Nem ment a vezér nélkül

Hol van Szabina?

A kérdés, amely a zsúfolásig telt csarnokban a bemutatás előtt foglalkoztatja a hazai híveket. Vajon megsérült? Nem számít rá az edzője? Az utóbbi meglepő lenne, az előbbi felettébb sajnálatos.

Idegesek. Már hogyne lennének azok! A tét hatalmas. A Cornexi az utolsó szalmaszálba igyekszik belekapaszkodni, a Dunaferr az utolsót nem szeretné elengedni. A négy közé jutás már csak az egyiküknek jöhet össze, ötödik egyik sem szeretne lenni. A 10. percig a szokásos koreográfia, a játékot magas hőfokon játszó hölgyek kőkemény küzdelme, szép gólok, kapusbravúrok. Hanem akkor hirtelen nagy csend támad: Siti Beáta második meseszép találata után (4-4) a földön marad. Zokog. A jobb térdét ápolják, majd ölben viszik le. Nem a kispadra, az öltözőbe. Szellemi vezérét veszíti el a hazai csapat.

Csoda, hogy Szabó Edina, a hazaiak szakvezetője azon nyomban időt kér?

Új meccs kezdődik. Négy percig tart. Hiszen feltűnik a színen a hiányolt Tápai Szabina! Az igazolását nézegetik, majd intenek: mehet. Kiderül, érvénytelen volt a sportorvosija. Volt, hiszen gyorsan érvényesítették. Az első bravúr…

A tehetséges átlövő gyorsan a kezébe is veszi a karmesteri pálcát. Hetest lő, majd hagy ki, kétszer átlövésből eredményes. 10–11 után aztán ő is tehetetlen. A Radulovics Bojanát csupán a büntetők erejéig bevető (hármat értékesít) újvárosiak támadásban Ferling Bernadett és Bulath Anita vezérletével, védekezésben remek lábmunkával, határozottsággal lépnek meg. Állandó emberhátrányban is növelik az előnyüket, a szünetig 18–11-ig jutnak. A máskor oly tüzes Szabó Edina is visszafogott, tudja ő is, Siti nélkül nehéz, borzasztóan nehéz a helyzet.

De nem reménytelen persze. Mindent egy lapra feltéve jönnek ki az öltözőből a fehérváriak, Balogh Beatrix és Tápai két-két góljával jönnek közelebb (14–19), Kiss Szilárd rögvest hevesebb mondókába fog. Szavai meghallgatásra találnak, a tanítványok újra felpörögnek, a remeklő balszélső, Vincze Melinda találatával állítják vissza a szünetig kiharcolt hetes különbséget (16-23).


Felváltva esnek a gólok a folytatásban, ám feltűnő, hogy míg a hazaiaknál a friss pecséttel játszó Tápai villog (jellemző momentum: a vajkezű, máskor hibátlan Balogh Beatrix mellélő egy hetest…), addig odaát mindenki hozzáteszi a magáét. Ferling Bernadett remekül irányít, Kindl Gabriella jól védekezik, Vincze Melinda és Bulath megállíthatatlan, Mehlmann Ibolya és Radulovics magabiztos, Borbás Rita beállós pozícióban harcol ki hetest, Lovász Zsuzsa a jobb szélen igazolja, hogy a jobb szélsőkhöz tartozik. Nincs vita, ezen a napon jobb a Dunaferr, és talán abban sincs nézeteltérés, hogy Siti Bea nélkül más lett volna ez a meccs.

Mestermérleg
Szabó Edina, a Cornexi edzője: - Az elején a rendkívül agresszív, időnként túl kemény Dunaferr-védekezéssel szemben kicsit meg volt illetődve együttesem. Siti Bea sérülése egyértelműen megbontotta csapatjátékunkat. Hazai pályán nem kellemes kikapni, de a lányok megtették, amit lehetett.
Kiss Szilárd, a Dunaferr edzője: - Kezdetben érződött, hogy a hétközi, Ferencváros elleni meccsünk miatt hátrányban voltunk a felkészülésben, később viszont fegyelmezetten, taktikusan játszottunk. Támadásban és védekezésben azt nyújtottuk, amit vártam, megérdemelten nyertük meg a megyei rangadót.

Az állás