Athén 2004, a csúcsmodell

„Az életemben továbbra is a kajakozás az első” – nyugtat meg mindenkit Athén olimpiai bajnoka, de… A helyzet az, hogy Kovács Katalin a minap megnyitotta élete első bútorstúdióját. Ami persze nem jelenti azt, hogy a víz helyett a furnérlemezeket szeli mostantól, hiszen épp az imént mondta, hogy az életében továbbra is a kajakozás az első.

Szóval… Miközben a Ki mit tud? „kajak” kategória győztese, Kovács Kati a szegedi világbajnokságra, no meg a két év múlva esedékes pekingi ötkarikás játékokra készül, fel-felvetődik benne, mi lesz, ha a hosszú-hosszú évek tartó pályafutása végére ér. Ahogy ő mondja: „El kell gondolkodnom, hogyan tovább a nagybetűs életben”. Valószínűleg úgy, hogy üzletasszony válik belőle. Pontosabban: félig-meddig már azzá is vált, tudniillik egy étterem üzemeltetésébe korábban beszállt, és itt van, ugyebár, a Bródy Sándor utca 25. szám alatti helyiség is.

„A párommal két éve vágtunk bele az építkezésbe, amelyet igazán akkor élveztem, amikor az utolsó szakaszhoz, az otthonunk kialakításához érkeztünk el – halljuk a Lakáskultúra olvasóit is felcsigázó mondatokat. – Eleve imádok tervezgetni, de eddig, illetve addig nemigen nyílt rá mód, hogy ezen a területen kiéljem magam. Hanem akkor beindultam! Persze elismerem, némi segítségre szükségem volt, a szakemberektől kaptam is remek tanácsokat. Manhertz Ferenccel, Szép Zoltánnal és Wagner Lászlóval akkor találkoztam, amikor már majdnem kész volt minden, és szép lassan eljutottunk odáig, hogy milyen jó lenne egy közös bútorstúdió. Azt viszont mindjárt az elején leszögeztem, hogy amiben csak tudok, segítek, de februárban megkezdődik az idény, s attól kezdve a kajakozásra koncentrálok. Az urak ezt elfogadták, majd két és fél hónap alatt a semmiből létrehoztuk ezt a boltot, amelyben most beszélgetünk.”

Arany, Gyöngyfehér és kagylóhéjszín

Ha már itt vagyunk, a házigazda oldalán üzlet-, egyben városnéző körútra indulunk. A különböző termékek (bocsánat, bútorcsaládok) azon települések nevét viselik, ahol Kovács Katalin „aratott”. A kérésünk annyi az egyszeres olimpiai, 15-szörös világ- és 11-szeres Európa-bajnokhoz, hogy ami eszébe jut a verseny(helyszín) kapcsán, azt azon melegében oszsza meg velünk. Ha már ebédidő van, kezdjük a konyhával:
Athén 2004 (olimpia, K–2 500 m: 1. hely, K–4 500 m: 2. hely): magasfényűre lakkozott wenge furnér, gyöngyfehér és narancsszínre fújt frontokkal, kagylóhéjszínű korpusszal.

„Ez a csúcsmodell! Athénról, azt hiszem, nem is kell sokat mesélnem. Nagy álmom vált valóra azzal, hogy a játékok utolsó napján nyerni tudtunk Janics Natasával.”
Sydney 2000 (olimpia, K–2 500 m, K–4 500 m: 2. hely): natúr tömör bükkfa, keretbetétes front, zöldre pácolt betéttel, színazonos korpusszal.
„Iszonyú hullámos volt a víz. A lengyel párossal vívtunk hatalmas csatát a második helyért, hiszen a németeket nem lehetett befogni. Azért mi is jól mentünk, kétszázötven-háromszáz méterig fej fej mellett haladtunk, de utána már éreztem, hogy meglesz az ezüst. Szabó Szilvivel nagyon örültünk neki.”
Sevilla 2002 (világbajnokság, K–1 500 m, K–1 1000 m, K–4 500 m: 1. hely): fehér laminált front alu élzárással, fehér korpusszal, csokibükk munkalappal és hátfallal.
„Felejthetetlen verseny volt, ott lettem először egyéniben világelső. Amikor ezer méteren nyertem, nagy kő esett le a szívemről. A sevillai pályáról tudni kell, hogy van egy híd, még viszonylag az elején, nos, én olyan hamar eljutottam odáig, hogy végigfutott rajtam, úristen, már itt vagyok?! Attól kezdve csak arra vártam, hogy célba érjek, és hogy jó érzés kerítsen hatalmába. Nos, nagyon jó volt…”
Beljebb lépünk, következik az „olasz” és a „lengyel” állomás.

