A legvérmesebb Coventry-drukkerek talán már abban reménykedtek, Dallas-hosszúságúra nyúlik az a sorozat, amelyet kedvenc csapatuk produkál. A kékek ugyanis szinte napra pontosan öt hónapja kaptak ki utoljára hazai pályán, november másodikán a Stoke City vitte el a három pontot a Ricoh-stadionból. Április elsején aztán a Preston űzött rossz tréfát a Coventryvel: 12 meccse tartó otthoni veretlenségének vetett véget 1–0-s győzelmével.
Mirkó István
Mind több együttes vezetôje látná szívesen ezt a mozdulatot a saját csapatában Fülöp Mártontól
Mirkó István
Mind több együttes vezetôje látná szívesen ezt a mozdulatot a saját csapatában Fülöp Mártontól
Fülöp Márton: „Kérőkben nincs hiány”
– Természetesen szomorkodtunk a váratlan vereség miatt, de azzal vigasztaltuk magunkat, hogy minden tizenharmadik hazai meccsen ki lehet kapni – találta meg a jót a rosszban Fülöp Márton, a Tottenhamtől nyárig kölcsönvett kapus. – Szívesen gondolok vissza az elmúlt hónapokra, tudniillik élcsapatokat vertünk meg jó játékkal, ráadásul olyan hangulatban, amelyet bármely klub megirigyelne. Huszonkétezernél kevesebb néző előtt egyszer sem léptünk pályára abban a stadionban, amelyet még élvonalbeli egyletek is boldogan elfogadnának. Angol élvonalbeliekre gondolok, persze.
– Úgy fest, a Premier League-ben is gondolnak önre: klubja, a Tottenham a minap jelezte, élni kíván a szerződésben rögzített opciós jogával. Azaz? – Azaz egy évvel meghosszabbodik a megállapodásunk. Ez roppant megtisztelő a számomra, hiszen a jelek szerint olyan kaliberű együttes vezetőire tettem jó benyomást, amely az ősztől akár a Bajnokok Ligájában is megméretheti magát.
– Tehát irány London? – Erre egyelőre nem válaszolhatok igennel. Mint említettem, boldoggá tesz, hogy számolnak velem a Hotspurnál, de számomra ennél is fontosabb a játéklehetőség. Elsősorban védeni szeretnék, és ha erre, mondjuk, a Coventry színeiben lesz nagyobb esélyem, akkor inkább maradnék.
– Mint ahogy azt a Coventry Evening Standard március huszonkilencedikei számában nyilatkozta is. – Akkor most csak ismételni tudnám magam. Ha konkrétumokkal nem is szolgálhatok, annyit elárulhatok, hogy kérőkben nincs hiány, ám ha rajtam múlik, a nyári szabadság után a Coventryhez térek vissza. Nem ez a legfontosabb, de nekem számít: megszerettem a csapatot, s úgy érzem, engem is kedvelnek.
– Hogy az öröm ne legyen teljes: a feljutásról alighanem kénytelenek lemondani. – Álmodoztunk róla, némi sanszunk volt is arra, hogy odaérjünk a rájátszást érő helyek valamelyikére, csakhogy valóban úgy fest: a Coventry jövőre is a Championshipben indul. Beszéltem már az elöljárókkal, akik megnyugtattak: a következő idényben minden körülmény adva lesz, hogy harcban legyünk az élvonalbeli tagságért. Szerencsére nemcsak a vezetők és a szurkolók, hanem mások is bíznak bennünk: most csatlakozott a szponzorok táborához a Puma és a Jaguar.
– Ez „állati” jó hír. No és ahhoz mit szól, hogy édesapja elköszönt az MTK-tól. – Klubvezetőként tizenegy évet húzott le a Hungária körúton, szerintem éppen ideje volt, hogy váltson. Elfogadom és megértem, hogy így döntött, de nekem minden érvnél fontosabb, hogy amit csinál, abban örömét lelje.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy egyszer majd a papa adja el valamelyik klubnak? – Van menedzserem, vagyis pillanatnyilag külön utakon járunk, ám ki tudja, lehet, hogy egyszer találkozunk. ---- F ---- M