-közép dalba foglalta, hogy az egyik újpesti édesanyja a testével keresi meg a napi betevőt; az idősebb szurkolókból álló zsűrinek tetszett a produkció (vastaps), Fábián sporttársnak viszont nem (az utolsó figyelmeztetés: még egy ilyen rosszindulatú nóta, és fújhatják).
24. perc: Az első pillanatokban a felháborodás nagyobb volt az örömnél. Mert az odáig rendben, hogy a tizenegyest megadták a Lokinak, de – idézzük az egyik hazai szimpatizánst – „A Vlaszákot ki kellett volna állítani, mert az akkora piros volt, mint a Gyurcsány...” A miniszterelnök két héttel ezelőtti Főnix-csarnokbeli előadását valószínűleg a helyszínen megtekintő fanatikus aztán gyorsan elfeledte a bánatát: miután Ibrahim Sidibe értékesítette a büntetőt, a pálya egyik sarka felé szaladva kezével egy méretes szívet rajzolt le, majd csókot dobott kedvesének. A szenegáli love story láttán mintha többen is könnyezni kezdtek volna.
30. perc: 2–0! A csókfesztivál folytatódott: Virág Béla gólja után sok feleség féltékeny lehetett volna, annyi puszi csattant. És az igazi csattanó (ha nem halljuk, nem hisszük el): „Király ez a srác, gyerekek: nem vén Béla, hanem ötödik Béla!” Hűha...
54. perc: Vanczák fejese után csak a léc ért a labdához – döbbent csend. Hanem aztán: Sándor Tamás nem a labdát, hanem Vermes Krisztiánt tette taccsra egy sárgáért cserébe, de egy-két lapot a VIP-tribünön is ki lehetett volna osztani, debreceniek keveredtek vitába újpestiekkel; előbbiek ellentmondást nem tűrően közölték utóbbiakkal, hogy „... nem otthon vagytok, b... meg”
59. perc: Igor Bogdanovics kapásból rúgta mellé a labdát, amit előbb megtapsoltak a drukkerek, majd rádöbbentek, hogy ebből a helyzetből többet is ki lehetett volna hozni: „Ezt leveszem és beverem, ennyi. Sima ügy, még anyámnak is”. Akkor a kedves mamát ezúttal ajánlanánk Bozsik Péter figyelmébe!
64. perc: Igor Bogdanovics ziccerben hibázott – a mama már két gólnál járna.
78. perc: „Üsd be, üsd be, Peti!” Nos, Halmosi fölé„ütötte” – persze ennyi baj legyen (avagy a debreceni szurkolókra csak ragadt valami a Matthäus-féle pozitív felfogásból): „Majd legközelebb beütöd, Peti!”. Peti után Tomi (a Sándor): Supka Attila lecserélte a helyi kedvencet, mire egy bajszos úr felpattant, és az „Álljatok föl!” felkiáltására talpra szökkent vagy kétezer ember. Nem sokkal később így 2002-en foglaltak helyet: a „mozgosító”, a 2000 mozgósított és Tomi.

Percről percre

14. perc: Fábián Mihály játékvezető kiszaladt az oldalvonalhoz, és magához rendelte a mérkőzés főrendezőjét. Ezt követően a hangosbemondó felkérte a szurkolókat, hogy sportszerűen biztassák a csapatukat.
24. perc: Halmosi indult meg a labdával a felezővonaltól, majd nagyszerű ütemben ugratta ki a védőket faképnél hagyó Sidibét, aki betört a 16-oson belülre, ám a kifutó Vlaszák a kaputól 12 méterre elütötte a támadót, Fábián Mihály pedig azonnal büntetőt ítélt. Sidibe állt a labda mögé, és ballal a bal alsó sarokba lőtt.
1–0
30. perc: Böőr bal oldali szögletrúgása után az ötös jobb sarkánál helyezkedő Sidibe középre fejelte a labdát, amelyet Máté a teljesen egyedül hagyott Virág Béla elé bólintott, a debreceni középpályás pedig senkitől sem zavartatva, hat méterről, jobbal a jobb alsó sarokba helyezett.
2–0
54. perc: Tóth Norbert végzett el szabadrúgást a jobbösszekötő helyéről, az alapvonaltól húsz méterre. A középpályás ballal középre emelt, az érkező Vanczák pedig hat méterről úgy csúsztatott kapura, hogy a labda a lécet érintve hagyta el a játékteret.
59. perc: Szatmári rúgta előre a labdát, amely éppen az egyedül felejtett Bogdanovics elé került, de ő ballal, nyolc méterről a bal kapufa mellé lőtt.
64. perc: Máté szöktette jó ütemben Bogdanovicsot, aki egyedül törhetett az újpesti kapura, már a gólvonaltól 14 méterre járt, amikor el akarta lőni Vlaszák mellett a labdát, ám a kifutó kapus bravúrral szögletre mentett.
78. perc: Sándor Tamás ívelt a balösszekötő helyén kilépő Halmosi elé, aki 12 méterről, ballal, nagy erővel a jobb felső sarok fölé lőtt.

Lövés nélkül

Nem tudni, az Újpest játékosai tudták-e már a mérkőzés előtt, hogy a DVSC elöljárói megóvták a két csapat tíz nappal korábbi, Megyeri úti összecsapását. Valószínűleg nem, mert ha tudják, akkor felveszik a kesztyűt, és ugyanolyan agresszív futballt játszanak, mint a házigazda. Egyébként nagy kérdés, hogy a Magyar Labdarúgóliga versenybizottsága, amely első fokon az Újpestnek adott igazat a Vasas óvásakor, mikor hoz végre jogerős döntést, hiszen ha így folytatódik, az is elképzelhető, hogy a bajnokság végeredményét majd csak hetekkel a versengés befejezése után hirdetik ki. Amúgy a Debrecen minden kétséget kizáróan megérdemelten jutott a Magyar Kupa következő körébe, hiszen az Újpest már odahaza is vereséget szenvedett. Aztán a visszavágón kilencven perc alatt képtelen volt akár csak egyszer is kapura lőni.
Z. A.