A póló Odüsszeusza

Már az is kaland, ahogy a Zala megyei Nemessándorházáról származó apai ág összetalálkozott a tősgyökeres szabolcsi anyai vérvonallal Kemecséről – valahol félúton, a kies Nagytétényben, ahol Varga nagymama kapott főbábai állást 70 évvel ezelőtt. És Nagytétény, az már majdnem Budafok…

"Néhány héttel azelőtt születtem, hogy Nagy Imrééket kivégezték – mondja Varga Gusztáv. – Hétéves koromtól a Csasziba jártam úszni, amit kifejezetten utáltam. Mármint úszni. Hatvanhétben édesanyám olvasott egy közleményt, melyben az Újpesti Dózsa felvételt hirdetett vízilabdázni szándékozó kissrácoknak. Meg sem álltunk a Margitszigetig. Attól kezdve három évtizedre a második – sőt inkább az első – otthonom lett a Hajós uszoda."

Valamenynyi korosztályos válogatottnak oszlopos tagja volt Kemény Ferenc keze alatt. Amit pedig az Újpestben Gerendás Lajostól és Szittya Károlytól nem lehetett megtanulni, arra nincs is szükség a pólóban.

"A Szigeten, óriási szerencsémre, összeismerkedtem Marinovich Sanyi bácsival, aki a Horthy-korszakban államtitkár volt, majd a háború után előbb fűtővé, majd kabinossá küzdötte fel magát. Barátjának tekintett, s amikor későn fejeződött be egy edzés, kézen fogott engem, a kissrácot, és elvitt a Gellért szállóra néző lakásába, megismertetni a világirodalom és a zene remekeivel. Innen ered a színház és a film iránti rajongásom."

Tizenhét évesen mutatkozott be az Újpest felnőttcsapatában, s négy góllal tette le a névjegyét.

"A Spartacus kapuját Molnár Endre védte, a meccs után azt mondta, ki sem látszottam a vízből, azért nem vette észre, amikor lövök. Az elsőnél, a másodiknál ez még hihető érv. No de a negyediknél már gyanakodnia kellett volna!"

Szovjet bíró ugrott be a német helyére

Azt mondja, mindent Sárosi Lászlótól tanult, a medencében és azon kívül is.

"A külföldi túrákon mindig igyekeztem egy szobába kerülni vele, s mindig adott olvasnivalót. Lacira felnéztem, ittam a szavait, ugyanakkor konok, önfejű srác voltam. Szerettem volna már akkor bajnokságot nyerni, mert tudtam, csak akkor lehet esélyem bekerülni a moszkvai olimpiai csapatba. Amikor láttam, nem mindenki osztozik e törekvésemben, többekkel megromlott a kapcsolatom. Lacival is…"

1979-ben behívták a határőrséghez. Az adyligeti "szanatórium" minden volt, csak nem katonaság. Ám amikor megtagadta a felvonulást a május 1-jei tömeggyűlésen, a "puha" diktatúra bekeményített: hősünket bevágták az őrszázadba, a 18 hónapból kétéves szolgálat lett, s a moszkvai olimpiát a laktanya társalgójában nézte televízión. Amint leszerelt, visszakerült az Újpesthez, ahol Mohácsi Attila volt az edző. És 1986-ban végre megvolt az olyannyira áhított bajnoki cím!

"A nagy esélyes BVSC-t előztük meg, s a BEK-ben elmasíroztunk az elődöntőig a Sudár Attilát felvonultató Canottieri Napoli testén keresztül, ahol a Dinamo Moszkva várt ránk."

A meccs előestéjén derült ki, hogy a német játékvezető nem érkezett meg, s a helyére egy szovjet bíró ugrik be. Persze csak akkor, ha a Dózsa beleegyezik…

"Én mint csapatkapitány, azonnal kijelentettem: nem játszunk! A csapat vezetői – az edzővel az élen – mégis másképp döntöttek, elvégre a szovjet–magyar barátság jegyében nem volt szabad bizalmatlankodnunk. Magam elé vettem egy üveg vodkát, kitöltöttem egy kétdecis vizespohárral, és felhajtottam. Másnap tíz góllal kikaptunk, és kiestünk."

Remek formában volt, mégis lemaradt Szöulról

A moszkvai élmény elég volt ahhoz, hogy az Újpest elnöke, Hólya István akarata ellenére átszerződjön a Fradiba.

"A csapattal – amelynek rövidesen kapitánya lettem – 1988-ban bajnokságot nyertünk. A legszebb az egészben, hogy szinte ifjúsági korú kerettel, Szívós István edzősködésével. A Komjádi uszodában, a Tungsram elleni döntő közben az addig sohasem látott nagyságú tömeg nem azt zúgta, hogy ťHajrá, Fradi!Ť, hanem azt, hogy ťRuszkik, haza!Ť Feledhetetlen élmény volt, éreztem, hogy hazaérkeztem… Harmincévesen életem legjobb formájába lendültem, biztos voltam benne, hogy kijutok a szöuli olimpiára. Ám Kásás Zoltán másképp gondolta – tudom, ki és mi áll kihagyásom hátterében –, s a magyar válogatott nélkülem lett ötödik."
Amikor 1992-ben visszavonult, Varga Gusztáv volt Gyarmati Dezső mellett az egyetlen vízilabdázó, aki az Újpesttel és a Fradival is csapatkapitányként volt bajnok. S mellesleg az 1986-os és 1988-as aranyérem között 1987-ben is bajnokságot nyert, jóllehet éppen eltiltását töltötte.

