Két évig tartott a maláj kaland

– Vége a nyaralásnak?
– Jó vicc – felelte kesernyés kuncogás mellett Bicskei Bertalan. – De igaza van, hiszen a nyár óta szinte csak a turistaélvezeteknek hódolhattam, ugyanis a maláj válogatottnak szeptembertől majdnem egy éven át nincs valamirevaló megméretése.

– Gondolom, az ünnepekre hazajön, aztán…
– Nincs aztán. Szerdán véget ért ez a fejezet: közös megegyezéssel felbontottuk a kapitányi szerződésemet.

– Nocsak. Egy hónappal ezelőtt még hiába kérte ugyanezt, a malájok ragaszkodtak önhöz. Mi történt?
– Elfogadták az érveimet. Malajziában új csapatot akarnak építeni, huszonéves tehetségekből állítják össze a jövő válogatottját, ami abszolút elfogadható, azonban ez a csapat éppen akkor kezd el játszani, amikor nekem amúgy is lejár a szerződésem. Mi van akkor, ha a jövő nyáron úgy döntenek, mégsem én kellek a srácok mellé? Akkor csaknem egy éven keresztül edzés és meccs nélkül csak turistáskodtam Malajziában? Nem bírom a tétlenséget, ismét dolgozni akarok, és persze futballmeccsen izgulni. Tartottam néhány edzést a korosztályos válogatottaknak, és Isten bizony, szívesen csinálnám ezt is addig, amíg meg nem moccan errefelé a nemzetközi futballélet, de az a helyzet, hogy a tavasz végéig még a fiataloknak sem lehet válogatott edzőtábort vagy mecscset szervezni. Itt aztán szó szerint értendő a holt idény.

– Eredményes volt a maláj kapitánykodás?
– A Tigris-kupán harmadikok lettünk, a válogatott ezen a hagyományos tornán az elmúlt évben szerepelt a legjobban, az iszlám olimpián a csoportból továbbjutott a csapat, ennek is jó visszhangja volt, és ami még sokat mond: az elmúlt két év sikereit, kudarcait tekintve ötvenszázalékos a nemzeti csapat eredményességi mutatója, úgy érzem, összességében nem kell szégyenkeznem.

– Idehaza, a hírek szerint, kispad várja.
– Hol?

– Angyalföldön, Zalaegerszegen vagy éppenséggel Pápán.
– Engem senki sem keresett, úgyhogy ez hírlapi kacsa.

– És most lelőtte?
– Le.

– Szerintem becsap: ahogy Malajziában a nyaralást, idehaza a nyugdíjas hétköznapokat unná. Szóval, idehaza hol lesz edző?
– Higgye el, Magyarországon sehol sem ajánlottak nekem kispadot.

– Akkor másként kérdezem: mikor ér haza?
– Péntek délben.

– Ígérem, felhívom, s fogadjunk, hogy akkor már mindent tud.
– Jó, fogadjunk, de szerintem ön veszít…