Azzal, hogy a rigaiak szombat este legyőzték a svájciakat, megdőlni látszott az az elmélet, miszerint a három vendégegyüttes közül talán a lett sebezhető leginkább.
Vagy mégsem?
Az Alba játékosai láthatóan nem foglalkoznak az előzményekkel, ehelyett nekigyürkőznek, és az eddigiekkel ellentétben támadnak, sőt beszorítják az ellenfelet: Majoross Gergely bombája, Palkovics Krisztián szólója és Milos Palovcik lövése is "gólszagú", ám Martins Raitums a helyén van, így nem sikerül megszerezni az előnyt. A játék képére mi sem jellemzőbb, hogy Budai Krisztiánnak a 7. percben kell először védenie, akkor is egy kék vonalon kívülről elengedett korongot húz le. Nem túlzás, mezőnyfölényben van a Cortina-csapat. Lehet, hogy ebből mégiscsak lehet valami?
Aztán buta hiba – elcseréli magát a Volán –, s miközben Rajz Attila a büntetőpadon ücsörög, egy védelmi kihagyás miatt Girts Ankipans vezetést szerez a Rigának. A góllal tovaszáll a Volán addigi magabiztossága, s amíg a hazai játékosok a sebeiket nyalogatják, Aleksej Hromcenkovs olyan erővel lő a hazai kapuba, hogy Budainak esélye sincs közbeavatkozni. Amúgy szerencséjére, mert ha ez a korong eltalálta volna…
Mindez alig több mint két perc alatt zajlik le, s olybá tűnik, ezzel el is dől a meccs. Az érzést csak erősíti, hogy mialatt a fehérváriak azon fáradoznak, hogy végre kihasználják az emberelőnyt, Martins Cipulis, köszöni szépen, elcsíp egy korongot, s egészen Budai kapujáig robog vele.
Na, ez már sok, sőt sokk…
A csarnokban megfagy a levegő, amelyet a 18. percben szerzett Michal Stastny-találat – végre egy gól azonos létszámnál – csak valamelyest enyhít: a szünetben viszont 3–1 oda, pedig ha belegondolunk, hogy indult ez a meccs…
Rutinos, sok nagy csatát megélt védő Kangyal Balázs, ám az első harmad 15. percében mégis zöldfülűekre jellemzően hibázik, amiért súlyos árat fizet a Volán: létszámfölényben támad az Alba, de a korong kicsúszik a vendégek harmadából, s bár Kangyal nagyon figyel, hogy a bal oldalán kiugorni készülő lett csatár elől lezárja a területet, nem veszi észre, hogy jobbról ott robog Martins Cipulis. A rigai így kétméteres hátrányból pillanatok alatt ugyanakkora előnyt szerez, a többi pedig már történelem. Nem csoda, hogy miközben Cipulist a társak ünneplik, Kangyal a kispadnál, a palánkra támaszkodva bosszankodik. Mit szépítsük: ez megsemmisítő volt… ---- 2. harmad – A teljes gőz is kevés (0-1)
Szerencsére nem olyan fából faragták Ocskayékat, hogy csak úgy feladják. De hát miért is tennék, amikor itt nincs veszítenivaló, a realitás a negyedik hely, s minden, ami ennél több, csak ajándék.
A kérdés csak az, hogy valami óriási meglepetés vagy csak kisebb csomagocska…Érezhetően az előbbiért dolgoznak a hazaiak, akik a szünetben megpróbálnak felállni a padlóról, s most újra teljes gőzzel hajtanak, de hát ez is kevés. Elsősorban azért, mert az emberelőnyös szituációkat zseniálisan megjátszó rigai első sor ismét lehetőséghez jut, s – ismerjük el – gyönyörű kombinációval szórakoztatják önnönmagukat, no meg azt a körülbelül tizenöt lett szurkolót, aki fáradhatatlanul énekel, és ütik az egy szem dobjukat. A gólszerző Igors Bondarevs fogadja az elismerő búbolásokat, de a passzt adó Andrej Ignatovicsnak is kijár a taps.
No igen: ami eddig nagyon ment, nevezetesen a védekezés, abba most hiba csúszik, márpedig ez ezen a szinten végzetes.
No meg az is, hogy egy csapat létszámfölényeket adományoz az ellenfélnek: az első harmadban volt már egy ilyen ugyebár, a rossz csere miatt, most pedig Vladimir Buril szabálytalankodik az ellenfél harmadában. Gól ugyan nem születik belőle, de újabb két perc elcsorog úgy, hogy még a rigai kapu közelébe sem kerül a Volán. Aztán újabb kettő azzal, hogy Kaspars Daugavins kiállításánál legalább megpróbálnak felállni a támadóharmadban a fehérváriak, de már ez sem megy.
Bármennyire is magyar bajnok, nincs hozzászokva ahhoz az Alba, hogy három egymást követő napon három hajtós, nehéz meccset játsszon. Julius Supler játékosai érzik ezt, gyaníthatóan tudják, hogy nyertek, s legbelül talán már arra várnak, hogy vége legyen.
