Itt az új sikercsapat

Szegény Szekeres Adrián!
Keveset aludt, a sajgó orra minduntalan felébresztette, amelyen át levegőt alig kapott, viszont nagyon fájt. A Sportkórházban már várják a szelíd rákosszentmihályi fiút, aki a szörnyű csattanással járó ütközés dacára, a szeme alatt húzódó kék, lila és egyéb színek orgiája ellenére azt tervezi, egy hét múlva már edzeni fog.

„Mennem kell röntgenre, koponyavizsgálatra, de még gégészhez is – mondta a védő. – Egész este jégtömlőt szorítottam a fejemhez, és már nem fáj annyira. A kispadunk előtt történt a baleset, a második percben, és az ott ülő Gulácsi Péter mesélte később: olyan volt a jelenet, mint az amerikai fociban, én néztem balra, a keresztbe rúgott labdát figyelve, a másik oldalról meg jött a svéd fiú… Ez van, a futball veszélyes üzem, de azért remélem, a lányoknak így is tetszem majd…”
Nem csak Adrián tűnt kimerültnek: az ünnepléssel hosszúra nyúlt csütörtök után nehezen ébredtek péntek hajnalban a hazainduló válogatott tagjai. Viseuból Portóba buszoztak, onnan Frankfurtba repültek, hogy a hajnali indulást követően az esti órákban landoljanak Ferihegyen.

A csütörtöki mérkőzés utáni este természetesen a netes szobában kezdődött el, ahol a gyerekek alig leplezett ujjongással olvasták az otthon megjelent hírekhez kapcsolt hozzászólásokat. Ilyeneket láttak a monitoron: „Köszönjük, rég örültem így magyar csapatnak, visszaadtátok a reményt, bízunk bennetek, csak így tovább, bravó, fiúk, már szervezzük a luxemburgi utat, ott szurkolunk majd nektek” – és a sor hosszan, hosszan folytatható lenne. El tudják képzelni, mi zajlik le a fiatalemberek lelkében, akik a sikerrel megvívott tornát követően ezt olvassák?

A vacsora hangulatát sem nevezhetjük apatikusnak. Amint arról már beszámoltunk: a négy gárda egyazon szállodában lakott, együtt étkezett, így szegény svédek, ukránok, portugálok (no meg az UEFA küldöttsége, a játékvezetők, ellenőrök) kénytelen-kelletlen végignézték, hallgatták, amint a felhőtlenül boldog magyar csapat falatozás közben is ünnepel. Ráadásul a csütörtökön 16 éves Simon ikrek, Ádám és András a magyar delegáció „Happy Birthday” című dalát is megkapták, amelyhez a pincérek egy zsúrkocsin betolt csokoládétortával adtak ínycsiklandozó kíséretet.

A siker hatása pillanatok alatt lemérhető volt, már a stadionban, majd a buszban, de még vacsora közben is csörögtek a mobilok: szinte minden magyar rádió, televízió és más sajtótermék képviselője jelentkezett, egyszeriben érdekes téma lett ez a csapat. A vacsora után civil ruhában éjfélig szabad programot kaptak a játékosok, és néhányan a közeli gyorsétterem hamburgereivel, fagyijaival egészítették ki a bőséges vacsorát, vagy találkoztak a csapatot ide is elkísérő hozzátartozóikkal. Ilyenkor lehet…

De nem mindenki maradt ki tizenkettőig.
Az agyonünnepelt Németh Krisztián már tíz előtt visszaért a szállodába, hogy Lukács László masszőr átgyúrja a fáradt lábait, és kezelje a csatár fájó combját. Magához vett háromliternyi frissítőt, mert a regeneráció legfontosabb eleme a folyadékpótlás.

Bizony, a fiatal támadónak már a vasárnapi, régen örökrangadónak minősülő, manapság annak nevezett Ferencváros–MTK összecsapáson lehet szerepe, bár a héten lejátszott három tétmérkőzés és a pénteki utazás után aligha játszatja őt Garami József, a kék-fehérek vezetőedzője – bár, ki tudja?

Nemzetközi elismerés
„A gólgyáros Németh a magyarok hőse”– olvasható az első hír az UEFA honlapjának 17 éven aluliakkal foglalkozó rovatában. Az Európai Labdarúgó-szövetség hivatalos portálja beszámol a magyarok továbbjutásáról, kiemelve Németh Krisztián érdemeit, aki nem elég, hogy négy találatig jutott a selejtezőszakaszban, de az elitkör küzdelmei során is ontotta a gólokat: kettőt lőtt az ukránoknak, a svédek ellen pedig mesterhármast ért el. ---- És akkor Ukrajna ellen, a magyar csapat második mérkőzésén a mieink büntetőhöz jutottak. A kijelölt rúgó játékos, a Sampdoria légiósa, Koman Vladimír azonban a labdával Németh Krisztiánhoz sétált: inkább rúgd be te!
Több volt ez, mint egyszerű baráti gesztus.

