Ó, azok a csodálatos hölgyek!

Átalakított válogatott, bravúrosan megszerzett világbajnoki cím, távozó szövetségi kapitány. E három fejezetre osztható a magyar női nemzeti csapat 2005. évi története. A júliusi, montreali világbajnokság vereségmentes, a dobogó tetejére vezető portyázásáról többször is írtunk, ezért csak villanásszerűen néhány tény: az athéni együtteshez képest hét (!) helyen változott meg a válogatott; egy-egy 18, 19 és 20 éves játékos (Tomaskovics Eszter, Brávik Fruzsina, Takács Orsolya) kapott lehetőséget a vb-n; az első alkalommal teljes bizalmat élvező kapus, Horváth Patrícia berobbant a nemzetközi elitbe, Drávucz Ritával együtt beválasztották az All Star-csapatba; Stieber Mercedes nyakába (1994 után) másodszor akasztottak világbajnoki aranyérmet, csak ő büszkélkedhet ezzel a magyar pólóban; a nem egészen 18 esztendős Tomaskovics három gólt szerzett a fináléban, ráadásul egyiket sem a centerpozícióból.

Folytathatnánk a sort, ám térjünk rá a harmadik fejezetre. Faragó Tamás szövetségi kapitány családi okok miatt döntött úgy, hogy nem hosszabbítja meg a december 31-ig szóló szerződését. A szövetség pályázatot írt ki, pontosabban, csak azután tette meg, hogy Görgényi Istvánnal a tárgyalások nem vezettek eredményre. Az új szakvezető végül Szilágyi Péter, az új-zélandi felnőtt- és juniorválogatott 39 esztendős kapitánya lett, aki február elsejétől veszi át hivatalosan az együttest. Segítője ugyanaz a Petrovics Mátyás, aki 2005 januárjától Faragó Tamás jobbkeze volt.

S akkor néhány, a hazai élcsapatokhoz kötődő érdekesség. A Domino-BHSE-Polo februárban megszakította a Dunaújvárosi Főiskola-Elco négyéves egyeduralmát, ugyanis a Magyar Kupa-fináléban 7–6-ra legyőzte a riválisát. A bajnoki döntőbe viszont be sem jutottak a fővárosiak, így a Dunaújváros sorozatban ötödször vihette haza az aranyérmet. Az új idényben ez a széria is megszakadhat, ugyanis a piros-fehérek három (!) világbajnokot szerződtettek: Pelle Anikó, Kisteleki Dóra és Valkay Ágnes is a Dominónál kezdte meg a szezont.


Az év legjobbja: Horváth Patrícia

Az év

– …SIKERE?
– Természetesen a világbajnoki aranyérem, meg az, hogy az egész idényben jól ment a védés.
– …KUDARCA?
– Klubcsapatom, a Domino-BHSE-Polo nem játszott döntőt a magyar bajnokságban.
– …MECCSE?
– Fantasztikus hangulata miatt a világbajnoki elődöntő és a finálé, de nekem nagyon kedves a Magyar Kupa-döntőben elért sikerünk is a Dunaújváros ellen.
– …MEGHATÓ PILLANATA?
– A dobogó tetején hallgatni a Himnuszt Montrealban. Bizony eszembe jutott a barcelonai világbajnokság, amikor nézőként figyeltük az amerikai–olasz finálét. Mennyivel szebb volt Kanadában…
– …DÖNTŐ PILLANATA?
– A világbajnoki döntő hoszszabbításában nőttünk az amerikaiak fölé. De ha már pillanat: a rendes játékidő legvégén fontos szituációban védtem, igaz, akkor fel sem fogtam a jelentőségét.
– …MAGYAR FELFEDEZETTJE?
– A válogatottban lehetőséget kapó valamennyi fiatal kitett magáért, közülük Tomaskovics Esztert emelném ki.
– …LEGJOBB KÜLFÖLDI JÁTÉKOSA?
– Nehéz választani, ezért többet is mondok: az orosz Jelena Szmurova és Szofija Konuh, az amerikai Brenda Villa és a kanadai center, Susan Gardiner.
– …CSAPATA?
– Hadd legyek elfogult: a magyar női válogatottra szavazok.