Pedig még hátravan egy felvonás…
Szemtől szemben: Kangyal Balázs - Martins Cipulis
Két védő, ám ebben a harmadban mégis egészen más szerepet játszanak: míg a Volán szlovák légiósa a testi erejének megfelelően határozottan, keményen próbálja meg útját állni a rigai rohamoknak, addig Bondarevs az Alba kapujánál is veszélyes. Ráadásul a svéd játékvezető nincs kibékülve Burillal, vagy legalábbis a módszereivel, hiszen többször is a büntetőpadra ülteti, ami bizony mindannyiszor megkönynyíti a vendégek dolgát. Ami pedig Bondarevset illeti, nos az ebben a harmadban szerzett találata valóban élményszámba megy, biztosra vehető, hogy maga Julius Supler edző is pontosan így rajzolta fel kis mágnestáblájára ezt a kombinációt. ---- 3. harmad – elfogyott a szufla (1-3)
A Volán – valószínűleg hosszú ideig – utolsó húsz perce a Kontinentális Kupa döntőjében. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy zsinórban harmadszor is Székesfehérvár legyen az esemény házigazdája, márpedig nagyon jól tudjuk, egyelőre még csakis e jogon szerepelhet itt a magyar bajnok.
Szóval szép befejezés, szép búcsú kellene. De sajnos egyre kevesebb a szufla. A befejező etap első percében Andrej Ignatovics ugrik ki, a védők csak a hátát nézik, Budai pedig a kapuban kotorászhat a korongért.
Félő, hogy nagy bajok lesznek itt még…
Silléék már a fülükön veszik a levegőt, a védők rendre elkésnek, csak nyomozzák a pakkot, ennek nem is lehet más a vége, mint újabb gól. Persze megint a rigaiak első sora eredményes, az eddigi hatból ötöt ez az ötös fogat vállalt.
Nem rossz.
A többieknek most nem is kell átlagon felülit nyújtaniuk, a pokolian fáradt fehérvári együttes ellen ezúttal ez is elegendő. A kék-sárgák fickándoznak a jégen, örömhokit játszanak, Palkovicsék pedig mind többször lesnek fel az órára: mikor lesz már vége…?
A meccsnek és ennek a kínlódásnak.
Közben a lettek már hétnél járnak, s ugyanennyi van hátra – percben. Aztán néhány csetepaténak köszönhetően kettős emberelőnyhöz jut a Volán, de most már ezt sem sikerül értékesíteni. Hiába no, ennyire tellett az erőből.
Sajnos a búcsú nem igazán szép, de a negyedik hellyel sincs semmi baj: valós. Bravúr lett volna minden más. S bár a magyar hoki elkényeztetett már bennünket kisebb-nagyobb csodákkal, ezúttal be kell érnünk a majdnem csodával.
Igaz, abból – pénteken és szombaton – kettő is volt…
Szemtől szemben: Kangyal Balázs - Martins Cipulis
Nagyon nehéz helyzetben van a válogatott kapus, Budai Krisztián, hiszen egy rendkívül fáradt csapat mögött kell állnia, sőt helytállnia. És ő teszi is a dolgát, néhány nagy bravúrral tudatja, hogy a hét kapott gól ellenére ő az a klasszis, akit ismerünk és szeretünk. Ebben a harmadban három emberelőnyt is elpuskáznak a vendégek, ami elsősorban az ő érdeme. Vele szemben, a másik oldalon Martinsk Raitumsnak alig akad védenivalója, a ritka fehérvári próbálkozásokat pedig többnyire magabiztosan menti egészen az 57. percig, amikor is Omar Ennaffati mattolja. Ilyen a kapussors: a kevésből egyet kapni néha feltűnőbb, mint a sokból hármat. ---- Pat Cortina, a Volán edzője: – Nem maradt sok benzin a tartályban… Mindez elsősorban mentális értelemben igaz. Az első két mérkőzésen kőkeményen játszottunk, nem az eredményen volt a hangsúly, ezúttal viszont minden áron meg akartuk nyerni a mérkőzést, s ez a görcsösség ezúttal visszaütött.
Julius Supler, a Riga edzője: – A csapat végrehajtotta azt a taktikát, amelyet a mérkőzés előtt megbeszéltünk. Noha az emberelőnyös helyzeteket néhány esetben pontosabban is megjátszhattuk volna, ettől függetlenül elégedett vagyok. A Volán is jó csapat, biztosan hallunk még a fehérváriakról.
Ocskay Gábor: – Az első két mérkőzés sokat vett ki belőlünk, elsősorban pszichésen. Ma már nem tudtuk olyan hatékonyan kivédekezni az emberhátrányokat, mint az oroszok ellen, ez pedig döntőnek bizonyult. Az új szabályokat a vb előtt meg kell tanulnunk, ám ehhez időre van szükségünk.
Palkovics Krisztián: – Az elején bekapott két gyors gól után összezuhantunk. A torna elején úgy gondoltuk, hogy a lettek ellen lehet sanszunk. Sajnos az első két mérkőzés után nem tudta a csapat azt nyújtani, amit elképzeltünk, de nem szabad elfelejteni, hogy három erős csapat ellen játszottunk.
Michal Stastny: – Fáj, hogy nem azt nyújtottuk, amit előre elterveztünk, Így nem is foglalkozom azzal, hogy a csapat legjobbjának választottak. Ettől függetlenül jó volt játszani az ittlétem alatti első tornán, a nézők láthatták, milyen, amikor három különböző hokikultúra csap össze.
Aigars Cipruss: – Hasznos torna volt, odahaza ritkán játszunk ilyen kemény mérkőzéseket. Nem vallottunk szégyent, különösen a svájciak legyőzése tekinthető bravúrnak. A Volán ellen a kötelező győzelmet hoztuk, az oroszoktól pedig a papírformának megfelelően kikaptunk. Összességében elégedett vagyok.
