Az esélytelenség fogságában

A Vasast Varga Dénes hosszúra nyúló felépülése, majd Varga Dániel többmeccses kihagyása sem tudta megtörni, mindössze két vereséget (Domino, Eger) szenvedett el a bajnoki idényben. A Szeged ellenben bőkezűen osztogatta a pontokat, ráadásul nem elsősorban a közvetlen riválisoknak (ami benne van a pakliban), hanem a Szentesnek és a Szolnoknak is, de pécsi 8–7-es győzelme is igencsak soványka. Kérdés volt tehát, hogy a középcsapatok ellen vissza-visszatérő gyenge forma vagy a rangadókon mutatott harcos játék jellemzi-e a szegedieket a Komjádi uszodában.

A Gyöngyösi Andrást közismerten kedvelő szegedi elnök, Körtvélyessy Péter tekintélyt parancsoló termetével végig a kispadot koptatta a bemelegítés alatt, majd a bemutatás előtt sok szerencsét kívánva nyújtott kezet Gyöngyösinek, majd felült a lelátóra. Idegeskedhetett eleget, hiszen pátfogoltjai a Domino ellen tanúsított tanácstalan támadójátékkal rukkoltak elő. Ziccerig sem jutottak, a két center, Nenad Vukanics és Tóth László nem kapott levegőt, a lövések pedig elakadtak a blokkban, Nagy Viktorban, a kapufán, vagy elkerülték a kaput.

A Vasasban Vindisch Ferenc és Mátyás Zoltán nem kezdett, mégis szépen szaporították góljaik számát a piros-kékek. A két Varga, Dénes és Dániel messziről suvasztotta be a labdát, Steinmetz Ádám látványos figura után érvényesítette a fórt, a két jobbszélső, Heinrich Dávid és Kállai Márk pedig egyaránt a kapus feje fölött lőtt a hálóba. Ez utóbbi találatot már Tóth Iván, a Szeged cserekapusa szenvedte el, miután alig több mint kilenc percet követően felváltotta a nehezen éledő Barát Ferencet. A túloldalon csak Lehmann István jelentkezett góllal, így 5–1-re elhúzott a házigazda.

Egy furcsa ítélet húzta ki a Szegedet a slamasztikából: Vukanics hátrafejelt Steinmetz Ádámnak, mégis utóbbit állította ki Németh Attila. Ettől lángra kapott a vendégekben a harci kedv, és a fórokat megbecsülve 5–4-re felzárkózott a harmadik negyed harmadik percére. A több mint tízperces hazai gólcsendet Varga Dénes elégelte meg, megúszás után ejtett a hosszú sarokba, majd Kádár Kálmán végleges kiállítása kamatozott a hazai oldalon. Más kérdés, hogy az esetnél előbb Heinrich szabálytalankodott. A lényeg, hogy szegedi szabaddobás helyett a Vasas következhetett emberelőnyben, és szépen kijátszotta Mátyás Zoltánra a támadást (7–4). Az angyalföldiek visszaszerezték önbizalmukat, és bár a Szeged még kapaszkodott (Varga Péter és Komlósi Péter csapta be Nagy Viktort), miután Steinmetz Barnabás lövését bevédte Tóth, egyértelműen a Vasas akarata érvényesült.

Sima lett a vége, ezért a Szeged nem tehet mást, mint hogy szurkol a Vasasnak a vasárnapi, Újpest elleni találkozóján. Ha ott győznek a piros-kékek, a szegediek is eljátszadozhatnak még az elődöntőbe jutás gondolatával.

MESTERMÉRLEG

Tudatosan játszottunk, ám 5–1-nél elhittük, hogy megvan a meccs. A Szeged bebizonyította, hogy nincs, de utána ismét kezünkbe vettük az irányítást, és attól kezdve már nem forgott veszélyben a győzelmünk.
Földi László, a Vasas edzője

Ahhoz, hogy a Vasast megverjük, nem kaphatunk elkerülhető gólokat. Ezúttal a találatok háromnegyedét ajándékba adtuk. Ezen a szinten ez megengedhetetlen könnyelműség.
Gyöngyösi András, a Szeged edzője


Csak amennyi kellett

A Szeged próbálkozott, küzdött az utolsó pillanatig azért, hogy szoros legyen az eredmény, de ezen az estén a Vasas tökéletesen megoldotta feladatát. A Tisza-partiak támadásainak fő fegyverét, a remekül lövő Hosnyánszkyt – csakúgy, mint a Savona elleni, megnyert derbin Sapicsot – gyakorlatilag levették a pályáról. A záró negyedben ugyan váltott a Szeged, a center megjátszása helyett távoli lövésekkel próbálkozott, ám ezzel csak teret nyitott a gyors angyalföldi játékosoknak, akik láthatóan csupán annyit adtak ki magukból, amennyi ezen az estén feltétlenül kellett.

Székely Bulcsú, olimpiai bajnok