Későn futott a Kaposvár

A meccs öt kaposvári ponttal indult, a válaszokról Sitku Ernő gondoskodott: öt perc alatt kilenc egységig jutott. Mégis a kispadon találta magát, mert személyi hibából is került kettő a neve mellé.

A társak nélküle is tartották a tempót, és Petrovic negyedzáró triplájával az addigi legnagyobb különbség alakult ki. Ami aztán a második etapban tovább hízott, az újra pályára kerülő Sitku hárompontosával alakult 37–28-ra az eredmény.

A nagyszünetre mégis egyenlő lett az állás, igaz, elég érdekes körülmények között. A tábla 40–38-at mutatott, amikor megszólalt a negyed végét jelző duda, a csapatok el is indultak az öltöző felé, amikor a zsűriasztalnál „kitalálták”, hogy még két másodperc hátravan.

Ennyi idő pedig elég volt Trepák Zoltánnak ahhoz, hogy kiegyenlítsen, egyúttal gondoskodjon arról: a két negyed eredménye egymásnak tökéletes tükörképe legyen.

A folytatásban előbb a Ledon Green és Marco Sanders pontjaira alapozó látogatók csikartak ki néhány pontos előnyt, majd Dalibor Petrovic találta meg a zóna ellenszerét, és negyedik triplájával a Nyíregyháza járt előrébb.

A harmadik felvonás záróakkordja ismét a Kaposváré volt, Kestutis Marciulionis három büntetője után ismét egyenlő volt az állás. A mérkőzésen utoljára. Merthogy a negyedik negyed elejét nagyon megnyomta a Nyíregyháza, Brane Savic újra a legjobbkor rázta meg magát, Jugoszlav Dasics és Petrovic demoralizáló trojkái pedig hazai részről ugyancsak a legjobbkor jöttek.

Két perc sem volt hátra, amikor tucatnyi ponttal vezetett az NYKK, ám a jelek szerint Dasicséknak hiányzott a hazai meccseiket rendre jellemző izgalmas végjáték, és mindent megtettek annak érdekében, hogy felzárkózhasson a Kaposvár. Horváth Imre az utolsó időkérésnél alaposan leteremtette fiait, ám a hazaiak győzelme már nem forgott veszélyben. A nyíregyháziak tehát folytatták jó sorozatukat, és még mindig elmondhatják magukról: nekik még lehet nyolc...

Mestermérleg

Horváth Imre: – Az utolsó negyed elejének jó játékával sikerült simává, a végjáték butaságaival nehézzé tenni a végét.

Dzunics Braniszlav: – Nem játszottunk elég jól ahhoz, hogy győzni tudjunk Nyíregyházán. Akadtak fellángolásaink, de ebből nem tudtunk annyit kamatoztatni, hogy esélyünk legyen a győzelemre.