Szünet után jött a lila henger

Aki túl van már a negyvenen, biztosan azonnal rájön, hogy kiről van szó. 1981-et írtunk, a válogatott Norvégiában játszott világbajnoki selejtezőt. Az egyik magyar csatár egy támadás végén a tizenhatosnál átvette a labdát, felnézett, majd egy lezser, ám gyönyörű mozdulattal, lágyan a kicsit kinn álló kapus fölött a hálóba emelt.

Kiss László – hiszen ő volt az a csatár – egy hét múlva lesz ötvenéves. Egykori klubjának, a Vasasnak a vezetői ajándékkal köszöntötték a mérkőzés előtt, majd a kezdőrúgást is ő végezhette el. Sajnos, szomorú ok is volt az emlékezésre. A héten hunyt el Szabó Ferenc, aki az ötvenes években erősítette a Vasast, és elment az Újpest egyik legnagyobb legendája, Bene Ferenc is. A kezdőrúgást megelőző gyászszünet alatt a nézők tapssal adóztak az emléküknek.

A múltba révedés után vissza a jelenbe! A mai Vasas távolról sincs olyan irigylésre méltó helyzetben, mint a Kiss László által is fémjelzett, rendre dobogós helyezést elérő, 20-25 évvel ezelőtti csapat. A tabella sereghajtói között kullog, és így nem nehéz belátni, hogy az angyalföldiek számára minden egyes pont a falat kenyérnél is többet ér. A lilák célja természetesen a bajnoki cím megszerzése, és mert a Fehérvár a nyakukban liheg, nekik is csak a győzelem jelenthetett megfelelő eredményt. Így aztán azonnal egymásnak esett a két csapat, gyorsan kidolgoztak egy-egy helyzetet, aztán a házigazdák a harmadik percben ajándékot kaptak az újpestiektől, amikor egy potyagóllal vezetést szereztek, sőt, így mire a labdát jóval többet birtokló vendégek igazán bemelegedhettek volna, kétgólos hátrányba kerültek. Persze ez nem a véletlen vagy csupán a szerencse műve volt.

A Vasas tudatosan adta át a területet, szervezetten, védekezve kereste a lehetőséget az ellentámadásokra, és a lilák nemigen boldogultak ezzel a harcmodorral. Ráadásul úgy látszott, mintha nem vették volna komolyan a Vasast. A második hazai gól előtt, például, érthetetlen módon hagyták Bárányos Zsoltot zavartalanul lőni – egy jól összpontosító csapat egész biztosan nem enged meg magának ekkora luxust.

A második félidőre felébredt a vendégcsapat. Ellentmondást nem tűrő határozottsággal folytatta a játékot, és mire a meglepett Vasas felocsúdott, hét perc alatt elolvadt az előnye. A lilák mindent elsöprő offenzívája azonban hamar vesztett az erejéből, sőt, ha Gyánó Szabolcs képes hat méterről az üres kapuba találni, az angyalföldiek ismét megszerezhették volna a vezetést. Mészöly Géza sem mondott le a győzelemről, a játékrész derekától három vérbeli csatár állt szemben a hazai védelemmel.

Kiegyenlített, élvezetes, élénk és olykor izgalmas volt a mérkőzés. Akadtak meleg pillanatok mindkét oldalon, a nagyobb helyzeteket a házigazda hagyta ki, az Újpest pedig egy remek szabadrúgás után a vezetést és ezzel már a győzelmet is megszerezte. A Vasas hiába próbálkozott, már nem tudott változtatni az eredményen. Mindent összevetve, az Újpest többet támadott, végig irányította a játékot, látszott, hogy jobb csapat, képzettebb és jobb képességű labdarúgókból áll, és bravúros második félidőt produkált. Ezen a találkozón a lelkes és szervezett Vasas elérhette volna a döntetlent, bár egy rutinos csapatnak hazai pályán, kétgólos előnyből nem szabadna kikapnia. ---- M ---- &