Milánó 1999 (világbajnokság, K–4 500 m, K–4 200 m: 1. hely): előszoba zebrano bézs-szürke és zebrano sand színösszeállításban.
„Ha nem vízen lettünk volna, úgy fogalmaznék, nyakig sárban versenyeztünk, olyan pocsék volt az idő. De alighanem erre mondják, hogy borúra derű: a négyessel két olimpiai számban is jól megvertük a németeket. Ezek után rettentő lelkesen készültünk Sydneyre, fájdalom, Ausztráliában kikaptunk tőlük.”
Poznan 2001 (világbajnokság, K–4 500 m, K–4 200 m: 1. hely): fürdőszoba csokibükk és szépiabarna színösszeállításban.
„Fura, de annyira nem rajongok Poznanért. Holott ott rendre jól szerepelek, az öt évvel ezelőtti vébén kétszer, a tavalyi Eb-n háromszor állhattam fel a dobogó tetejére. A kontinensbajnokság talán azért érdemel külön említést, mert pároshajóban ülve most nyertem első ízben. Hm, öt komoly diadal? A végén még megszeretem Poznant…”

A katamarán sem tudta legyőzni

Hohó, hazai pálya! A „gyerekszobában” két szegedi kompozíció is feltűnik, na meg egy amerikai. Az íróasztalokat aranyos rajzok, a polcokat matchboxok díszítik, a lépcsők praktikus tárolófiókokat rejtenek – kiváló hely a dugicsokinak, például.
Szeged 1998 (világbajnokság, K–4 200 m: 1. hely): bükk- és vaníliaszínű laminált összeállítás, multiplex élzárással.
„Az első! Életemben először Szegeden ünnepelhettem világbajnoki címet. A négyessel kétszázon győztünk. Szeretem a kétszázat, mert ha jól megyünk, hamar vége van…”

Szeged 2002 (Európa-bajnokság, K–1 500 m, K–1 1000 m, K–4 500 m: 1. hely): levendula és cremonai tölgy, laminált összeállítás.
„Hihetetlen volt a hangulat! Három számban álltam rajthoz, mindháromban nyertem. Máig előttem van: olyan könnyedén mentem, hogy az első pillanattól az utolsóig élveztem a kajakozást.”

Gainesville 2003 (világbajnokság, K–1 500 m, K–1 1000 m, K–4 500 m, K–4 200 m: 1. hely): gyerekbútor-összeállítás, éger, tropica vanília- és paprikaszínekben.
„Olyan, mint egy álom: négy számban indultam, négy számban lettem első. Illetve: lettünk elsők. Pedig az előjelek nem voltak kedvezőek: az átállás miatt már korábban elrepültünk Amerikába, de az edzések során holtpontra kerültem, bevallom, kicsit el is bizonytalanodtam. A viadalon már nem volt gond, hacsak azt nem tekintem annak, hogy a minket kísérő katamaránnal már-már vérre menő versenyre keltem, nem győztem csitítgatni magam, hogy nyugi, nyugi, ez csak egy katamarán. Azért teljesen nem tudtam lebeszélni magam a párharcról, úgyhogy muszáj volt megvernem…”

A Bútorcsalád még bővülhet

A Kajakjó Bútorstúdió ajtajában állunk, Kovács Katalin tulajdonos, ügyvezető azzal búcsúzik, „…örülnék, ha azt látnám, hogy ami nekem »bejön«, az mások tetszését is elnyeri. Mint említettem, Pekingig a kajakozásé az elsőbbség, ám ha csak tehetem, beugrom majd a boltba. Szóval, ha valaki jó bútort akar venni, keressen engem!”
A végén azért jelezzük: a kollekció bővülhet.
Mondjuk, a Peking 2008 szekrénysorral. ---- A ---- E