Már kizárólag a partról irányítja a vasutasokat

Három olimpia, Európa-bajnoki cím, Világkupa-elsőség, világbajnoki ezüstérem, 362 bajnoki és 357 válogatottban lejátszott mérkőzés. A számok mögött a 39. évét taposó Vincze Balázs rejtőzik, aki 2004-ben leadta a sapkát a BVSC-ben, és nagy kalandokba vágott bele. Ügyvédbojtárkodás, légióskodás a török Galatasarayban, az ausztrál Fremantle Marinersben, szakmai igazgatói tisztség Szombathelyen, a Vasi Aligátoroknál. Most már nincs külföldi foglalatosság, ellenben utolsó magyar együttesénél, a BVSC-nél elvállalta a tréneri posztot. Csikócsapatnál, a nyolc közé jutást célul kitűzve.

– Hogy bírja energiával?
– Éppen most beszéltem Juhász Tiborral, a Vasi Aligátorok szakosztályvezetőjével, ugyanis a férfiválogatott március hatodikán és hetedikén Szombathelyen tartja meg első idei edzőtáborát – mondta Vincze Balázs. – Lesz bemutató edzés, amely iránt nagy az érdeklődés, az ottani vízilabdás tantervű általános iskolai osztályból elvisszük a gyerekeket a foglalkozásokra. Miután majdnem az alapokról indult a munka, a vasi fővárosban még nem a szakmai sikerek, hanem az építkezés folyamata tölt el örömmel.

– Miként egyengeti a jogi pályát?
– Az edzősködés miatt ritkábban tudok bejárni az ügyvédi irodába, de ketyeg tovább a jelölti időszakom.

– Az uszodában is vissza kellett vennie a ritmusból. Feltűnt, hogy az első két fordulóban még vízbe szállt, azóta viszont csak a parton ügyködik. Mi az oka?
– Eleve úgy indultunk neki az idénynek, hogy szeretnék játszani, de ha a tréneri munka kárára válik, akkor felhagyok vele. Nos, az első fordulóban nem számított mérvadónak a Neptun elleni siker, ellenben a másodikban nagyon kikaptunk a Pécstől. Be kellett látni, ha nincs olyan segítőm, aki az edzéseken is ott áll mellettem, aki ismeri a taktikai feladatokat és a játékosok képességeit, akire rábízhatom a meccselést, akkor ez így nem működik. Kiderült, nem lehet a vízben egyszerre cserélni, irányítani, játszani – szétesik tőle az ember. Úgyhogy maradok a parton.

– Kézelem, milyen nehéz elviselni a meccstelenséget…
– Szívem szerint pólóznék is, nehezen hoztam meg a döntést. Az, hogy nem játszom, arra figyelmeztet: öregszem. Edzőként pedig biztosan gyorsabban szaporodnak majd az ősz hajszálak.

– Azt kapta, amire számított?
– Megmondom őszintén, sokáig türelmetlen voltam, és újdonságként hatott, hogy az üvöltéstől szétrobban, az edzések levezetésétől megfájdul a fejem. Játékosként sem voltam csendes, de jobban át tudtam adni, amit elgondoltam.

– Nem vitézkedtek az ősszel.
– Valóban nem, nagy csalódást jelentett a mutatott játékunk. A Pécs, Szolnok, Szentes hármas ellen pontokat terveztem, ám nullára hoztuk ki a három derbit. Ettől függetlenül nem tettem le a hetedik–nyolcadik hely megszerzéséről, amiért a hátralévő mecscseken meg kell feszülnünk.

– Az új évben határozottan jobb az összkép. Minek köszönhető a javulás?
– A december végi ausztráliai túrának. Perthben vettünk részt, jelentős részben saját költségen, a Tom Hoad-kupán. Már az utazás előtt láttam, hogy a srácok örültek a lehetőségnek, készültek rá, és óriási élmény volt ezerötszáz ember előtt pólózni a Fremantle elleni fináléban. Nem volt erős torna, de mi ott kovácsolódtunk össze. Mindenki számára nyugtató volt, jobban megismertük egymást a játékosokkal, én is helyükre tettem magamban a dolgokat. Ezért mondtam, hogy fényes tavaszt várok, ami, remélem, nem üres frázisként marad meg az emlékezetben.

Miután a BVSC szponzori hátországa és nyolc játékosa 2004-ben Egerbe vándorolt át, manapság szerény körülmények között működik a szakosztály. Csak néhány csapattag kap (viszonylag) tisztességes fizetést, a többség költségtérítésben részesül. Vincze Balázs azonban lelkes, hetenként kétszer reggel hatkor is tart edzést az iskolába járóknak – és a pályafutását meghatározó edzőkből szeretné összegyúrni a számára tökéletesnek tartott tréner típusát.

Alászálló BVSC ---- N ---- A