Kapufákban nyert a Barca

BENFICA (portugál) - BARCELONA (spanyol) 0–0
Lisszabon, 66 000 néző
V: Bennett (angol)
BENFICA: Moretto – Ricardo Rocha, Luizao, Anderson, Leo – Petit, Beto, Manuel Fernandes – Simao, Geovanni (Karagunisz, 68.), Robert (Miccoli, 46.)
BARCELONA: Víctor Valdés – Belletti, Oleguer, Motta, Van Bronckhorst – Van Bommel, Deco (Gabri, 76.), Iniesta – Ronaldinho – H. Larsson (Giuly, 76.), Eto’o
A visszavágót április 5-én játsszák.

Portugáliába érve nem lehet kikerülni a labdarúgást, nem lehet nem észrevenni, hogy az országban futballünnepre hangolnak a szurkolók.
Már a lisszaboni repülőtéren beleütközik az utazó a portugálok által a sportok királyának titulált futballba: óriásplakátokról a tőle ismert flegma arckifejezéssel mobiltelefon-gyártót reklámozó José Mourinho köszön vissza, az utcára kilépve pedig az egyik legnagyobb helyi energiaszolgáltató buszokra felvitt kampánya szúr szemet, amelyben Deco, Pauleta, Ricardo Carvalho, Simao Sabrosa és Maniche portréja alá a „2006 világbajnokai – többet akarunk” szlogent írták, a csaknem két évvel ezelőtti Eb-ezüstre utalva.

Az élet mostanában nem a leghíresebb portugál edzőről és nem is az agyontisztelt nemzeti tizenegyről szól. Többről volt szó, hiszen a legtöbb helyi számára az élettel egyenértékű Benfica készült sorsdöntő ütközetre, mégpedig a világ talán jelenlegi legjobb csapata, a Barcelona ellen.
Ugyanakkor túlzás lenne állítani, hogy a Barcelona-drukkerek ellepték a portugál székhelyet, de azért 2500-an így is eljöttek a mérkőzésre. A belvárosban több helyen lehetett találkozni a gránátvörös-kékbe, majd éppenséggel a láthatósági mellényt idéző mezekben feszítő barcásokkal. Egyesek komplett szerelésben hangoltak, a legtöbben viszont Ronaldinho 10-es mezével „riogatták” a Benfica-szurkolókat.

A barcelonaiakkal szemben a Benfica szimpatizánsai mintha elözönlötték volna a fővárost. Azzal persze mindenki tisztában van, hogy a tízmilliós Portugáliában mintegy hatmilliónyian szorítanak a „sasoknak”, ám az, hogy az utcán lévő emberek zöme Benfica-ereklyét viseljen, talán még a helyieket is meghökkentette.
Jellemző volt a hatvanas évek dicsősége után áhítozó szurkolók hangulatára, hogy miután kiderült, Barcelonából ezer jegyet visszaadtak, két napon át a stadion jegypénztára előtt vártak és reménykedtek.

Persze az összes jegy elfogyott, a drukkerek ünnepeltek, aztán az elején majdnem az arcukra fagyott a mosoly: Ricardo Rocha hátrapasszolt labdáját Moretto kapus kézbe vette, így a Barca már az ötödik percben közvetett szabadrúgást végezhetett el. Ronaldinho, majd Moretto hatalmas bravúrja után a kipattanó labdából Henke Larsson, illetve újra 2005 aranylabdása kísérletezhetett, de a Benfica az összes meleg szituációt megúszta. Simao Sabrosa lövése jelentette a választ, majd jött a Barca szokásos, labdatartáson alapuló játéka. Időnként 65 százalékban volt a katalánoknál a labda, a fölénybe belefért Iniesta (szólóból mellé), Deco (11 méterről mellé) és Mark van Bommel (ajtó-ablak helyzetből Morettóba lőtt) lehetősége, majd a végén, egy védő elcsúszását követően Samuel Eto’o (a kapus védett) és Van Bommel (mellé) hatalmas ziccere. Eközben a Benfica távoli lövésekkel kísérletezett, de Beto, Geovanni és Petit lövésénél is kiváló tűzszerésznek bizonyult Víctor Valdés.
A második félidőben aztán Moretto is megmutatta, ha legyőzi idegbaját (amely az első félidőben eluralkodott rajta), pazar tettekre képes: az 56. percben Larsson lövését tessékelte a kapufára, majd a szöglet után jól imádkozott, hogy Thiago Motta fejese után a labda a kapu helyett a kapufán kössön ki. Azért Fabrizio Miccoli is megmutatta, helyzetig képes elverekedni magát, de Valdés odaért a labdájára, a másodszorra próbálkozó Simao Sabrosa próbálkozását meg Oleguer hárította – a portugálok szerint kézzel, egyébként inkább testtel.
Az őrült iram a hajrára sem sokat csökkent, a gólok száma viszont maradt, így aztán döntés csak a Camp Nouban lesz.