Újra lépéselőnyben a lilák

Az újvárosi játékosok a meccs elejétől kezdve agresszíven letámadtak, amivel nemcsak megakadályozták a lila-fehérek támadásépítéseit, de a védőket is rendre hibázásra kényszerítették. Így aztán nem volt meglepő, hogy az első 20 perc után az amúgy rendkívül motiváltan játszó Borsos Attila, Erdősi Péter, Orsó László támadótrió vezérletével kétgólos előnyre tettek szert a vendégek.

Az újpestiek tanácstalanságát pedig mi sem jellemezte jobban, mint hogy az Ancsin János, Eduard Giblak edzőpáros már ebben a játékrészben kihasználta azt az időkérési lehetőséget, amellyel egyébként többnyire a meccs vége felé szoktak élni a trénerek.

Az első szünet után aztán valamelyest megváltozott a játék képe. Vagy a sok energiát felemésztő dunaújvárosi taktika őrölte fel a vendégek erejét, vagy az újpestiek kapták össze magukat – valószínűleg a kettő között rejlik az igazság –, mindenesetre a folytatásban Ladányi Balázsék szép lassan átvették az irányítást.
Ami eleinte csak helyzetekben, később pedig már gólokban is megmutatkozott: előbb Mataj Marcinek, majd pedig Ludomil Ondov is mattolta az addig igen magabiztosan védő Jaroslav Ferjót, így a befejező etap előtt ismét nyílt lett a meccs.

Ami nem is változott az 55. percig. Akkor viszont kicsúcsosodott a dráma: egy újvárosi ziccernél Sájevics András nem tehetett mást, mint eldobta a botját, próbálván ezzel is megzavarni a kiugró Peterdi Imrét, márpedig ezért büntetőlövés jár. Erre Peterdi vállalkozott, ám hibázott, de nem büntetlenül: ugyanis 49 másodperccel később a másik oldalon Ondov a maga második, csapata harmadik találatával előnyhöz juttatta a hazaiakat.

A végén ugyan egy emberelőnyt a kapus lehozatalával fejeltek meg az újvárosiak, de a kettős létszámfölényt sem tudták már gólra váltani,
Így aztán maradt a 3–2-es eredmény, azaz az újpestiek kerültek egy lépéssel közelebb a bajnoki fináléhoz.
Vladimir Matejov pedig most újabb meglepetéseken törheti a fejét…

Mestermérleg
A sírból hoztuk vissza… A rájátszásban nagy luxus kettő nullás előnyt adni az ellenfélnek, ennek ellenére végig bíztam abban, hogy eljön a mi időnk. A bíráskodásról annyit: a rájátszásban, ahol óriási a tét, sokkal nagyvonalúbban kellene fújni a sípot.
Eduard Giblak, az UTE vezetőedzője

Az első harmadban remekül játszottunk. A másodikban viszont érthetetlenül viszszaestünk, igaz, a sok kiállítás is rányomta a bélyegét a játékunkra. A végén ismét erőre kaptunk, csupán gólt nem sikerült ütnünk. Pedig ha a büntető bemegy, ki tudja, hogyan alakul a meccs…
Vladimir Matejov, a DAC edzője