Erős mezőny, trükkös áramlás

– Saját hajóval indulnak, vagy a helyszínen bérelnek egyet?
– Sajáttal, még februárban elküldtük Floridába – mondta az egység szószólója, Majthényi Szabolcs. – Egyedül az első világbajnokságunkon, Ausztráliában indultunk idegen hajóval.
– És mindjárt nyertek...
– Igaz, ezzel együtt egyértelműen jobb, ha nem közvetlenül a verseny előtt ismerkedünk meg a vitorlásunkkal.

– Melyik a drágább megoldás: a bérlés vagy az utaztatás?
– Mivel most szóba sem került a bérlés, nem érdeklődtem a díjszabásról, de ha minden járulékos költséget összeadnánk, nagyjából ugyanott tartanánk.
– Attól nem félnek, hogy a szállítás során megsérül a hajó?
– Benne van a pakliban, ezért kötünk rá biztosítást.

– Sokat érnek vele, ha a versenyen hoppon maradnak.
– Szerencsére eddig még nem történt ilyesmi, most is sérülés nélkül megérkezett.
– Vitorláztak már Floridában, milyen tapasztalatokat szereztek a Tampa-öbölről?
– Nagyon trükkös helyszín. Nem is a szél, a balatoninál kiszámíthatatlanabb úgysem létezik, hanem az áramlás miatt. Az öböl közepe lényegesen sekélyebb, mint a széle, ami igencsak megkeveri az áramlást. Emiatt aztán nagyon kell figyelni az árapályváltozásra, s mivel nekünk nem lesz segítségünk kinn, a futamok előtt rendre ki kell majd hajóznunk méréseket végezni a pálya különböző szakaszaira.

– Kilenc éve negyedikek lettek, most mi a céljuk?
– Természetesen mint mindig, most is győzni szeretnénk. Az viszont egyértelmű, hogy az ausztrálok előnyben lesznek velünk szemben, sőt az összes európaival szemben, hiszen nekik nem volt téli szünetük.
– Önök mennyit voltak kénytelenek kihagyni?
– Gyakorlatilag a tavalyi idényzárás óta nem ültünk hajóban.

– Azért jó hír is akad: a nagy vetélytárs, a címvédő dán Bojsen-Möller testvérpár nincs ott a mezőnyben. Megkönnyebbültek, amikor ezt felfedezték?
– Egyáltalán nem, mert szeretünk ellenük versenyezni.
– Annak ellenére, hogy ha nem önök, akkor általában a dánok szerzik meg az aranyérmet?
– Elismerjük a tudásukat, mint ahogy ők is a miénket, és nemcsak a pályán, de civilként is jóban vagyunk velük. Ezért, amikor megtudtuk, hogy nem lesznek itt, nem jártunk örömtáncot, hanem tudomásul vettük, és tovább nem foglalkoztunk vele. Éppen elég jó páros maradt még így is, elég csak a tavalyi bronzérmes ausztrál Normann Rydge, Richard Scarr kettősre gondolni vagy az olasz Roberto Ciprianira és társára, nem is említve a német Hans-Peter Schwarz kormányozta egységet.

– Tavaly a balatonföldvári világbajnokság kapcsán kijelentette, hogy a hazai pálya önöknek inkább hátrányt jelent, mivel a versenyzésen kívül ezernyi más dologgal is foglalkozniuk kell. Ezt a gondolatmenetet követve, a jelenlegi, a világ másik oldalán lévő versenyt kifejezetten üdítőnek tarthatják.
– Továbbra is tartom ezt az állításomat, hiszen ezúttal csak a vitorlázásra kell majd koncentrálnunk, és szerencsére telefonon sem tudnak bennünket a nap minden percében utolérni.

Nem bánkódnak az olimpia miatt
A legendás kétszemélyes hajóosztály 1952-ben született meg Hollandiában, s gyors sikerét bizonyítja, hogy 1957-ben már meg is kapta az olimpiai státust, s 1960-ban, Rómában szerepelt először. Barcelonáig (1992) nem is volt semmi gond, akkor azonban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntésére lekerült az ötkarikás programról – ahová azóta sincs számára visszaút –, ám népszerűsége mégis töretlen.
Magyar szempontból ez a legsikeresebb szakág, hiszen 1980-ban a Detre testvérek, Szabolcs és Zsolt ebben szerezték a sportág máig egyetlen magyar olimpiai érmét, egy bronzot, míg 1989-ben a Balatonon lett Európa-bajnok Pomucz Tamás és Argay Béla. Azóta Majthényi Szabolcs és Domokos András szállítja az eredményeket – többek között négy világ- és két Európa-bajnoki címet –, amelyek közül csak az ötkarikás medália hiányzik. A két versenyző azonban nem kesereg emiatt, habár szívesen kipróbálta volna magát a nyári játékokon, már évek óta elsősorban szívszerelemből, azaz hobbiból vitorlázik, s a munkája mellett nem is férne bele az idejébe a kemény, négyéves felkészülés. ---- N ---- A