Sztárok a parketten, azaz szombaton 14. alkalommal rendezték meg Salgótarjánban a Gabora-gálát, amelyen cselezett, gólt lőtt Kiprich József is.
Balás Róbert
Németh Ferenc
Kiprich József nem hôzöngô típus, edzôként örül annak, hogy a gyerekekkel foglalkozhat, de azért ô is várja a nagy kihívást
Németh Ferenc
Kiprich József nem hôzöngô típus, edzôként örül annak, hogy a gyerekekkel foglalkozhat, de azért ô is várja a nagy kihívást
Sokszor megírtuk, de nem árt ismételni: a 42 esztendős, korábbi 70-szeres válogatott Kiprich József, a Feyenoord egykori csatára manapság is nagy népszerűségnek örvend Rotterdamban, nem véletlen, hogy a holland élklub a korábbi légiósára bízta az elmúlt évben a Magyarországon létrehozott futballakadémiájának a vezetését. A németalföldiek az Újpesttel kötöttek egy plusz négyéves szerződést, így a tatabányaiak egykori kiválósága a lila-fehér klub keretein belül segíti az utánpótlás-nevelést. Kiprich József egyébként még ma is jó barátságban áll a labdával – ezt a salgótarjáni jótékony célú teremtornán is tapasztalhattuk.
– Évtizedek óta halljuk, csak a korszerű utánpótlás-nevelő munka menthetné meg a magyar futballt. Tapasztal némi előrelépést a kluboknál ezen a területen? – Rengeteg olyan tehetséges gyerek van Magyarországon, aki imádja a labdarúgást, és úgy látom, ma már itthon is egyre több helyen alkalmaznak korszerű edzésmódszereket – mondta Kiprich József. – Remélem, ez a folyamat még inkább felerősödik, és a labdarúgásunk elindul felfelé.
– Európa élcsapatainál más módszerekkel dolgoznak, mint a magyar kluboknál? – Erről friss tapasztalataim vannak, hiszen kollégámmal, Urbányi Istvánnal decemberben öt napot töltöttünk Rotterdamban, és a Feyenoordnál zajló nevelői munkát tanulmányoztuk. Talán furcsa, hogy ezt mondom, de igaz: semmi újat nem láttunk az edzésvezetésben. Többé-kevésbé mi is ugyanazt a munkát folytatjuk az újpesti fiataloknál, mint a hollandok, de a körülményekben hatalmas a különbség. A Feyenoordnál minden feltétel adott a kiemelkedő minőségű munkához: kiváló létesítmények, minden igényt kielégítő felszereltség, és így tovább. Nehéz összehasonlítani a holland élklub lehetőségeit egy magyar egyesület munkafeltételeivel, pedig ha fel akarunk zárkózni a világ labdarúgásához, nálunk is jobb feltételeket kell teremteni. A csapatok többségénél még megfelelő pályák sem állnak az utánpótlás rendelkezésére.
– Amit most mondott, eddig is tudtuk… Milyen haszna van annak, hogy a Megyeri úton bátran szerepeltetik az élvonalbeli mérkőzéseken is a fiatalokat? – Ez az, ami a legfontosabb! Sokan látják, hogy mind az első csapatnál, mind az utánpótlás-nevelésben színvonalas munka zajlik, éppen ezért egyre több gyerek szeretne Újpesten játszani, és ezt nap mint nap tapasztaljuk.
– Az utánpótláscsapatoknál követendő szakmai munkát ki határozza meg? – Mi magunk, de a Feyenoord edzésmódszereit követjük. Nem az a fő feladatunk, hogy minden utánpótláscsapatunk első legyen a bajnokságban, mert annak szerintem nincs is sok értelme. A cél az, hogy évente néhány tehetséges fiatal játékost adjunk az első csapatnak.
