Két kirúgás között egy lemondás két nap alatt

Az úgy kezdődött, hogy Vízer László Máriusz többségi tulajdonos hétfőn felhívta a Pécsett tartózkodó Nagy Tamást: legyen szíves, másnap jelenjen meg a csapat olaszországi edzőtáborában. Bár a sportigazgató sejtett valamit, biztos csak akkor lett az ügyben, amikor kedden a „főnök” közölte vele: szeretné, ha átvenné a gárda irányítását. Hogy Selymes Tibor személyében volt edzője a Sopronnak? Gond egy szál se, legyinthetett erre a vezér, s egy „vízercsellel” már ki is nevezte Selymest sportigazgatónak.

A tulajdonos nyugodt munkát ígért

„Úgy vélem, a klubban betöltött szakmai posztok megcserélésével eredményesebbek lehetünk” – indokolta döntését a nemcsak a Sopront, hanem az Európai Cselgáncsszövetséget is irányító román elöljáró. Az edzőként legutóbb Pécsett dolgozó Nagy Tamás kedden egy edzést tartott, szerdán kettőt, majd még este kijelölte a csütörtöki edzőmérkőzésen pályára lépő tizenegyet. A kezdők között jutott volna hely Bagoly Gábornak is, csakhogy a délután három órai kezdés időpontjában a csapatkapitány már hazafelé autózott. Remek társasága volt: Nagy Tamás ült mellette…

„Megérkeztem a gazzói bázisra, ahogy az ilyenkor szokás, megtartottam a székfoglalót, majd miután megtudtam, hogy az elődömmel tisztességes megállapodás született a válásról, munkához láttam – számolt be rövid olaszországi kirándulása első napjáról a szakember. – Azt gondoltam, a tapasztalt Giuseppe Signorival és Mauro Innaurato erőnléti edzővel összedolgozva, jó szakmai munkát végezhetünk, Vízer úrtól pedig mindössze annyit kértünk, minden döntést hagyjon ránk. Ő ezt megígérte, dolgozzatok csak nyugodtan, mondta, és hozzátette: ahogy jönnek az eredmények, leülünk tárgyalni a folytatásról. Kedden ebben maradtunk.”
Ha szerda délután nem edzés, hanem városnézés szerepelt volna a programban, most aligha kellene ekkora terjedelemben foglalkozni a Sopronnal, de ha egyszer nem turistákról, hanem labdarúgókról van szó, nincs más lehetőségünk. Szóval: az egymás közötti játékban Bagoly Gábor összecsapott Cristian Munteanuval, de különösebb jelentőséget senki sem tulajdonított az esetnek.

A szakember építeni akart, nem rombolni

„A védő kicsit keményebben odalép a támadónak, ilyen belépőből minden edzésre jut legalább egy – vázolta a történteket Nagy Tamás. – Valaki mégis szándékosnak állította be a szituációt, és ez a valaki már hívta is Vízer urat, hogy Bagoly Gábor szántszándékkal belerúgott a román játékosba. Azt hittem, ezt a kérdést már sikerült tisztáznunk, úgy fest, tévedtem… Hogy mindez kinek állt érdekében, nem tudom. Az viszont tény, hogy a »jelentést« követően Vízer úr Franciaországból felhívott, hogy azonnali hatállyal eltávolítja Bagoly Gábort a keretből, és utasított, hogy mindezt közöljem az érintettel. Kértem, gondolja át még egyszer a döntését, amire ő azt válaszolta: Tomi, ezt már eldöntöttem, nincs visszaút, ezt végre kell hajtanod; ha ezt nem tudod megemészteni, neked is megvan a lehetőséged, hogy távozzál. Az ukázt szerda este kaptam, de – miután egész éjjel fent voltam, és azon töprengtem, mikor cselekszem helyesen – csütörtök reggel nem tettem eleget a kérésnek. Mert ha végrehajtom, abban a pillanatban elveszítem a hitelem a futballisták előtt, akik tudták volna: ez nem edzői, hanem tulajdonosi döntés. Két nappal korábban azzal vállaltam el az edzősködést, hogy felépítem a csapatot, nem pedig szétverem. A klub vezetőségének, illetve a szurkolóknak a saját határozataimmal tartozom felelősséggel, és ez, ugyebár, nem az én döntésem lett volna. Ezek után sem szakmai, sem morális okok miatt nem vállalhatom a Sopron irányítását. Hogy ne legyen mindez túllihegve, már csak két dolgot szeretnék megjegyezni. Egy: Vízer úrral már sportigazgatóként is baráti viszonyban voltam, és ez a mai napig nem szakadt meg, pusztán egy szakmai, egyben elvi kérdést nem tudtunk tisztázni. Nem haraggal váltunk el, kívánom neki, hogy mihamarabb találjon megfelelő szakvezetőt. Kettő: ha egy román játékossal történt volna ugyanez, mellette is ugyanígy kiállok.”
Bagoly Gábort a soproniak egyik legtisztességesebb labdarúgójának tartják, aligha véletlen, hogy a kapitányi karszalagot ő viselte az elmúlt időszakban. Mint mondta, hátvédként felkészült a szemtől szembeni csatára, de a hátulról jövő támadásokra nem…

„Reggel közölték velem a döntést, de még most is felfoghatatlan számomra – hallhattuk a hazafelé tartó futballistától. – Nem tagadom, miért is tagadnám, összerúgtunk a csapattársammal, de semmi több nem történt. Ez tényleg mindennapos eset, azon melegében tisztáztuk is. Valaki mégis úgy hegyezte ki a történetet, hogy én egy román srácnak alattomosan odaléptem, nos, ezt utólag is kikérem magamnak. Vízer úr nem keresett, én nem hívtam, így egyelőre fogalmam sincs a folytatást illetően, csupán azt tudom, hogy az edzőtáborból egy héttel korábban tértem haza, mint terveztem. A szerződésem május végéig érvényes, nem tudom, addig mi lesz…”

Anyagilag minden rendben, de…

Természetesen próbáltuk utolérni a párizsi cselgáncsversenyre már elutazó Vízer László Máriuszt, fél percig beszéltünk is vele. Ma talán többre futja, ugyanis a többségi tulajdonos a megkeresésünkkor közölte: pénteken felel a kérdéseinkre. A játékosok akkor sem: miután csütörtök délután – Gendúr László kapusedző ideiglenes irányítása alatt – 3–1-re kikaptak a negyedosztályú Bassanótól, arról tájékoztatták őket, hogy a vezetők nyilatkozatstopot rendeltek el.
„Hihetetlen… Most, amikor a futballcsapatot működtető káefté anyagilag a lehető legjobb helyzetben van, és Vízer úr minden vállalását teljesíti sőt túlteljesíti, akkor ez történik velünk – kesergett Gőbl Gábor ügyvezető igazgató. – Nagy Tamással és Bagoly Gáborral pénteken találkozom, délutánra okosabbak leszünk. Annyit feltétlenül megjegyeznék: láttam, mi történt a szerdai edzésen, és számomra érthetetlen, hogy a soproni együttes szívét és motorját olyan váddal illették, aminek ez lett a következménye. Végtelenül el vagyok keseredve.”

A csütörtöki krónikához még annyit: Vízer Máriusz László felkérte a Giuseppe Signori, Mario Innaurato duót, hogy vezesse a gárdát, de a belga és az olasz alkalmazott visszautasította az ajánlatot, így került Gendúr László a kispadra. A Bassano elleni gólt amúgy Alin Cotan szerezte, aki látta a találkozót, tanúsíthatja, a román támadót magyar társai is ünnepelték a találat után… ---- N ---- N