Hol van ilyen esetekben az edzők érdekvédelme?

Történetének talán legsötétebb két hete áll a soproni klub mögött. Tizennégy nap alatt négy edző ült a csapat kispadján, a klub többségi tulajdonosa, Vízer László Máriusz úgy váltogatta őket, mint más az alsóneműit. Előbb Selymes Tibor vezetőedzőt menesztette, mondván, a csapat futballja tulságosan is szürke, helyét pedig az addigi sportigazgató, Nagy Tamás vette át. Újabb két nap után László Csaba ülhetett le a kispadra, azonban ő sem tervezhetett hosszú távon, így aztán végül az olasz Dario Bonetti kötött ki a kispadon. Sokan már csak mosolyognak Vízer László Máriusz döntésein. A történtek után adódik a kérdés: az edzőknek vajon nem kellene-e kiállniuk egymásért, megvédve egyben a saját becsületüket is? Kíváncsiak voltunk, az edzői kar kiemelkedő alakjainak mi a véleményük a soproni edzőkeringőről, és szerintük hogyan lehetne kivédeni, hogy a jövőben ne forduljon elő a sopronihoz hasonló eset...

Nyilasi Tibor 70-szeres válogatott futballista, az FTC-vel bajnokságot és kupagyőzelmet szerző edző, „örökös” kapitányjelölt:
„Bármilyen furcsa vagy akár visszataszító, amikor emberi sorsokkal szórakoznak, a tulajdonos és az edző közötti szerződéshez senkinek sincs köze. Manapság ügyvéd nézi át az iratokat, tehát feltehetőleg van szankciója is annak, ha egy nap után felállítják az embert – még akkor is, ha leülni sem volt ideje. Ha tudom, hogy olyan tulajdonossal kötök szerződést, aki naponta váltogatja az edzőket, nyilván nem lep meg, ha gyorsan kitesz. Aki a pénzt adja, az diktál – ilyen világot élünk.”

Bicskei Bertalan egykori szövetségi kapitány:
„Szerintem jószándékú tulajdonosról van szó, aki jó csapatot akar összehozni, de talán keveset van ahhoz Sopronban, hogy kellően megismerje a mi belterjes focinkat. Én ennek a számlájára írom a kapkodást. Az általam 1990-ben életre hívott Edzőtestület – a trénerek érdekvédelmére jött létre – nem sokat tehet, ha kifizetik azokat, akiket a szerződésük lejárta előtt kirúgnak. Ha jogi problémák is felvetődnek, akkor az ügyvédeken kívül a kollégák is tiltakozhatnak, legalábbis hallathatnák a hangjukat.”

Egervári Sándor, a Dunaferr és az MTK egykori, a Vasas korábbi vezetőedzője:
„Sajnálatos, de a soproni események az elmúlt évek hagyományait követték. Ma a labdarúgásban már nem a szakmai munka alapján döntenek, hanem – majdnem minden esetben – egyéni érdekek állnak a háttérben. Természetesen a magunk lehetőségeit kihasználva megpróbálunk felszólalni, hogy a jövőben ne történjenek a sopronihoz hasonló esetek. Egyébként nem lepett meg ami történt, hiszen olyan ember hozta meg ezeket a döntéseket, aki nem ért a futballhoz, és egyáltalán nem tájékozott a labdarúgásunkban. Az már sokkal inkább meglep, hogy ezek a vezetők egyáltalán jelen lehetnek a magyar futballban…”

Mezey György egykori szövetségi kapitány:
„Jogos a kérdésfelvetés, és valóban fontos lenne megoldást találni arra, hogy a jövőben ilyesmi ne fordulhasson elő. Erre a kérdésre azonban a profi ligának kellene megtalálnia a választ, konkrét javaslatokat téve, hiszen ez így valóban nem mehet tovább. Hozzáteszem: mivel a klubok legtöbbje magánkézben van, így a mai labdarúgás természetes velejárója, ami Sopronban történt.”

Dajka László, a BVSC, a Haladás, a Békéscsaba, a Debrecen, a Sopron és a Zalaegerszeg korábbi edzője:
„A száraz ténnyel kezdeném: kevés a kispad és sok az edző. Ráadásul nagy pénztelenség uralkodik a honi futballban, ezért aztán a többségi tulajdonos bármit megengedhet magának. Egyelőre hiányzik a szakmán belüli összefogás, egymás munkájának elismerése és megbecsülése, s amíg ezek hiányoznak, sokat nem tehetünk.”