Kiprich József
Született: Tatabánya, 1963. szeptember 6. Játékos-pályafutása: Tatabányai Bányász SC (1975–1989), Feyenoord (holland, 1989–1995), Apoel Nicosia (ciprusi, 1995–97), FC Den Bosch (holland, 1997–98), Lombard FC Tatabánya (1998–2001) NB I-es mérkőzéseinek/góljainak száma: 216/87 Válogatott mérkőzéseinek/góljainak száma: 70/28 Edzői pályafutása: Lombard FC Tatabánya, szakmai igazgató (1999. július–2001. március), Vasas, másodedző (2001. július–december), Kecskeméti FC (2002. április–2003. június), Olimpia Satu Mare (román, 2003. július–szeptember), Győri ETO FC (2003. szeptember–december), Olimpia Satu Mare (román, 2004. január– június), Diósgyőri VTK BFC ( 2004. július–szeptember)
– Látja-e a lehetőségét annak, hogy a nevelőmunka rövid időn belül a többi magyar élcsapatnál is javuljon? – Addig nem, amíg nincsenek megteremtve a munka feltételei, és nincsenek tisztességgel megfizetve az utánpótlásedzők.
– Ezek szerint Újpesten megbecsülik, megfizetik a nevelőedzőket? – Őszintén szólva nem tudom, hogy Újpesten milyen fizetések vannak, mert jómagam nem a lila-fehérek alkalmazottja vagyok, hanem a Feyenoordé. Magamról annyit mondhatok: engem anyagilag is megbecsülnek.
– Akkor marad az utánpótlásnál? – Azért természetesen szeretnék élvonalbeli felnőttcsapatnál is edzősködni…
– Sok szó esik manapság arról, hogy a külföldön játszó magyar labdarúgók azért sérülékenyebbek, mert a hazai edzésmunka, az itthoni felkészülés nem volt elegendő a magasabb fizikai igénybevétel "túlélésére". A magyar játékosok valóban gyengék a kemény profi iramhoz? – Az iram külföldön nagyobb, és ez veszi jobban igénybe a játékos szervezetét, nekem is kellett két-három hónap, amíg átálltam erre a feszesebb ritmusra. Az alkatomnak köszönhetően sikerült viszonylag gyorsan alkalmazkodnom a holland foci stílusához. A más minőségű, más tempójú, más keménységű futballhoz hozzá kell szokni, és ez nem megy zökkenőmentesen.
– Mi a véleménye a magyar labdarúgásban kialakult helyzetről, illetve a volt szövetségi kapitány, Lothar Matthäus munkájáról? – Egy szóval tudok válaszolni: kabaré…
Mirkó István
– Bővebben, ha kérhetem… – Egy magyar edzőt, ilyen eredmények után, mint amilyeneket a Lothar Matthäus vezette válogatott ért el, már háromszor kirúgtak volna. Remélem, hogy a következő időszak elhozza a megtisztulást, és végre elindulhatunk felfelé. Bízom abban is, hogy a jövőben egyre inkább fognak számítani azoknak a munkájára, akik a korábbi években neves külföldi csapatokban szerepeltek, akik megismerték a nyugati labdarúgás és az élklubok működési elveit, elsajátították a legfejlettebb edzésmódszereket, akik nyelveket beszélnek, és kiterjedt nemzetközi kapcsolatokra tettek szert. Nézzünk végre körül! A világon mindenütt a korábbi sikeres játékosok irányítanak, ők határozzák meg az ország futballéletét. Talán nem hazabeszélés, ha azt mondom, hogy sok kortársammal együtt végre itthon is ezt szeretnénk tapasztalni. Hiszek abban is, hogy jó kezekbe kerül a magyar futball vezetése, mert akkor a gazdaságból is egyre több pénz áramlik majd a futballba, és ez magával hozza a fejlődést. Saját tapasztalataim alapján állítom: rengeteg tehetséges magyar gyerek labdarúgó van!
Az öregfiúk manapság is tudnak focizni
A salgótarjáni Gabora-gála közönségkedvence Nyilasi Tibor, azonban idén ezen a jótékonysági tornán (a bevételt a Bolyai János Gimnázium kapta) a Tatabánya győzött, a döntőben az MTK csapatát legyőzve