Hullámvasúton a lila-fehérek

Régi ismerősök Tatabányán: néhány esztendeje Mészöly Géza, később Vaskó Tamás volt az itteni felnőttcsapat középső védője, így ők a többieknél is jobban ismerhették a lila-fehérek szombati ellenfelét. Valószínűleg nem bosszantotta őket az a hír, miszerint Márkus Tibor combsérülése nem jött rendbe, Nagy Tamás térde sem gyógyult meg, sőt a kameruni Dorge Rostand Kouemaha sem egészséges, vagyis a három leggólveszélyesebb kék-fehér futballista ezúttal csak néző lehetett.

A kezdés után a sárga-feketében pompázó vendéglátók védekezésre rendezkedtek be, a négy hátvéd előtt két védekező középpályás próbált stabilitást adni a gárdának, elöl egy csatár igyekezett megzavarni az újpesti védőket. A lila-fehéreknél Rajczi Péter mögött néhány lépéssel Tisza Tibor szerepelt a csatársorban, Kovács Zoltán amolyan jobb oldali támadó középpályás szerepet kapott. A listavezető offenzív hadrendet választott, ráadásul a vendégjátékosok már saját térfelükön letámadták a hazaiakat, akik ettől megzavarodva vagy előre, vagy az oldalvonalon kívülre ívelgették a labdákat. Az Újpest akarata érvényesült, de az átütőerő hiányzott a játékából.

A meglepetés erejével hatott, hogy az első alkalommal, amikor a Csőszer látogatást tett az ellenfél 16-osánál, azonnal látványos gólt szerzett. Előnyük tudatában kissé bátrabbá vált a hazaiak futballja, a két szélső középpályás, Tóth Zoltán és Hajdú Norbert egyre többet futott fel az oldalvonalak mentén, kapujához közelebb kényszerítve ezzel az újpesti védvonalat.

Már a második félidő első percében kiderült, mi lehet a tatabányaiak tatktikája: még a korábbinál is zártabb védekezés, és ha lehetőség adódik, gyors ellentámadás. Mindez nem volt meglepő, az azonban igen, hogy a hazaiak a szellősnek tűnő újpesti védelmen többször is átszaladtak, bár az előnyüket nem tudták növelni. Edouard Ndjodo lába begörcsölt – ilyesmi, ha nem is gyakran, előfordul a futballistákkal. No de a 48. percben?! Ez kissé furcsa volt.

Az egyre nyugodtabb hazai gárda egy rövid időszakra átvette a kezdeményezést, néhány szöglet és egy-két szép akció jelezte, hogy egyre bátrabban futballoznak a tatabányaiak. Mészöly Géza kettős cserével próbálta felfrissíteni az együttesét, de az utolsó húsz percben tompának, ötlettelennek tűnt a lila-fehérek támadófutballja. Rajczi Péter nem került helyzetbe, Hullám Attila távoli kísérlete pedig azt próbálta bizonyítani, hogy a zárt védekezéssel szemben csakis az átlövés lehet hatásos fegyver. Aztán Tóth Norbert, az Újpest vezéregyénisége villant meg, és nagyszerű mozdulattal, távolról egyenlített. Elfáradt a Tatabánya, az Újpest igyekezett bepasszírozni a győztes gólt, ám annak ellenére, hogy a vendégek birtokolták többet a labdát, a meccs a hazaiak szája íze szerint alakult. A hosszabbításban mindkét csapat előtt adódott ígéretes lehetőség, ám mivel ennél tovább egyik fél sem jutott, maradt a döntetlen.

A Csőszer FC Tatabánya rengeteget tett a győzelemért, és bár lett volna lehetősége megszerezni mind a három pontot, végül megelégedett az egy ponttal. Nem- úgy a bajnoki címre törő, ám ezúttal kissé fásultnak tűnő Újpest. ---- M ---- &