Vörös hajú, szemüveges…

Olaszország megőrült. Tényleg. A hokisok arról panaszkodtak, hogy „a jégkorongot északon még csak-csak követik, de az ország közepét és a déli részt kizárólag a foci érdekli”. Ehhez képest mit nézett Garibaldi nemzete, amely Dantét olvas anyanyelvén, ősei között Julius Caesart és Vergiliust említheti, esténként pedig Vivaldit hallgathat otthon vagy Verdi-művet nézhet az operában? No mit néz?

Curlinget.

Többen ültek a tévék előtt a férfiak amerikaiak elleni mecscsén – ötmillióan –, mint ahányan később a műkorcsolyát követték figyelemmel. A RAI-nál még most is locsolgatják magukat.

Csak kézzel a hangzavarban

Hiába, a csapatsport, az csapatsport. Ahol lehet szurkolni a „mieinknek”, ott Itália népe hajlamos megvadulni. A diszkrét hangulathoz szokott curlinges mezőny két napja pszichésen előkészíti magát azokra a napokra, amelyeken az olaszok is jégre lépnek. Merthogy errefelé elszabadult a pokol. Úgy tombolt a nép a lelátón, hogy az itt is világverőnek számító kanadaiak kénytelenek voltak átállni a kézjelekre, mert nem hallották a seprűzés intenzitására vonatkozó taktikai utasításokat.

Amúgy a kint lévő szurkolóknak kevés fogalmuk volt arról, mi fán terem a „szkipper”, meg milyen aktuális hatása van annak, ha néhányan egy guggoló ember monstre ordítozására nekiállnak sikálni a jeget, de azt gyorsan felfogták, hogy a lényeg az, kinek hány köve marad egy „end” végén a kör közepéhez közelebb.
Úgyhogy irány a curlingcsarnok. Erre se gondoltam volna boldogult ifjúkoromban, hogy egyszer majd… De itt vagyunk, habár reggel kilenc tájban nem olyan izzó a hangulat, mint volt az amerikaiak elleni partin. Sőt. Ez még nagyon korai egy olasznak, akiben az Alpokhoz közel is csörgedez némi mediterrán vér.

Holott a norvégok elleni találka hovatovább rangadóvá lépett elő. Annak ellenére, hogy a taljánok múlt nélkülinek számítanak az elitben, csak házigazdaként lehetnek itt, egy esztendeje, a világbajnokságon például utolsóként zártak. Jó, ha ötszázan (sepr)űzik a sportot, többségük Cortina d’Ampezzo környékén, már annak örültek volna, ha fognak egy meccset – ehhez képest két vereséget követően előbb megverték a németeket, majd az amerikaiakat, a nemzet pedig máris az elődöntőről szövöget álmokat.

Egy biztos, ha most meg tudják verni a norvégokat, akkor ott a helyük. Vetélytársuk ugyanis az olimpiai bajnoki cím védője. ---- & ---- J