Miért?
Koman Vladimír az olaszoknál eltöltött mintegy fél év alatt igazi profivá érett. Látta, érezte, hogy társa addig (mármint a portugálok elleni derbin, majd az ukránok elleni meccsen a büntetőig) legalább ötször került rendkívül kecsegtető helyzetbe, mégsem talált be a kapuba.
A fedezet, aki a pályán nagyszerűen lát, most ezt is ragyogóan vette észre: ha Krisztián a hálóba talál, feltehetőleg megszabadul a korábbi rontások okozta lelki béklyótól, a görcstől, hogy „nem tudok gólt lőni!”, és akkor…

Koman Vladimírnak igaza lett. A 11-es után szabadrúgásból, majd a svédek ellen háromszor akcióból volt eredményes a csatár.
Németh Krisztián öt góllal zárt. „Többel kellett volna – mondta erre a gólzsák. – Nagy helyzeteim voltak, de valahogy nem sikerült a befejezés. Szerencsére később jól alakultak a dolgok, jó labdákat kaptam, a srácok pedig hátul nagyszerűen védekeztek: három találkozó, egy kapott gól, ez nem is rossz, ugye?”
Így igaz: a torna gólkirálya, abszolút sztárja, aki miatt az ukránok és a svédek is védőt cseréltek már az első félidőben, a hátvédeket dicséri, s magát ostorozza... A fantasztikus megoldásai mellett talán ez az, aminek alapján reménykedhetünk: belőle tényleg lesz valaki, igazi, kiemelkedő tudású futballista…
„Emlékszem a jelenetre – mondta az ominózus büntetővel kapcsolatban Both József szövetségi edző. – És ahogy Vologya, mert mi csak így hívjuk, a labdával a hóna alatt Krisztiánhoz ballagott, átkarolta, és a fülébe súgott valamit, tudtam, mi történik. Ilyenkor az edzőnek nem szabad közbeavatkoznia, beordítania, hogy »Hé, nem ezt beszéltük meg!« Nem! És akkor sem szúrtam volna le őket, ha a büntető kimarad, és emiatt esetleg nem jutunk tovább. Mert így szövődnek a sehogy másképp nem létesíthető lelki kapcsolatok a legjobb játékosaink között, a bizalom és a szeretet erejével, és vannak szituációk, amelyek megoldását néha bizony rá kell hagyni a srácokra…” ---- Nem lehet elégszer leírni: Németh Krisztián öt gólt szerzett. A portugál válogatott is ötöt. Az ukrán hármat. A svéd kettőt.

„Én kérek elnézést” – írta SMS-ben Hrepka Ádám, az MTK másik fiatal csatára, és a generációra jellemző szlengben ott rejtőzik az elismerés, a gratuláció, a „kicsi” sikere felett érzett öröm, még ha mi nem is látjuk. A menedzserek azonban figyelnek: az ukrán delegáció pontosan tudta, Koman Vladimír Kárpátalján született, valaki még a szüleit is nevükön nevezte. És…

„Megkértek arra, szerezzem meg Krisztián számát – mesélte már a portói reptéren Koman Vladimír. – És hogy mondjam meg neki, a Dinamo Kijevet nagyon érdekelné a közös munka, szívesen látnák a csapatban. Mondtam nekik, tudom én a számát, de az ő engedélye nélkül nem adhatom oda. Krisztián mondta, adjam csak oda nyugodtan, az még nem kötelezi őt semmire, ha meghallgatja az ajánlatot. Nem akartam az ukrán pofának mondani, hogy szívesen segítek a kapcsolatfelvételben, de szerintem ne reménykedjenek, a barátomat másik irányba, Nyugat felé viszik majd…”

A középpályás nem is tudhatott róla: a svédek elleni találkozón – a hazai pálya előnyét kihasználva – a Benfica, a Porto, a Sporting és a Boavista képviselői is helyet foglaltak, de ott volt a spanyol Espanyol és Celta Vigo szakembere is, és a triplázás aligha kerülte el a figyelmüket. Csak Németh Krisztián miatt utazott el Viseuba az angol Fulham megfigyelője, aki a Sándor Károly Akadémia decemberi, londoni túráján ismerte meg a csatárt, és nem hiába repült ennyit: a meccs után a támadó képviselőitől azt kérdezgette, mikor jöhetne Budapestre, esetleg tárgyalni a futballistáról, mert ők „nagyon, nagyon, nagggyon” könnyen el tudnák őt képzelni a csapatukban.

Amely néhány napja a Premier League-ben a Chelsea-t verte meg…
„Nem kapkodunk – mondta Kövesdi Viktor és Pataky Tibor, a játékost segítő karrierépítő cég, a CMG két vezetője. – Már az Európa-bajnokság előtt is voltak ajánlatok, hogy menjen a fiú próbajátékra, de aki itt látta, ilyenre már nem hívja. Reméljük, a luxemburgi döntőn is bizonyítja majd a tehetségét, és ne feledjük: egyelőre öt élvonalbeli mérkőzése van. Szóval, most úgy tűnik, válogatni lehetne az ajánlatok között, de inkább az a fontos, hogy ne olyan csapathoz kerüljön, amely még sok lenne neki, fokozatosan lépkedve kell felépítenünk, neki talán az lenne a legjobb, ha minél többet játszhatna.”