Nem volt végzetes a rövidzárlat

Tíz perc itt, tíz perc ott. A gólkülönbség négy itt, majd négy ott.
Fantasztikus kezdést követően szombat este is beleszaladt egy hullámvölgybe a Domino-BHSE vízilabdacsapata, ám ezúttal – nem úgy, mint Zágrábban, Nápolyban vagy legutóbb, a TEVA-VasasPlaket elleni bajnokin – megtalálta a felfelé vezető utat, és vissza sem nézett a mélybe. Az első tíz percben többek között kérlelhetetlen védekezésének és kiváló előnykihasználásának köszönhetően 5–1-re húzott el a győzelmi kényszerben játszó Honvéd, aztán tíz percen keresztül képtelen volt betalálni Josip Pavic kapujába – elrontotta a fórokat, a Mladost egymás után négyszer örülhetett gólnak. „Olyanok vagyunk, mint a Vasas ellen!” – szörnyülködött valaki a lelátón. De nem ő volt az egyetlen, aki megijedt, aki aggódva várta a további fejleményeket.

A Domino ott vesztette el a fonalat, amikor gyönyörű gólja után Kiss Gergely a következő akciónál elhamarkodottan a kapu közepére, éppen Pavicba lőtt, ráadásul gyors egymásutánban kétszer is kiállították. Itt, 5–1-nél valami megszakadt. Hamarosan bekövetkezett az, amit el akartunk kerülni – hogy közelebb jöjjenek a horvátok, hogy irtózatosan szoros ütközetet izguljunk végig.

„Úgy kell kezdeni egy fontos nemzetközi mérkőzést, ahogy mi tettük – mondta Kiss Gergely. – Határozottan, nagy szívvel, ésszel, kemény lábtempóval. Az, hogy feljött a Mladost, az emberelőnyös és emberhátrányos szituációkkal magyarázható, ezekben a játékhelyzetekben nem voltunk elég hatékonyak. Sajnos ütemet vesztettünk. Ekkor kellett a szív, a lélek, no meg egy kis szerencse is. A Mladostnál kötelező jobbnak lennünk.”

A játékvezetői felfogásból kiderült, az orosz Alekszandr Galkin és a román Mihai Simion úgy állt oda a partra, hogy idejében elejét veszi a durvaságoknak. Nem nagyon mérlegeltek, rögtön kiszórták a játékosokat, így fordulhatott elő, hogy a 32 perc alatt 31 hibát szedtek össze a főszereplők.

Molnár Tamás a meccset megelőző napon kiemelten fontosnak tartotta a megingathatatlan védőmunkát, mert a Domino úgyis kialakít annyi helyzetet a Mladost kapuja előtt, amennyi a sikerhez elegendő. Ennek tükrében értékelte a látottakat a center: „A legutóbbi fontos mérkőzéseinkhez képest remekül kezdtünk, az ilyen rajt után nem szokatlan, hogy az ellenfél felzárkózik. Öt kettőnél így is megalapozhattuk volna a gondmentes folytatást, ehhez képest elöl sokat hibáztunk, hátul pedig megbüntettek minket a horvátok. Még az öt hármas félidei állás is megnyugtatónak tűnt, ám a harmadik negyed elején a Nápolyban tapasztalt kapkodás következett, kétszer is vezetett a Zágráb. Elúszhatott volna a meccs, de hihetetlen hidegvérrel, sok verítékkel megfordítottuk a rossz tendenciát.”

Molnár elmondta, hogy először felhőtlenül örült a továbbjutásnak, kis idő múltán azonban – a viharos kezdést követő megtorpanás miatt – felemás érzések kavarogtak benne, érezte, milyen kevésen múlott a siker. ---- K ---- A