Jesús halálos mélységben

S ezt egyéniségének köszönhette. Ahogy az őrület határán pörögve, harci üvöltések közepette állította győzelmi pályára a kilencvenes évek spanyol válogatottját – nos, az egyedi a vízilabdázás történetében. Rollán azáltal lett nagy, hogy pszichoterrorjának hatására a világ legjobbjainak is elkezdett remegni a kezük. Apró termetű védők, mögöttük egy átlagos karhosszal és jó lábtempóval megáldott kapus – a sportágban ez nem elég a világhódításhoz. Mégis olimpiai bajnokságig, vb-aranyig repítette a csapatot.Soha, senki nem fogja bizonyosan megmondani, miképpen vethetett véget önként földi pályafutásának. Mert Rollán szeretett élni. Két egykori csapattársa, Kiss Csaba (anno Sabadell) és Benedek Tibor (régebben Recco) a megmondhatója, Jesúsnál tündéribb palit keveset hordott hátán a föld. Ha nem volt ellenfél, imádnivaló barátként viselkedett. Csakhogy a bulikat, a jófajta étkeket és nedűket kedvelő, a Reccóban a környék legdrágább, legszebb fekvésű házát kibérlő kapus 2003 után leszálló ágba került. Visszaköltözött Sabadellbe, ahol egy év után azt mondta, már nem szerez neki örömet a védés. Athén után abbahagyta a pólózást, viszont edzői ajánlatot kapott Olaszországból, ahol a vízből ismert hévvel látott munkához. Ám elegendő volt egyetlen hír, hogy az általunk ismert Jesús Rollán mindörökre eltűnjék a szemünk elől. Barcelonába ment, ahol a válással végződő házasság, a kényszerű búcsú a gyerekétől tönkretette. Maga mögött mindent felégetve, hazaköltözött Madridba a szüleihez, s mély depresszióba zuhant – a Spanyol Olimpiai Bizottság tavaly októberben rátalált, s szanatóriumi kezelést biztosított neki La Garrigában, de szombaton kiderült, az egykor félelmetes fordulatszámra felpörgő idegrendszer mostanra újraindíthatatlanná vált.A kéklő, mély vizek egykori urát elnyelte az alant tátongó, halálos mélység.