Kifizetődő volt a kétségbeesés

Ahhoz képest, hogy szombat reggel hó lepte a kaposvári pályát, délután kifogástalan zöld gyepszőnyeg fogadta a csapatokat. Rögtön látszott, hogy a vendég pécsiek elsősorban a biztonságra helyezték a hangsúlyt: a négy védő előtt középen Győri János és Csedomir Pavicsevics feladata volt, hogy stabilitást adjon a gárda védekező játékának. Az előretolt egy szem ék, Kalina Tibor mögött Balaskó Iván keresztbe is sokat futva próbálta szervezni a vendégakciókat, s a karmester mellé a két középpályásnak, Berdó Balázsnak és Szekeres Zsoltnak kellett a vonal mellett felzárkóznia.

Nem sokkal a kezdés után a bal oldalon szerepet váltottak a pécsiek, Kulcsár Árpád a védősorból előrelépett a középpályára, helyet cserélve Szekeres Zsolttal – ezzel a lépéssel alighanem a támadójátékot akarta javítani Keszei Ferenc, a Pécs vezetőedzője, mert addig csak a jobb oldalon hozták fel a labdát a vendégek. Nem volt különösebb gondja a hazai akciók elhárításával a baranyai együttesnek, mert az első félidőben nem sok ötlet volt a kaposváriak futballjában. Hiába volt öt középpályás, valójában csak Andruskó Attila próbálta helyzetbe hozni a támadókat, de nem volt könnyű dolga. Zsolnai Róbert és a brazil André Alves keveset mozgott, nehéz volt őket megjátszani és az előrepasszolt labdával sem tudtak sokat kezdeni.

A közepes iramú, inkább küzdelmes első játékrész igencsak felforrósodott az egyperces hosszabbításban. Csedomir Pavicsevics piros lapja feltehetőleg sok vitára ad még okot – az esetnél reklamáló pécsi edzőt, Keszei Ferencet a játékvezető elküldte a kispadról –, mindenesetre nehéz helyzetbe került a vendégcsapat.

Gyorsan beigazolódott a szünetben megfogalmazódott jóslat, hiszen az első 45 percben gyakorlatilag értékelhető támadást nem vezető hazai csapat pillanatok alatt kihasználta az emberelőnyt, igaz, a létszámot hamar kiegyenlítette a játékvezető, amikor Kovácsevics Róbertet is leküldte a pályáról. Volt tehát miről beszélgetniük a szurkolóknak, különösen azután, hogy a Rákóczi növelni tudta előnyét, s úgy tűnt, eldőlt a mérkőzés sorsa. A második hazai gólnál az egy órán keresztül szinte csak hibázó Zsolnai Róbert remek mozdulattal, fordulásból, ragyogóan lőtt a hálóba – egyetlen villanással feledtetve korábbi bakijait.

A Pécs feljebb tolta védekezését, ezenkívül három, a magyar bajnokságban ezúttal debütáló cserejátékos pályára küldésével kétségbeesetten rohanni kezdett az eredmény után. A hazaiak gyakorlatilag feladták a támadásvezetés lehetőségét, behúzódtak a kapujuk elé, s erre ráfizettek. A bátrabb támadójátékot felvállaló pécsiek egy szerencsésnek mondható öngóllal szépítettek, majd Balaskó Iván okos gólja után a somogyi szurkolók elkeseredetten legyintettek: egy teljesen megnyertnek tűnő mérkőzésen két pontot veszni hagyott a Rákóczi. A vendégeket dicséret illeti, hogy kétgólos hátrányban is volt lelkierejük egyenlíteni. ---- M ---- &