Előnászút, utána utód

– Kellemes volt?
– Pontosítok: csodálatos. Rám fért már egy kis pihenés. Már el is kezdtem edzegetni, de azért a Ganz-kupán még nem indultam. A márciusi csapatvébén, a Világkupán már úgy tervezem, szőnyegre lépek, természetesen egy súlycsoporttal feljebb. No meg persze az országos bajnokságon és a Magyar Nagydíjon is.

– Ezek szerint minden rendben a zsibbadó karjával?
– Lekopogom, és alig hiszem el, de panaszmentes vagyok! Már nem is emlékszem, mikor éreztem magam ennyire jól. Már vagy húsz csontkovács-csodamasszőrt kipróbáltam, de egyik sem tudott igazán segíteni rajtam. Most viszont a Fradi masszőre – mindenképpen szeretném a nevét is megemlíteni, megérdemli –, Bodnár József vett kezelésbe. Tatán is megkínzott jó néhányszor, meg a lakásán is kezelésbe vett, aztán hat-hét alkalom után teljesen rendbe jöttem.

– A vébé után azt nyilatkozta, közeledik a visszavonulása, aztán néhány hétre rá meg azt emlegette, Pekingig is kibírja. Most melyik változat az igaz?
– Minden az egészségi állapotomtól függ. Ha panaszmentes lesz a gerincsérvem, és a sérülések is elkerülnek, most annyira jól érzem magam a bőrömben, hogy tényleg Pekingig szeretném folytatni. Nemrég leültünk Hegedűs Csabával, a szövetség elnökével beszélgetni, ő is a folytatásra próbált rábeszélni, azt mondta, ő úgy látja, Pekingig még mindenképpen esélyes vagyok az éremre világversenyeken.

– Tényleg úgy tűnik, fel van dobódva. Ebben, gondolom, nagy szerepe van a rendezett családi életének is.
– Igen, Annamáriával nagyon jól megvagyunk, a mauritiusi csodás nyaralás amolyan előnászút volt, jövőre tervezzük az egybekelést, az idén májusban viszont már megszületik a baba.

– A neméről érdeklődhetek?
– A napokban tudtuk meg, hogy kislány lesz. Azt találtuk ki, hogy Mariann lesz a neve, a párom Annamária, ahhoz is hasonlít, meg benne van a Mária is, édesanyám neve. Ő volt a legnagyobb szurkolóm, aztán az athéni aranyérmemet már nem érhette meg…