"A röpke tétlenség idején Buzgó Józsi barátom kérésére beszálltam a Lapkiadó BLSZ III-as futballcsapatába. A fél szezon alatt tíz meccsen tizenkét gólt rúgtam, feljutottunk a BLSZ II-be. Akkoriban már javában tartott a barátságom Fogarasi Tamással, a Telesport történetének legnagyszerűbb operatőrével. Amikor a nyolcvanas évek elején piros Porsche Carrerájával leparkolt a Sportuszoda bejáratánál – akkor még lehetett -, elájultak a csajok. Tragikus történet az övé: amikor 1993-ban autóbalesetben meghalt, még éltek a szülei. Tudom, ha élne, egészen másképp alakult volna a sorsom."

Kvaterkázás, csakis alkoholmentes sörrel

Az utolsó 15 év summája: röpke edzői időszak a Fradinál, majd viharos távozás, és bolyongás a nagyvilágban.

"Minden rosszban van valami jó. Amikor 1992-ben visszavonultam, fogadásból, minden edzés nélkül elindultam az IBUSZ Maratonin. Már legalább húsz maratoninál tartok, és egyiket sem adtam fel! Közben teljesítettem az általam kibővített Grand Slamnek nevezett ötöst: Budapest, Bécs, New York, Los Angeles, Hawaii. Három óra huszonhét perc a legjobb időm, de most már csak négy óra körül poroszkálok, de ötven felé már ne kapkodjon az ember."
Azért Budafok a nehéz években is biztos menedéknek számított.

"Mindenkit ismerek a Promontorban. Apósom, Pettenkoffer József huszonnégyszeres magyar bajnok oldalkocsis motorversenyző volt, a nővérének Zakariás József volt a férje, a baráti és rokoni körbe tartozott Simon János – a kosaras Simi –, Csordás Lajos, Törőcsik István. Édesapámat és a bátyját 1944-ben a nyilasok katonaszökevényként majdnem felkoncolták, ezzel egy időben a feleségem nagyapja részt vett a budai Várból végrehajtott kitörésben. A kommunizmust – családi örökségként – mindig gyűlöltem, fura módon mégis a legjobb gyermekkori barátom Kovács György altábornagynak, a BM egykori párttitkárának volt a fia. Tavaly, a halála előtt az öreg mindenkiről mindent elmesélt. Ezért aztán ha azóta bekapcsolom a televíziót, csak mosolygok magamban… A rendszerváltástól azt kaptam, amire számítottam – vagyis semmit. Hogy miért? Mert túlságosan is jól ismertem mindkét oldal prominenseit…"

Közben Washingtonban élt egy évet. Egy kamionos cimborájánál lakott, s vele bejárta az Egyesült Államokat. Aztán tavaly májusban megcsörrent a telefon.

"Bíró Attila barátom, a Fradi jelenlegi edzője – Szántó Istvánon, a kuvaiti úszóválogatott edzőjén keresztül – kapott egy állásajánlatot, amelyet nagyvonalúan átpasszolt nekem. Immár másfél éve vagyok kint a válogatott vezetőedzőjeként, s oda-vissza beutaztuk a Közel- és a Távol-Keletet a derék muszlimokkal. Megszerettem őket. A munkatempó aligha nevezhető lázasnak, viszont tisztességesen megfizetnek. Amikor megérkeztem, a válogatott tagjai, Juszuffal az élen – akit most már barátomként tisztelhetek – ékes magyarsággal citálták a legcifrább káromkodásokat. Eleinte csodálkoztam, aztán rájöttem a titok nyitjára: Pócsik Dénessel kezdve hosszú éveken át csak magyar edzők dolgoztak Kuvaitban. Kaló Sándor, Bartalos Béla és Hunyadkürti János személyében most a kézilabdasportban dolgozik itt sok magyar, jólesik néha összejönni velük egy kis kvaterkázásra; szigorúan alkoholmentes Heineken mellett. Egy nagy álmom van még: hogy egyszer újra megnyitom a budafoki Duna-parton a legendás kocsmát, az egykori Kutyavillát."

Varga Gusztáv
Született: 1958. április 20., Budapest (Nagytétény)
Magassága/testsúlya: 179 cm/80 kg
Klubjai: Újpesti Dózsa (1967–1986), Ferencváros (1986–2002)
Sikerei: 1x felnőttválogatott, az Újpesti Dózsa (1986) és a Ferencváros (1988, 1990) bajnokcsapatának kapitánya.
Edzői pályafutása: az FTC edzője (1995–1996), a kuvaiti válogatott szövetségi kapitánya (2004–)